Ezt kell tudnod a világ egyik legelterjedtebb táplálékáról, a rizsről

Ezt kell tudnod a világ egyik legelterjedtebb táplálékáról, a rizsről

Fehér, barna, vörös, basmati, jázmin, vad – ezek bizony a világ egyik legelterjedtebb szénhidrát-dús ételének, a rizsnek a típusai, melyeket emberek milliói fogyasztanak naponta. Nézzük, mit kell tudni a rizsről és milyen kutatások folynak a hazai termesztéssel kapcsolatban.

A rizs aminosav-összetétele miatt az egészséges táplálékok sorát erősíti, nem csoda hát, hogy a Földön élő emberek 60%-ának fő tápláléka. A rizsszemek színe és formája alapján 8000 fajta különül el, jóllehet némelyik típusok között csupán a szakavatott szemek tudnak különbséget tenni.

A rizs termesztésének három alappillére: a megfelelő hőmérséklet, az elegendő mennyiségű víz és a jó talaj. Azokat a területeket kedveli leginkább, ahol a nagyjából fél éves tenyészidő alatt az átlaghőmérséklet legalább 22 °C, a talaj pedig kissé savas és kötött, így a víz nem tud elszivárogni. A legnagyobb termésátlagot Egyiptomban, Ausztráliában és Görögországban tudja produkálni.

A szárazrizs csoportba tartozó típusok öntözés és árasztás nélkül termelhetőek. Ezek hozama azonban alacsonyabb az árasztásos termesztésűeknél. Ebből adódóan leginkább kisebb területeken, saját felhasználásra termelik őket főleg Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrika bizonyos részein.

A rizstermesztés a magágykészítéssel kezdődik: ősszel, tavasszal vagy télen 10-15 cm-es szántással kell indítani, elvégezni a gyomirtást és a talajművelési feladatokat. A rizs a talajba sorban, vagy felületre szórva is vethető, a lényeg, hogy a talaj hőmérséklete 16 °C vagy annál melegebb legyen. Vízigénye 610mm és 1525 mm között van, de ha túlságosan áteresztő a talaj, akkor ennél nagyobb mennyiségre is szükség lehet. Kaliforniában például a kikelés után 30 napig váltakozva önözik és csapolják a területet. Amikor már 15-20 cm magasak a növények, akkor 2,5-5 cm vízzel árasztják el, majd ahogy növekszik a rizs, a vízmennyiséget is növelik, akár 10 cm-ig. Nagyjából 2-3 hónapig, a betakarításig tartják ezt a vízmennyiséget, amit egyébként túlfolyókkal ellátott gátakkal szabályoznak. A fejlettebb országokban a betakarításhoz kombájnokat használnak, utána pedig a mesterséges szárítás következik.

A rizstermelés hazai honosításával, termesztési módszerek kidolgozásával foglalkozik a NAIK égisze alá tartozó Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet (ÖVKI) is. Talán furcsának tűnhet, hogy Magyarországon is lehet rizst termelni, a helyzet azonban az, hogy még éppen beleesünk a rizstermesztésre alkalmas zóna felső határába. Tény, hogy a hőmérséklet-ingadozás negatív ága és a „rosszkor jött fagyok” hátráltató tényezők, ezt kompenzálja azonban, hogy a rizsre veszélyes kórokozók sem szaporodnak olyan mértékben.

A kutatóintézetben egyébként árasztásos termelés helyett egy újfajta aerob módszert dolgoznak ki, amivel megvalósítható a víztakarékosság. Emellett természetesen stressztűrő fajokkal kísérleteznek, olyanokkal, amik a hazai klimatikus viszonyokhoz is képesek alkalmazkodni.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük