A bőséges burgonyatermés titka

A bőséges burgonyatermés titka

Sokoldalú felhasználhatósága tette népszerűvé a világon mindenhol ismert burgonyát: sütve, főve, pirítva, pürésítve, köretként, főételként, levesként – számos módon kerülhet az asztalokra. Nézzük, mit kell tudni erről a közismert növényről!

A burgonyát Amerikában már több ezer éve is termesztették, kezdetben leginkább a magasabb fekvésű, hűvösebb területeken, például Chilében és Peruban. Európába a spanyolok révén került az 1600-as években, így előbb Spanyolországban, majd Portugáliában és Itáliában is megjelent. Itthon II. József idején kezdték termelni a Felvidéken, de csak az 19. század elején tudott igazán népszerű lenni, köszönhetően az ínséges időszakoknak.

A burgonya egy igényes növény, a jó hír azonban, hogy a befektetett energiáért cserébe meglesz a kívánt eredmény. Ahhoz azonban, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy a nagy könyvben meg van írva, lényeges a megfelelő fajta kiválasztása, a talaj-előkészítés, a tápanyag-utánpótlás, a jó időben történő ültetés és a növényvédelem.

Aki krumpli termesztésbe szeretne fogni, annak a termesztési időszakban a legjobb barátja az öntöző lesz. Az első lépés azonban, hogy megfelelő talajt találjunk a növénynek, olyat, ami könnyen felmelegszik, enyhén savanyú, laza, morzsás szerkezetű. Igényli a tápanyagot, az istállótrágyát pedig kifejezetten kedveli: ősszel vagy az előző növény alá kijuttatva négyzetméterenként 4-5 kg-mal lehet számolni. Ha műtrágya, akkor ősszel a komplex, foszforban és káliumban gazdag típust válasszuk, tavasszal pedig a nitrogéneset juttassuk ki a földre ammónium-nitrát formájában.

Az ültetés ideje akkor megfelelő, ha a talaj felső 10-12 cm-re már 7-8 °C-os. Ha ez teljesül, akkor az ültetőgumókat úgy kell elhelyezni, hogy éppen a talajfelszín alatt legyenek. 75 cm-es sortávokat érdemes tartani, így egy hektárra 50-55 ezer gumó kerül, vagyis hektáronként 2,5-3 tonna vetőgumóra lesz szükség.

Ahogy korábban szó esett róla, a krumpli meglehetősen nagy vízigényű, a gumókötés kezdetétől az intenzív gumónövekedés végéig kell öntözni. Fontos azonban, hogy az árasztás itt nem opció, egyszerre ugyanis 20-30 mm-nél több vizet nem szabad rászabadítani a földre, így inkább gyakrabban és kevesebb mennyiséggel érdemes öntözni.

A sok öntözés miatt a burgonyát számos baktérium megtámadhatja. Baktériumos megbetegedés például a sugárgombás varasodás, a hervadás és rothadás; gomba okozza a burgonyavészt és a burgonyahimlőt, vírus pedig a levélsodródást és a vonalas betegséget. Ha mindez nem lenne elegendő, még a kártevőkkel is számolni kell, így például a burgonyabogárral, a közönséges burgonya-fonálféreggel és a zöld őszibarack-levéltetűvel is. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a megfelelő növényvédelem a burgonya esetében.

A betakarítás során a legfontosabb a megfelelő érettségi állapot kiválasztása. Akkor lehet megkezdeni a szedést, ha a szár és a levelek már elszáradtak, a gumó könnyen leválik, a héja pedig nyomásra sem hámlik le. A modernebb gazdaságokban géppel, míg a kertekben leginkább kézzel szedik fel a földről a gumókat sorról sorra haladva. Ezután a krumplit száraz, sötét helyen néhány hétig tárolják és csak aztán kerülnek be a végleges helyükre.

Felhasználás szerint a burgonya lehet salátának való (A), főznivaló (B) és sütnivaló (C). Salátának való fajta például a Somogyi sárga kifli és az Agata, főznivaló például a Desirée és a Kondor, a sütni valók közé pedig olyan fajták tartoznak, mint például az Agria és a Góliát.

Ha kedvet kaptál a burgonyás ételekhez, íme egy klasszikus recept, a rakott krumpli!


Comments are closed.