VEZETŐI PORTRÉ – Laczkó Róbert, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt. vezérigazgatója

VEZETŐI PORTRÉ – Laczkó Róbert, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt. vezérigazgatója

A NAIK ernyőszervezetként 12 kutatóközpontot és 4 gazdasági társaságot fog össze. A gazdasági társaságok hidat képeznek a kutatói világ és a piaci szféra között, elősegítve ezzel, hogy a kutatási eredmények a gyakorlatban is hasznosuljanak. Portrésorozatunk folytatásaként ezek vezetőivel ismerkedhettek meg, ezúttal Laczkó Róberttel, aki a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt. vezérigazgatója.

Mottó:

„Az üzletben két funkció létezik: a marketing és az innováció.” (Milan Kundera)

„Hibázzunk gyorsan és olcsón!”

Mi a hitvallása?

Egyértelmű, hogy a nemesítés során az első számú cél, hogy új, innovatív, a termelői igényeket maximálisan kielégítő zöldségfajtákat hozzunk létre. Ugyanakkor egy jó termék sem képes önmagát eladni. A marketing pedig az a nehezen megfogható dolog, mellyel el tudjuk érni, hogy eltérő kultúrájú országokban, eltérő érdekek mentén dolgozó cégek és termelők úgy érezzék, hogy számukra a ZKI termékei jelentik a legjobb választást.

Az üzleti élet versenyfutás az idővel és a konkurenciával. Gyors, és a kockázatot magában hordozó döntéseket kell hozni, ahol a hibázás elkerülhetetlen. A cél, hogy ezeket minimalizáljuk, minél hamarabb szembesítsük vele magunkat és lehetőleg ne kövessük el kétszer ugyan azt a hibát.

Hogy mondaná el egy laikusnak, mivel foglalkozik?

Egy piaci alapon működő cég vezetőjének feladatai viszonylag jól meghatározhatóak. Gazdasági oldalról az erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználásával a legmagasabb piaci részesedés és profit elérése. Szervezeti oldalról pedig egy olyan struktúra kialakítása és üzemeltetése, melyben 80-90 ember munkája egy közös üzleti cél elérését szolgálja.

Esetünkben ez azt jelenti, hogy a versenytársak zöldségfajtáival versenyképes fajtákat kell nemesítenünk, megfelelő minőségű vetőmag készleteket kell előállítanunk és egy ütőképes kereskedelmi csapattal, ezekből a lehető legtöbbet kell eladnunk mind Magyarországon, mind pedig külföldön.

Milyen napi teendői vannak?

A feladatoknak van egy rendezett, tervezhető része: értekezletek, üzleti egyeztetések, termékteam megbeszélések, állásinterjúk, pályázati egyeztetések, beszámolók és jelentések készítése, tervezés, pénzügyi helyzet ellenőrzése, kontrolling, szakmai rendezvények, stb.

És vannak a feladatok, melyeket az élet hoz. Egy kis, vagy közepes méretű cég esetében a problémák nagyon gyorsan az első számú vezetőhöz kerülnek, és mindenki tőle várja a megoldást. Alig-alig telik el nap, hogy ilyen probléma ne forduljon elő.

Hogyan vált vezetővé?

Tizenkilenc évvel ezelőtt – a menedzsment akkori legfiatalabb tagjaként – gazdasági igazgatói pozícióba kerültem a céghez, pályázati kiválasztás útján. Ezt megelőzően egyébként egy bankban dolgoztam, ahol én intéztem a ZKI hitelügyeit is, így lényegében pénzügyi-gazdasági oldalról már régebben ismertem a céget.

Tizennégy év gazdasági igazgatói munka után – elődöm nyugdíjazásával – neveztek ki vezérigazgatónak. Ehhez feltehetően hozzájárult a vezető kollégákkal és beosztott dolgozókkal kialakított korrekt kapcsolat, és talán az a „diplomáciai érzék” is, mellyel a belső és külső konfliktusokat igyekszem elrendezni.

Mi a kedvenc története a munkájával kapcsolatban?

