Szerző: Csorba Zsuzsanna

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Olasz Ferenc, a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Olasz Ferenc, a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy neves kutatóval: ma Dr. Olasz Ferencen a sor, aki a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója.

Szakterület: a mikrobiális genetika, molekuláris biológia, és genomika határterületei

Kutatási témák:

  • baktériumok vírusai,
  • „hasznos”, illetve káros baktériumok,
  • élesztőgombák
  • az örökítő anyag, a DNS átrendeződése, újrarendeződése, egyik élőlényből egy másikba jutása

Mottó: “A tudomány a valóság költészete” – Richard Dawkins

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Mindannyiunkat egy emberi szemmel láthatatlan világ, a mikroorganizmusok vesznek körül, sőt, lakoznak bennünk. Ez a láthatatlan világ nagyon gyors változásokon megy keresztül, gondoljunk csak újabb és újabb betegségek megjelenésére. Az ezek mögött álló molekuláris folyamatokat vizsgáljuk azzal a céllal, hogy -amennyire csak lehet- felkészüljünk ezekre a változásokra, esetleg “hasznot is húzzunk” belőlük (például új antibakteriális anyagot termelő baktériumok).

Ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyar agráriumot?

Kutatásaink nagy része alapkutatás, tehát alapvető ismeretek megszerzésére irányul. Azonban arra is figyelmet kell fordítani, hogy a kutatás eredményei egy láncolaton keresztül (alap, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés, innováció, végezetül termék) felhasználásra kerüljenek. Ennek tükrében csoportunk zászlajára azt a szlogent is fel lehet tűzni, hogy: barátaink a hasznos mikroorganizmusok. Ez annyit jelent, hogy például olyan borélesztő törzseket izolálunk, melyek a borok helyi jellegét emelik ki, vagy olyan baktériumokat, melyek antibakteriális hatással rendelkeznek, vagy probiotikus tulajdonságúak, így mindennapjainkat élhetőbbé, táplálékunkat egészségesebbé, jobb minőségűvé teszik.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén néhány éven belül?

A genomika korunk egyik legnagyobb fejlődés előtt álló tudományága. Így ezen a területen várom a legfontosabb eredményeket. A jövő már kopogtat az ajtón, de jelenleg nem az adatok mennyisége a probléma, hanem azok informatikai feldolgozása, így ezen a területen várok előrelépést.

Ha időben visszamegyünk 15 évet, tehát a 2000-es évek elejére, akkor elmondhatjuk, hogy néhány dolgot előre lehetett jelezni, azonban a döntő többség nem volt előre látható. De éppen ez a szép a tudományban. Ha előre tudjuk egy kísérlet, egy kutatás végeredményét, akkor felesleges elvégezni.

Miért és hogyan vált kutatóvá? Mik nehezítették, segítették a karrierjét?

Egy fiatal számára nagyon nagy jelentőséggel bír, hogy pozitív jelzéseket, példákat lásson. Engem nagyon sok kiváló ember inspirált, kezdve gimnáziumi biológia tanáromtól, Kártyás Lászlótól, folytatva egyetem alatt a JATE Genetikai Tanszék munkatársaival, Orosz Lászlóval, Dallmann Gézával, Dorgai Lászlóval. A pályámon nagy előrelépést jelentett, hogy több évet tölthettem Svájcban a Nobel-díjas Werner Arber közvetlen munkatársaként. Természetesen, később a kollégákkal való együttműködés is nagy lendületet adott a folytatáshoz, de mindenekelőtt a család az, amely nagyon fontos hátteret, támogatást nyújtott. A nehézségekről szólva: általánosságban a kutatást leginkább a bürokratikus szemlélet képes hátráltatni.

Mit szeret a kutatói pályában és mit irigyel más szakmáktól?

A kutatói pálya egyik nagy előnye a szabad gondolkodás, önállóság, a felfedezés öröme. Ezek azok, melyek a világon nagyon sok fiatalt vonzanak erre a pályára. Azonban hazánkban a kutatói pálya vonzereje csökkent, ami elsősorban a megfelelő anyagi elismerés hiányának tudható be, ami főleg a fiatalokat, a családalapítás előtt állókat érinti hátrányosan.

