KUTATÓI PORTRÉ – Balogh Péter, a NAIK Zöldségtermesztési Kutató Intézet (ZKI) munkatársa

KUTATÓI PORTRÉ – Balogh Péter, a NAIK Zöldségtermesztési Kutató Intézet (ZKI) munkatársa

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Balogh Péterrel, a NAIK Zöldségtermesztési Kutató Intézet (ZKI) uborkanemesítési csoport vezetője.

Szakterület: Uborka hibrid fajták nemesítése, a konzervuborka és a beth-alpha (minikígyó) uborka fajtatípusokban. A konzervuborka fajtákat hazánkon kívül számos más országban is termesztik, a beth-alpha fajtákat elsősorban a Mediterráneumban és a közel-keleti országokban, így cél az olyan fajták nemesítése, amelyek a hazai és nemzetközi vetőmagpiacon jelentős részarányt érnek el.

Mottó: „A jó nemesítő arról ismerszik meg, hogy szigorú, amikor a növényanyaga szelekciójáról van szó. Ez az alapja ugyanis annak, hogy a nemesítő kontrollálja a nemesítési anyagát és ne fordítva legyen.”

Munka főbb irányai:

  • Betegségellenállóságra való nemesítés: növénypatológus kollégájával Balogh Péternek elsőként sikerült a konzervuborka fajtatípusban olyan hibrideket előállítani, amiket a peronoszpóra gombabetegség nem tud legyűrni. Komplex, több betegséggel szemben is ellenálló fajtáik esetében ez kiegészül a lisztharmat és néhány vírusos betegséggel szembeni rezisztenciával is. A termés minősége iránti követelmények is nagyon megnövekedtek az utóbbi évtizedben, ezért nem könnyű ezt a sok különböző gént egyetlen hibridben összeépíteni.

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

A célom egyre nagyobb termőképességű és egyre jobb minőségű fajták előállítása, keresztezések és kiválogatások segítségével. Szeretném elérni a lehető legtöbb betegségellenállóság beépítését, amelyek miatt kevesebb növényvédőszert kell a termesztés során használni. Ezeknek a nemesítéssel előállított fajtatulajdonságoknak a segítségével kivívni a termelők elégedettségét és egyszersmind legyőzni a konkurencia fajtáit.

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?

Az örökletesen betegségellenálló uborkafajták termesztése lehet az egyik pillére az egészséges, vegyszermaradékoktól mentes emberi táplálkozásnak. A világon szinte minden uborkanemesítő igyekezett ilyen fajtákat előállítani a ’80-as évekig. Ekkortól azonban a nemesítő-vetőmagtermelő cégek többsége növényvédőszer gyártó és forgalmazó cégekbe olvadt bele, és a rezisztencianemesítés gyorsan elsorvadt. Ma már csak kevesen dolgoznak betegségellenálló uborkák nemesítésén, mivel ez rendkívül költséges, nehéz és hosszadalmas munka.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

Egyértelműen a növényi biotechnológia és a molekuláris genetika újabb és újabb eredményei fognak a következő években átkerülni a nemesítési gyakorlatba. A nemesítést a leghatékonyabban a megkettőzött haploid technika (DH) tudná segíteni, ha sikerülne a mostaninál hatékonyabbá és olcsóbbá tenni a módszert. A molekuláris markerezés is sok apró segítséget tud már ma is nyújtani, de itt még várat magára a nemesítést áttörés értékűen segítő módszer.

Hosszú távon a klímaváltozás a zöldségnövényeket is súlyosan érinti majd, akkor is, ha az uborka már évtizedek óta az öntözött kultúrák kategóriájába tartozik. Az erős besugárzás, az időjárási és csapadékeloszlási szélsőségek jelentősen befolyásolják a termesztés sikerét. Az uborka génkészletét maradéktalanul és részleteiben is átvizsgálva lehet majd megmondani, hogy mely klimatikus kihívásokra van még a fajon belül olyan géntartalék, amit a nemesítés ténylegesen hasznosítani tud. Ez a korszak már nem annyira az egyes uborkafajtákról, hanem inkább az uborkáról, mint zöldségnövényről fog szólni.

Miért és hogyan vált kutatóvá?

A nemesítői pályára a véletlen folytán kerültem: a ZKI éppen nemesítőt keresett, amikor négy év termesztési gyakorlat után pályát szerettem volna módosítani. Az első években sokat kellett küzdeni azért, hogy megszűnjön a kutatásnak és a nemesítésnek a köztermesztéstől való elzártsága és a reális termelői igények képezzék egy-egy kutatási-nemesítési program alapját. Később viszont már azért kellett harcolni, hogy tágabb teret kapjon a kutatás és az innováció a fajtaelőállításban. Mára a ZKI-ban egy egészséges egyensúly alakult ki, az alkalmazott kutatást és a piaci térnyerést is szolgáló fajtaelőállítás között.

Mit szeret a kutatói pályában?

Ez a pálya nagyszerűen ötvözi a magas szintű elméleti tudást és a növények szeretetét. A munkánk eredményességét jelző visszacsatolás talán kissé lassú, hiszen egy fajta nemesítése 8-10 évet is igényel, de a termelői igényeket innovatívan kielégítő sikeres fajta létrehozása és széles körű termesztésbe vonása ezt bőségesen kárpótolja.

Mire a legbüszkébb?

Néhány év alatt sikerült elérnem, hogy a szántóföldi növényeknél már évtizedek óta alkalmazott hibridnemesítési metodika, a ZKI hibridnemesítésében is a mindennapi gyakorlat részévé váljon, az uborka, a görögdinnye, a paprika és a paradicsom esetében is. A ZKI-ban közel 20 éve olyan hibridnemesítési protokoll működik, ami egyszerre alkalmazza a hibridnemesítés megkérdőjelezhetetlen általános elveit és a zöldségnövényekre vonatkozó specialitásokat.

Mik a rövid távú céljai?

Jelenleg abiotikus stresszeket elviselő uborkafajták előállításán dolgozom, mivel a világ számos pontján egyre inkább arra kényszerülnek a termelők, hogy rosszabb klimatikus- és talajadottságú területeket is igénybe vegyenek a termesztéshez. Ehhez speciális fajtákra van szükség, amik jól tolerálják az optimálistól jelentősen eltérő körülményeket is. Az ehhez szükséges stressztűrő vonalakat már sikerült kiemelnünk és elindítanunk az ezekre épülő nemesítési programot, amelynek első fázisát a következő három évben szeretnénk befejezni.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük