KUTATÓI PORTRÉ – ADÁNYINÉ DR. KISBOCSKÓI NÓRA, a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet megbízott intézetigazgatója

KUTATÓI PORTRÉ – ADÁNYINÉ DR. KISBOCSKÓI NÓRA, a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet megbízott intézetigazgatója

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy neves kutatóval, ma Adányiné Dr. Kisbocskói Nórával, aki a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet megbízott intézetigazgatója.

Szakterületaz élelmiszerek analitikai vizsgálata, új mérési eljárások fejlesztése, ezen belül a bioszenzor kutatás

Mottó: „Témát lehet adni és kapni. A téma adódik. Kialakulhat. Létrejöhet és beindulhat. A témával kapcsolatban minden mozgásforma lehetséges, csak éppen a választás lehetősége kizárt.” – Dévényi Tibor

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

A bioszenzorok olyan eszközök, amelyek érzékelő / felismerő része különböző biológiai anyag, a szelektív felismerés pedig az adott biológiai folyamat eredménye (lehet enzim reakció, immunreakció, stb.). A szenzorok alkalmazásának elsődleges célja a gyorsaság, helyszíni ellenőrzések lehetővé tétele, egyszerű kezelés lehetősége, amihez elsősorban a miniatürizálással és az automatizálással biztosíthatjuk a feltételeket. Ha példát kellene említeni, akkor az orvosi gyakorlatban alkalmazott különböző tesztcsík is egyfajta egyszer használatos bioszenzorként működik.

Ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyaragráriumot?

A kutatásaim során egyrészt a beltartalmi összetevőket vizsgáltuk (pl. laktóz kimutatása, víztartalom tejtermékekben, stb), illetve élelmiszerbiztonsági feladatokra fejlesztettünk ki igen érzékeny és gyors módszereket (pl. az egészségre ártalmas mikotoxinok vagy növényvédőszer-maradékok kimutatására különböző élelmiszerekből).

Jelenleg egy szennyvíz vizsgálatra alkalmas műszercsalád fejlesztésében veszünk részt, amelynek eredményeként egy hordozható, nagy érzékenységű, moduláris felépítésű berendezést alakítunk ki a különböző vízszennyezők gyors meghatározására.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén néhány évenbelül?

A szenzortechnika rendkívül gyorsan fejlődik, elsősorban a klinikai kémia területén, azonban rövid időn belül mindennapjaink részévé válhat. Az „okos” eszközök szenzorok működésén alapulnak, – hogy az élelmiszerekre visszatérjek – pl. az okos csomagolás, amelyen, nyomon követhető, hogy az adott áru tárolása, szállítása megfelelő volt, illetve hogy a termék friss.

Miért és hogyan vált kutatóvá? Mik nehezítették, segítették a karrierjét?

A BME Vegyészmérnöki karán végeztem és már az egyetemi éveim alatt megismerkedtem az analitikai kémiával. Az Analitika Tanszéken dolgoztam, TDK dolgozatomat, szakdolgozatomat és a diplomamunkámat is ott készítettem. A diplomám megszerzését követően szívesen maradtam volna a Tanszéken dolgozni, azonban akkor erre nem volt lehetőség. Így első munkahelyem, az azóta már megszűnt Labor Műszeripari Művek volt, ahol a gyártott analitikai műszerekkel komplett laboratóriumok üzembe helyezését végeztük. Ez a munka életre szóló élményeket adott, hiszen az akkori lehetőségekhez képest nagyon sokat utaztunk és komoly felelősséget vállaltunk az üzembe helyezések, betanítások során. 1988-ban hívtak az akkori KÉKI-be (ma NAIK ÉKI), ahol a korábbi tapasztalatom alapján kezdtem el a szenzortechnikával foglalkozni. Kutatói munkám során sokszor véletlen találkozások, beszélgetések segítettek át a nehézségeken, biztatások és külső elvárások késztettek a különböző lépcsőfokokon való felfelé haladásban. Ugyanakkor vallom, hogy csak elhivatottságból, a téma szeretetéből érdemes ezen a sokszor rögös, de izgalmas kutatói pályán maradni.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Azt gondolom, hogy sok mindennel tudnék foglalkozni, de bármibe kezdenék, azt teljes lelkesedéssel tenném. Ha ma kellene választanom? Fiatalon elmennék rövidebb-hosszabb időre külföldre, nagyon jól megtanulnék egy-két nyelvet, majd itthon kamatoztatnám a szaktudás mellett a megszerzett nyelvtudást és a világlátást egyaránt.

Még az egyetemi éveim alatt olvastam Dévényi Tibor: Dr. Ezésez Géza karrierje, avagy Tudósok és rágcsálók c. művét, amiről úgy érzem, hogy örök érvényű megállapításokat tesz a kutatói lét mindennapjairól. Sokszor gondoltam vissza rá, olvastam újra, úgy érzem, nagyon is jellemző a pályám alakulására. Néha talán más felé haladtam volna, de lassan visszapillantva úgy gondolom, hogy minden úgy volt jó, ahogy jött.


Comments are closed.