KUTATÓI PORTRÉ – DR. SZÉKÁCS ANDRÁS – NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója

KUTATÓI PORTRÉ – DR. SZÉKÁCS ANDRÁS – NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy neves kutatóval: ma Dr. Székács Andráson a sor, aki a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója.

Szakterület: Tágabb értelemben a mezőgazdasági technológiák kémiai, mikrobiológiai és genetikai biztonságának vizsgálata, beleértve az emberi és a környezetegészségre gyakorolt hatásokat is. Szűkebb értelemben a mezőgazdaságban előforduló idegen anyagok (xenobiotikumok) környezetanalitikai és ökotoxikológiai vizsgálatai.

Kutatási témák:

  • Idegen anyagok (xenobiotikumok: növényvédőszer-maradékok, mikotoxinok, natív vagy transzgenikus fehérjék) kimutatása különböző közegekben, mintákban.

  • Analitikai módszerek fejlesztése a mind érzékenyebb kimutatás érdekében.

  • Az idegen anyagok környezeti sorsának és különböző biokémiai folyamatokra, élő szervezetekre vagy azok ökológiai egyensúlyára gyakorolt hatásainak vizsgálata.

  • Az adott idegen anyagokon alapuló technológiák fenntarthatóságának értékelése.

Mottó: „… a valódi tudomány … soha nem állította, hogy tud valamit …, mindig csak azt, hogy keres valamit, legfeljebb, hogy sejt valamit – mert a valódi tudomány mindig azzal foglalkozik, amit még nem ismer.” – Karinthy Frigyes

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Az ipari termeléshez hasonlóan a mezőgazdaság is technológia, pontosabban sok technológia együttese. Ezen technológiák segítségével tudjuk előállítani a természeti erőforrásaink felhasználásával a mindennapi táplálékunkat. Mint minden technológia, a mezőgazdaság is számunkra hasznos termékeket állít elő a természeti erőforrásokból vagy azok felhasználásával, miközben egyes összetevőket számunkra haszontalan (hulladék) alakra hoz. Ezzel kapcsolatosan a környezettudomány dolga kettős: egyrészt kiértékelni, hogy a természeti erőforrásokat csak azok megújulási mértéke szerint és – amennyire lehet – „hulladék” keletkezése nélkül aknázzuk ki, másrészt felmérni, hogy a technológiai folyamatból a környezetbe vagy velünk kapcsolatba kerülő szennyezők ne okozzanak tarthatatlan káros hatásokat.

Ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyar agráriumot?

Elsősorban azon keresztül, hogy feltárja az alkalmazott mezőgazdasági technológiák veszélyeit és kockázatait, s ezzel biztonságosabbá teszi azokat, mind a környezet, mind az ember egészségének fenntartására nézve. Továbbá, konkrét egészségkárosodásokat előz meg, ami nemcsak az emberek életminőségét javítja, hanem – a megbetegedés-megelőzés révén – gazdasági hasznot is hoz a társadalomnak.

Milyen projektek futnak most?

A most futó projektjeinkben számos irányban végzünk kutatási-fejlesztési munkát: (1) A NAIK általunk vezetett konzorciumában a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, a BME és további partnerek kutatóival együttműködésben helyszíni meghatározást lehetővé tevő műszercsaládot fejlesztünk egyes vízminőségi paraméterek mérésére. (2) MTA-kutatócsoporttal közösen a közelmúltban azonosítottuk, hogy a glyphosategyomirtószer-hatóanyag szelektíven gátolja a sejtek integrin-membránreceptorjait. Ezeket a kölcsönhatásokat fogjuk részletesebben feltárni. (3) Valamennyi Duna menti ország nagyszámú kutatóintézetével közös projektben nemzetközi szinten egységesítjük a Duna üledékvizsgálatait. (4) Lengyel, román és török partnerekkel végzünk közös módszertani fejlesztést növényvédő szeres felszínivíz-szennyezések visszaszorítására.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén néhány évenbelül?

A humán és környezeti toxikológiában különösen fontos a mezőgazdasági hordozó és formázó anyagok (felületaktív anyagok, oldódásfokozók stb.) méregtani újraértékelése. Ezeket az anyagokat hagyományosan inertnek tekintjük, de ez az utóbbi évek vizsgálati eredményeinek fényében sok esetben megalapozatlan feltételezésnek bizonyul. Jelentős meglepetések várhatók az adalékanyagok külön-külön és hatóanyagokkal kombinált toxicitásának értékelésében.