Néhány éve történt, hogy egy este felhív a kollégám, hogy az egyik hozzánk ellátogatott török partnerrel vacsorázik és kiderült, hogy triatlonozik és másnap reggel szeretne elmenni futni. Mivel tudta a kollégám, hogy én is kocogok, ezért tőlem várt segítséget, hogy merre küldje a partnert. Nem egyszerű dolog egy töröknek elmagyarázni, hogy merre fusson Kecskeméten, ezért elkértem a telefont és megbeszéltem vele, hogy másnap reggel 7-re ott leszek a szállodánál és együtt megyünk. Szerencsésen le is nyomtuk a kért 10 kilométert, azóta elmondhatom, hogy nem csak átvitt értelemben „futok az üzlet után”.

Vezetőként milyen kihívásokkal szembesül?

Napjainkban két nagy területet lehet kiemelni. Az egyik, hogy az elmúlt évek dinamikus gazdasági fejlődését az ipar (gépjármű, építő) és a hozzá kapcsolódó egyéb ágazatok indukálták. Az agrárium és az élelmiszeripar ezen kívül esik, így a mi tevékenységünk során, ennek leginkább csak a hátrányaival szembesültünk (ár- és béremelkedések, munkaerő hiány, stb.). Az alacsonyabb profitszinteken dolgozó és nem bővülő piacokra termelő cégek számára ez nem kis kihívás.

A másik nagy terület a humánerőforrás. Itt nem feltétlenül a javadalmazási kérdésekre gondolok, hanem arra, hogy hogyan lehet egy 80-90 főből álló csapatot úgy motiválni, hogy a különböző területen dolgozók munkájának eredője egy közös cél irányába mutasson. Sikerülhet-e – akár nehezebb pénzügyi vagy piaci helyzetben – meggyőzni a kollégákat és hitet adni arra, hogy lesz eredménye a közös munkának? És itt egyértelműen az a legfontosabb, hogy tevékenységével, viselkedésével mit közvetít a vezető!

Általánosságban pedig a vezetői munka egyik legnagyobb kihívása a piaci pozíciókért folyó kemény, néha szélmalomharcnak tűnő munka, illetve a napi problémák tömkelege között megtalálni és megélni azokat az apró sikereket, melyek újabb lendületet tudnak adni. A munkámban a legjobban azt szeretem, ha látom, hogy van eredménye, és sikerül pozitív visszajelzéseket kapni a partnerektől vagy akár cégen belül a kollégáktól.

Hogyan egyeztethető össze a kutatói világ a piaci szférával?

A ZKI esetében ez nem olyan nehéz feladat, lényegében erre épül az egész működés. Az innovációt (nemesítést) piaci információk alapján indítjuk és a végtermék (új zöldségfajta) azonnal megmérettetésre is kerül a piacon. Így direkt módon történik meg a visszacsatolás. A felhasználók a véleményüket „csengő forintokban/eurókban” fejezik ki. Itt nem lehet mellébeszélni.

Menedzseri szempontból milyen újításokra számít az elkövetkező néhány évben a mezőgazdaság területén? És hosszú távon?

A zöldségtermesztés vonatkozásában a fajtaváltások további gyorsulását várom. A piaci szereplők újabbnál újabb fajtákkal jönnek ki, melyek valamilyen tulajdonságban (rezisztencia, termőképesség) meghaladják a már piacon levő fajták minőségét.

A zöldségfajták esetében ez – egyelőre – a biotechnológiai módszerekkel kombinált hagyományos nemesítésre épül. Nagy kérdés, hogy az Európában egyelőre GMO-nak minősülő és ezért nem engedélyezett génszerkesztés esetében történik-e valami változás. Ha igen, akkor az alapjaiban változtathatja meg a jelenlegi piaci helyzetet és fajtaszortimentet.

Termelési oldalról jelenleg nagy probléma a kézi munkaerő hiánya. Ahol technikailag megoldható, ott a gépesítés jelenthet erre hosszabb távú megoldást. Az is látható, hogy folyamatosan nő az automatizált növényházfelület.

Eddig munkája során mire a legbüszkébb?

Egyrészt arra vagyok a legbüszkébb, hogy részese lehettem és vagyok annak, hogy egy állami tulajdonú vetőmagos cég néhány szegmensben meghatározó pici szereplővé tudott válni, akivel a multinacionális versenytársak is számolnak. Másrészt pedig nagyra értékelem a kollégáim részéről élvezett bizalmat is.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Kibocsátás alatt levő új fajtáinkkal dinamikus piaci bővülést szeretnénk elérni. Ehhez kell a kereskedelmi csapatot újra szervezni és a külföldi piacépítés feltételeit megteremteni.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük