Halliszt helyett – Az akvakultúrás termelés

Halliszt helyett – Az akvakultúrás termelés

Az egészséges táplálkozás egyik alapköve a halfogyasztás. Ennek felismerése az akvakultúra termelés növekedését eredményezte, a nagy keresletből adódóan, a klasszikus haltakarmányok ára jelentősen megugrott, így egyre nehezebb a költséghatékony és környezetbarát termelés. Nézzük, milyen megoldást kínálnak a NAIK Halászati Kutatóintézet munkatársai erre a problémára!

Az utóbbi fél évszázadban az agrárszektor egyik legdinamikusabban fejlődő szegmense a halászat és az akvakultúra volt. Az emberek felismerték és elfogadták, hogy a halfogyasztás jótékony hatással van az emberi szervezetre, olyannyira, hogy akár magasabb árat is hajlandóak kifizetni a halhúsért.

Sajnos Magyarországon meglehetősen alacsony a halfogyasztás, mindössze 4,6 kg/fő/év, ami messze elmarad az uniós átlagtól (22,7 kg/fő/év). Ahhoz, hogy ez a szám itthon is növekedjen a fogyasztók szemléletváltásra van szükség, a termelőknek pedig a technológiai fejlődés útjára kell lépniük a költséghatékonyság és a környezettudatosság figyelembevételével.

A víziállat-tenyésztéshez alapvetően tiszta vízre és higiénikus termelési feltételekre van szükség, bizonyos esetekben pedig a termelőknek biztosítani kell a megfelelő összetételű takarmányt is. Utóbbi minősége és ára különösen fontos a termelés szempontjából. A haltakarmány egyik tipikus alapanyaga a halliszt, ami a legjobb fehérjeforrás. A megnövekedett keresletnek köszönhetően azonban ára jelentősen megugrott, ez pedig jelentős problémákat okozhat, mivel a haltakarmány a termelési költségek 40-70%-át is kiteheti. Ezért vált égető kérdéssé az alternatív takarmányok keresése.

Jó alternatíva lehet például a kukorica alapú bioetanol gyártása során melléktermékként keletkezett DDGS. Ezt sertések, baromfik és kérődzők takarmányozására már régóta alkalmazzák, a halak esetén azonban kevés kutatás érhető el, igaz, azok eredményei igen biztatók. Az alkalmazás egyik gátja az aflatoxin lehet, ami egy szennyeződés, mely a klímaváltozás (hőmérséklet emelkedés) hatására jelenhet meg többek között a kukoricában is. Ez azonban az akvakultúra minőségét is károsíthatja és az emberi szervezet számára is egészségkárosító hatással van.

Lényeges kérdés az emészthetőség is, melynek megállapításához a táplálóanyag-szolgáltató képesség pontos meghatározása szükséges, ami a gabona forrásának függvényében változik. Az emészthetőséget jellemzően a halürülékből állapítják meg.

A HAKI egy zárt cirkulációs tavi rendszerben végzi a kísérleteit, így a kutatás során a környezeti tényezők kizárhatók. A mintavételezés történhet úgy, hogy a halakat altatják, így kiemelhetők a vízből, majd a vizsgálatok elvégezhetők, tavi kísérletek esetén pedig a próba-és lehalászások jelentik a legjobb megoldást.

A DDGS kísérleteket három halfajon végezték el: egynyaras méretű ponty, amur, és növendék európai harcsa. A kísérlet folyamán az emészthetőségi együtthatókat, a növekedést, a takarmányhasznosulást, a tápanyagfelvételt, az anyagcsere folyamatokat, az élettani hatásokat és a halhús minőségét vizsgálták meg.

A vizsgálatok igazolták, hogy a DDGS-t tartalmazó takarmányok jól alkalmazhatók a ponty és az amur növendékek esetében, mivel jól hasznosuló energia, fehérje és foszfor tartalommal rendelkeznek. Hasonlóan jól reagált a kísérletekre az európai harcsa is, így a DDGS előnyös lehet harcsatápok készítéséhez.

A halfogyasztás iránti igény növekedése egyre inkább szükségessé teszi az akvakultúrás termelés fejlesztését. A DDGS alapú takarmányok úgy tűnik remek alternatívák lehetnek a dráguló halliszt kiváltására, így költséghatékonyabbá tehető maga a termelés is.

 


Comments are closed.