Hosszú távon a növényvédelmi technológiák terén kétféle irány várható: egyrészt jelentősen felértékelődik a termőhely-specifikus növénykezelés, más néven precíziós mezőgazdaság, másrészt további szigorítások várhatóak a növényvédelmi technológiák engedélyezésében. A környezettudomány mindkét területen komoly szerephez jut, mind az előnyök kiértékelésében, mind a kedvezőtlen mellékhatások felmérésében.

Miért és hogyan vált kutatóvá? Mik nehezítették, segítették a karrierjét?

Már az egyetemi tanulmányaim során kutatóintézet felé orientálódtam, és ott megismerve a kutatómunkát, úgy gondoltam, szívesen dolgozom ezen a területen. Úgy vélem, a szakmai élet más területein is törekedtem volna eredményesen tevékenykedni, megfelelni az elvárásoknak, de a kutatásban igazán megtaláltam a helyemet. A nehezítő tényező legtöbbször a pénzhiány volt: vagy azért, mert nem volt pénz a dologi költségekre, vagy azért, mert volt ugyan pénzkeret, de csak a vonatkozó projekt célkitűzéseire volt költhető, ám egy-egy adott problémára – lett légyen mégoly érdekes is – nem, ha az nem tartozott a projekthez. Segíteni viszont nem annyira a körülmények, hanem mindig emberek, a szakma kiemelkedő egyéniségei segítettek.

Mit szeret a kutatói pályában és mit irigyel más szakmáktól?

Számomra a kutatás legsajátosabb része az a szellemi frissesség, amit igényel, hiszen minden új feladatnál új kérdéseket kell megválaszolni, új problémákat megoldani. Ennek következtében nincsen két egyforma nap a munkában, minden feladat egyedi, ami – a kihívások mellett – rengeteg szellemi sikerélményt hoz az embernek. Más területek más önmegvalósítási lehetőségeket nyújtanak, így más szakmáktól nem irigylem az ottani sikerek lehetőségét.

Mi a kedvenc története a kutatói életével kapcsolatban?

Hogy kedvenc-e? Talán inkább kissé ironikus. A nyolcvanas évek végén Fulbright-ösztöndíjasként a Kaliforniai Egyetemen dolgoztam négy évet. A hazai szegényes kutatási viszonyok után szinte lubickoltam a szakmai lehetőségek bőségében, és mindenféle kísérletbe belefogtam, ami csak az eszembe jutott és izgalmasnak véltem. A főnököm, Bruce D. Hammock professzor figyelmeztetett, hogy nem kalandozhatok akármerre, csak a projektek megszabta irányba. Mindazonáltal tetszett neki a kíváncsi lelkesedésem, és azt mondta, nyugodtan rendeljek reagenseket, küldjem őket haza, s majd itthon kidolgozom azokat az ötleteket, amik kint nem fértek bele a tematikába. Így is tettem, de mégis másként alakult, mert mire hazatértem, ide is követett az – akkor még nagyon új – kutatási pályázati rendszer. Némelyik reagens még ma is ott van a laborpolcomon.

Mire a legbüszkébb?

Talán arra, hogy – komoly szerzői csapat részvételével – összeállítottuk a „Mezőgazdasági ökotoxikológia” című könyvünket, amely ennek az új szakterületnek az első hazai kézikönyve. Emellett arra is, hogy sikerrel hívtuk fel a figyelmet egyes technológiákkal, vegyületekkel (a genetikailag módosított MON 810 kukorica, a glyphosate gyomirtószer-hatóanyag, kijuttatástechnológiák korábban ártalmatlannak hitt vivő- vagy formázóanyagai) kapcsolatban a kedvezőtlen környezeti mellékhatásokra. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, az EFSA igazgatótanácsának tagjaként és elnökhelyetteseként jelenleg is módom nyílik képviselni a környezetbiztonság jelentőségét.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Ha nem azt csinálnám, amit most, akkor valamilyen okból egészen másként alakult volna a sorsom, így nem tudhatom, hogy mozdulni akarnék-e, s ha igen, merre. De ha pályakezdő lennék, valószínűleg ugyanígy a kutatást választanám.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.