Talajtuning trágyázással

Talajtuning trágyázással

A növénytermesztés egyik legfontosabb lépése a talaj tápanyagtartalmának visszapótlása, vagyis a trágyázás. Akárcsak az autóknak, a talajnak is szüksége van „üzemanyagra”. Mai bejegyzésünkben megnézzük, milyen típusú trágyák léteznek és mit kell tudni róluk.

A tápanyag-gazdálkodás egy összetett folyamat, mely során a cél, hogy a talaj mikro- és makrotápanyagokhoz jusson. A talaj minőségét a szervesanyag-tartalom határozza meg: minél magasabba, annál jobb a talaj szerkezete, vízgazdálkodása, pH értéke. A tápanyag-utánpótlás legfontosabb eszköze pedig nem más, mint a trágya.

Alapvetően három szempont szerint különböztetik meg a trágyákat: hatásmechanizmus, eredet és kémiai összetétel. Hatásmechanizmus alapján létezik közvetlen és közvetett trágya, előbbi alkotói olyan anyagok, amik a talajból nem vehetők fel, viszont jótékony hatással vannak a növényekre. A közvetett trágya lehet egyoldalú (csak kémiai hatást vált ki, például: nitrogén-trágya) és teljes (fizikai és kémiai hatásuk is van, például: istállótrágya). A közvetett trágyák ugyan nem juttatnak plusz tápanyagot a talajba, viszont segítik a kioldódást, vagy javítják a talaj fizikai tulajdonságait.

A legismertebb tipizálás a kémiai összetétel szerinti, mely alapján megkülönböztetünk szerves és szervetlen trágyát. A szervetlen trágya lehet természetes eredetű, mint például a mészkő, a márga, és lehet műtrágya, ami olyan mesterségesen előállított anyagokra utal, melyek könnyedén kioldódnak a talajban. Hatóanyag alapján léteznek nitrogén, foszfor, kálium és mikroelem trágyák; hatóanyagszám szerint a műtrágya lehet mono, komplex és kombinált; halmazállapot szerint pedig szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú. Az, hogy melyik típusból mennyit kell kijuttatni a földre, függ attól, hogy milyen növényt szeretnénk termeszteni, milyen mennyiségben, milyenek a talaj jellemzői, mikor volt utoljára szerves trágyázva és mi volt az elővetemény. Alaptrágyázásnak nevezzük, amikor foszfor és kálium műtrágyát a vetés előtt juttatjuk ki a földre és az alapművelés során jut el a gyökérig, miközben a nitrogént csak sekélyen dolgozzuk be a kimosódás miatt. A vetéssel egy időben, a mag alá juttatott trágyázás a startertágyázás; a fejtrágyázás pedig az, amikor a növények közé, tavasszal juttatjuk ki a trágyát. A műtrágyázásnak létezik még egy negyedik típusa, a lombtrágyázás, amikor a folyékony műtrágyát a levélre permetezzük.

A szerves trágyáknak eredetük szerint több fajtája létezik: istállótrágya, zöldtrágya, komposzt, szár-és gyökérmaradványok. A zöldtrágyát leginkább a gyengébb talajokon alkalmazzák, lényege, hogy egy ebből a célból vetett kultúrnövényt még zölden aláforgatják. A komposzt mindenki számára ismerős lehet: a növényi szerves anyag és zöld hulladék komposztálása során keletkezett anyag; a szár- és gyökérmaradványok pedig leginkább a szántóföldi termesztés során keletkeznek, ezeket felaprítják és a talajba juttatják, így tudják kifejteni jótékony hatásukat.

A legismertebb szerves trágya az istállótrágya, ami a gazdaságban élő állatok híg és szilárd ürüléke szalmával keverve. Minősége és összetétele az állat fajtájától és az elfogyasztott táplálék minőségétől függ, általánosságban azonban elmondható, hogy nitrogénben és egyéb makro- és mikrotápanyagokban meglehetősen gazdag. A trágyát telepeken érlelik, e szerint létezik friss, porhanyó, érett és szalonnás trágya is, leggyakrabban ezek közül a porhanyót szokták alkalmazni. 

A trágyázás egy igen komplex folyamat, amit rengeteg tényező befolyásol, így sokszor még a tapasztalt gazdáknak is fejtörést okoz, főleg, ha a profitmaximalizálás a cél. Éppen ezért számos műtrágyára specializálódott céghez és tanácsadóhoz lehet fordulni a legjobb eredmények elérése érdekében.


Comments are closed.