KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Olasz Ferenc, a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Olasz Ferenc, a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy neves kutatóval: ma Dr. Olasz Ferencen a sor, aki a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója.

Szakterület: a mikrobiális genetika, molekuláris biológia, és genomika határterületei

Kutatási témák:

  • baktériumok vírusai,
  • „hasznos”, illetve káros baktériumok,
  • élesztőgombák
  • az örökítő anyag, a DNS átrendeződése, újrarendeződése, egyik élőlényből egy másikba jutása

Mottó: “A tudomány a valóság költészete” – Richard Dawkins

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Mindannyiunkat egy emberi szemmel láthatatlan világ, a mikroorganizmusok vesznek körül, sőt, lakoznak bennünk. Ez a láthatatlan világ nagyon gyors változásokon megy keresztül, gondoljunk csak újabb és újabb betegségek megjelenésére. Az ezek mögött álló molekuláris folyamatokat vizsgáljuk azzal a céllal, hogy -amennyire csak lehet- felkészüljünk ezekre a változásokra, esetleg “hasznot is húzzunk” belőlük (például új antibakteriális anyagot termelő baktériumok).

Ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyar agráriumot?

Kutatásaink nagy része alapkutatás, tehát alapvető ismeretek megszerzésére irányul. Azonban arra is figyelmet kell fordítani, hogy a kutatás eredményei egy láncolaton keresztül (alap, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés, innováció, végezetül termék) felhasználásra kerüljenek. Ennek tükrében csoportunk zászlajára azt a szlogent is fel lehet tűzni, hogy: barátaink a hasznos mikroorganizmusok. Ez annyit jelent, hogy például olyan borélesztő törzseket izolálunk, melyek a borok helyi jellegét emelik ki, vagy olyan baktériumokat, melyek antibakteriális hatással rendelkeznek, vagy probiotikus tulajdonságúak, így mindennapjainkat élhetőbbé, táplálékunkat egészségesebbé, jobb minőségűvé teszik.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén néhány éven belül?

A genomika korunk egyik legnagyobb fejlődés előtt álló tudományága. Így ezen a területen várom a legfontosabb eredményeket. A jövő már kopogtat az ajtón, de jelenleg nem az adatok mennyisége a probléma, hanem azok informatikai feldolgozása, így ezen a területen várok előrelépést.

Ha időben visszamegyünk 15 évet, tehát a 2000-es évek elejére, akkor elmondhatjuk, hogy néhány dolgot előre lehetett jelezni, azonban a döntő többség nem volt előre látható. De éppen ez a szép a tudományban. Ha előre tudjuk egy kísérlet, egy kutatás végeredményét, akkor felesleges elvégezni.

Miért és hogyan vált kutatóvá? Mik nehezítették, segítették a karrierjét?

Egy fiatal számára nagyon nagy jelentőséggel bír, hogy pozitív jelzéseket, példákat lásson. Engem nagyon sok kiváló ember inspirált, kezdve gimnáziumi biológia tanáromtól, Kártyás Lászlótól, folytatva egyetem alatt a JATE Genetikai Tanszék munkatársaival, Orosz Lászlóval, Dallmann Gézával, Dorgai Lászlóval. A pályámon nagy előrelépést jelentett, hogy több évet tölthettem Svájcban a Nobel-díjas Werner Arber közvetlen munkatársaként. Természetesen, később a kollégákkal való együttműködés is nagy lendületet adott a folytatáshoz, de mindenekelőtt a család az, amely nagyon fontos hátteret, támogatást nyújtott. A nehézségekről szólva: általánosságban a kutatást leginkább a bürokratikus szemlélet képes hátráltatni.

Mit szeret a kutatói pályában és mit irigyel más szakmáktól?

A kutatói pálya egyik nagy előnye a szabad gondolkodás, önállóság, a felfedezés öröme. Ezek azok, melyek a világon nagyon sok fiatalt vonzanak erre a pályára. Azonban hazánkban a kutatói pálya vonzereje csökkent, ami elsősorban a megfelelő anyagi elismerés hiányának tudható be, ami főleg a fiatalokat, a családalapítás előtt állókat érinti hátrányosan.

Mire a legbüszkébb?

Az emberiség felemelkedésének egyik kulcs mozzanata a tudás átadása, ennek a leghatékonyabb formája, ha az ember a tudását az utódoknak, a tanítványoknak adja át. Remélem, hogy ez megvalósul.

Mik a rövid távú céljai?

A kutatás csapatmunka, egyénileg ma már nem lehet eredményesen dolgozni. A minél eredményesebb munka érdekében erősíteni szeretném a kapcsolatokat az csoportom, az intézet és a „külsős” egyetemek, kutatóhelyek között.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Visszatekintve nagyon sok apróbb dolgot másképp csinálna az ember. Azonban alapvetően nem változtatnék döntéseimen, melyek a kutatói pályán előttem álltak. Így igazán nincs olyan terület, melyet helyette választanék.


Comments are closed.