A jövő az ökoszisztéma-szolgáltatások felé mutat

A jövő az ökoszisztéma-szolgáltatások felé mutat

A világ egyik legnehezebb kérdése a természetvédelem és az emberi tevékenység összehangolása. Ezért hozták létre az ökoszisztéma-szolgáltatás fogalmát, melynek lényege, hogy a természet azon funkcióit, melyek az emberek számára hasznosak, szolgáltatásokként tekinti. Nézzük, mit kell tudni erről és hogy néz ki a gyakorlatban!

Kelemen Eszter meghatározása szerint „az ökoszisztéma-szolgáltatások mindazok a kézzel fogható és kézzel nem fogható javak és szolgáltatások, melyekkel a különböző ökológiai rendszerek hozzájárulnak az emberi társadalom fennmaradásához és jóllétének megteremtéséhez”.

Ez a tág fogalom a különféle szolgáltatások tömegeit foglalja magába, melyek három kategóriába sorolhatók: ellátó, kulturális és szabályozó. Vannak az ellátó szolgáltatások, például az ivóvíz, az élelmiszer, a nyersanyagok, amik a mindennapi anyagi szükségletek kiegyenlítésére szolgálnak. A kulturális szolgáltatások nem anyagi szolgáltatások, mint például a turizmus egyes formái, a rekreáció, a környezeti nevelés, a művészi inspiráció, a tudományos kutatás és a hely látványa, szellemisége. A szabályozó szolgáltatások pedig azok, melyek kedvező körülményeket teremtenek az élethez, így például a tápanyag-körforgás, a vízháztartás szabályozása, vagy éppen a mikroklíma szabályozása.

Az ökoszisztéma-szolgáltatások kutatásában a 2000 és 2005 között folytatott Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés hozta az áttörést, melynek során felmérték a Föld ökológiai rendszereinek állapotát és szolgáltatásnyújtó képességét. Ekkor kerültek előtérbe a mesterségesen létrehozott élőhelyek is, melyek ugyanúgy képesek ilyen szolgáltatásokat nyújtani.

Magyarországon például a halastavak, halastórendszerek kifejezett jó tulajdonságokkal bírnak e tekintetben. Ezt kutatják a Nemzeti Agrárkutatási és Innováció Központ munkatársai is, akik kulcsinformátorok és strukturált interjúk segítségével derítik fel a hazai halastórendszerek ökoszisztéma-szolgáltatásait. A feltárt szolgáltatások értékelésének 3 formáját alkalmazzák: természettudományi, szocio-kulturális és monetáris. A természettudományi értékelés célja, hogy feltárja az ökoszisztéma által nyújtott szolgáltatások számát és felhasználását. A szocio-kulturális értékelés azt méri fel, hogy milyen társadalmi igény mutatkozik az ökoszisztéma szolgáltatások iránt és mennyire kötődnek ezekhez az emberek. A monetáris értékelés pedig azt mutatja be, hogy az egyes szolgáltatások milyen mértékben járulnak hozzá a jóléthez.

A Biharugrai-halastavakon folytatott felmérés például az alábbi ökoszisztéma-szolgáltatásokat tárta fel: haltermelés, kikapcsolódási lehetőség, az ember szempontjából hasznos fajok magas száma, esztétika, nádtermelés, élőhelyek az ember szempontjából fontos fajok számára, környezeti oktatás, levegő minőségének javítása, mikroklíma szabályozás, inspirációs forrás, vízraktározás, talajvíz-utánpótlás, vízminőség javítása és a kutatásra való lehetőség.

Az ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése még gyerekcipőben jár, a jövő azonban ebbe az irányba mutat, érdemes tehát megismerkedni ezzel a fogalommal.


Comments are closed.