Hagyományok, hiedelmek és kemény munka – Ilyen volt az aratás 100 éve

Hagyományok, hiedelmek és kemény munka – Ilyen volt az aratás 100 éve

A technológia rohamos fejlődését példázza, hogy alig 100 évvel ezelőtt az aratást a mai sztenderdekhez képest mennyire visszamaradott eszközökkel végezték. Míg ma óriási önvezető, szupermodern gépekkel folyik a munka, addig anno mindehhez kézi erő kellett.

Az aratás története egészen az időszámításunk előtt több ezer évre nyúlik vissza. A leletekből arra lehet következtetni, hogy elsőként a Közel-keleten használtak ehhez a tevékenységhez vágóeszközöket, nagyon sokáig a sarlót. Munkaszervezés tekintetében kezdetben az arató ember sarlóval levágta a gabonanövényt és gyűjtötte is, később azonban ez a két munkafolyamat elvált egymástól, így voltak, akik elöl mentek, vágták a gabonát, mögöttük pedig kévébe gyűjtötték. A kaszás aratás elterjedése a 15. században kezdődött, széles körben azonban csak a 20. század elején lett ismert.

A learatott gabonából a magokat cséplőgéppel nyerték ki. Az ilyen mezőgazdasági munkagépek evolúciója a kézi hajtású gépekkel indult, melyet aztán felváltott az állati erővel működésbe hozható verzió, majd a gőzgép. A 20. század közepétől már megjelentek az egyszerűbb traktorok és kombájnok is, melyek nagyban egyszerűsítettek a munkákon.

Az aratás időszaka jellemzően június 29-én Péter, Pál napján indult, úgy tartották ugyanis, hogy ekkor megszakadt a búza töve, így el lehet kezdeni a munkálatokat. A pontos nap kiválasztásánál lényeges volt, hogy ne újholdkor lássanak neki az aratásnak, és ne is Illéskor, mivel tartottak attól, hogy akkor beléjük csap a villám, hasonlóan kerülték a pénteki aratást is, hiszen ezt egy szerencsétlen napnak gondolták.

A munkálatok végén a módosabb családok hatalmas aratóünnepet rendeztek, ahol a gazda látta vendégül az aratásban segédkezőket.

Kövesd a NAIK Facebook oldalát, ahol megtudhatod, miként működik a 21. századi mezőgazdaság!

Nem lehet kommentelni.