Mire a legbüszkébb?

Az emberiség felemelkedésének egyik kulcs mozzanata a tudás átadása, ennek a leghatékonyabb formája, ha az ember a tudását az utódoknak, a tanítványoknak adja át. Remélem, hogy ez megvalósul.

Mik a rövid távú céljai?

A kutatás csapatmunka, egyénileg ma már nem lehet eredményesen dolgozni. A minél eredményesebb munka érdekében erősíteni szeretném a kapcsolatokat az csoportom, az intézet és a „külsős” egyetemek, kutatóhelyek között.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Visszatekintve nagyon sok apróbb dolgot másképp csinálna az ember. Azonban alapvetően nem változtatnék döntéseimen, melyek a kutatói pályán előttem álltak. Így igazán nincs olyan terület, melyet helyette választanék.

KUTATÓI PORTRÉ – DR. SZÉKÁCS ANDRÁS – NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója

KUTATÓI PORTRÉ – DR. SZÉKÁCS ANDRÁS – NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy neves kutatóval: ma Dr. Székács Andráson a sor, aki a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója.

Szakterület: Tágabb értelemben a mezőgazdasági technológiák kémiai, mikrobiológiai és genetikai biztonságának vizsgálata, beleértve az emberi és a környezetegészségre gyakorolt hatásokat is. Szűkebb értelemben a mezőgazdaságban előforduló idegen anyagok (xenobiotikumok) környezetanalitikai és ökotoxikológiai vizsgálatai.

Kutatási témák:

  • Idegen anyagok (xenobiotikumok: növényvédőszer-maradékok, mikotoxinok, natív vagy transzgenikus fehérjék) kimutatása különböző közegekben, mintákban.

  • Analitikai módszerek fejlesztése a mind érzékenyebb kimutatás érdekében.

  • Az idegen anyagok környezeti sorsának és különböző biokémiai folyamatokra, élő szervezetekre vagy azok ökológiai egyensúlyára gyakorolt hatásainak vizsgálata.

  • Az adott idegen anyagokon alapuló technológiák fenntarthatóságának értékelése.

Mottó: „… a valódi tudomány … soha nem állította, hogy tud valamit …, mindig csak azt, hogy keres valamit, legfeljebb, hogy sejt valamit – mert a valódi tudomány mindig azzal foglalkozik, amit még nem ismer.” – Karinthy Frigyes

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Az ipari termeléshez hasonlóan a mezőgazdaság is technológia, pontosabban sok technológia együttese. Ezen technológiák segítségével tudjuk előállítani a természeti erőforrásaink felhasználásával a mindennapi táplálékunkat. Mint minden technológia, a mezőgazdaság is számunkra hasznos termékeket állít elő a természeti erőforrásokból vagy azok felhasználásával, miközben egyes összetevőket számunkra haszontalan (hulladék) alakra hoz. Ezzel kapcsolatosan a környezettudomány dolga kettős: egyrészt kiértékelni, hogy a természeti erőforrásokat csak azok megújulási mértéke szerint és – amennyire lehet – „hulladék” keletkezése nélkül aknázzuk ki, másrészt felmérni, hogy a technológiai folyamatból a környezetbe vagy velünk kapcsolatba kerülő szennyezők ne okozzanak tarthatatlan káros hatásokat.

Ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyar agráriumot?

Elsősorban azon keresztül, hogy feltárja az alkalmazott mezőgazdasági technológiák veszélyeit és kockázatait, s ezzel biztonságosabbá teszi azokat, mind a környezet, mind az ember egészségének fenntartására nézve. Továbbá, konkrét egészségkárosodásokat előz meg, ami nemcsak az emberek életminőségét javítja, hanem – a megbetegedés-megelőzés révén – gazdasági hasznot is hoz a társadalomnak.

Milyen projektek futnak most?

A most futó projektjeinkben számos irányban végzünk kutatási-fejlesztési munkát: (1) A NAIK általunk vezetett konzorciumában a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, a BME és további partnerek kutatóival együttműködésben helyszíni meghatározást lehetővé tevő műszercsaládot fejlesztünk egyes vízminőségi paraméterek mérésére. (2) MTA-kutatócsoporttal közösen a közelmúltban azonosítottuk, hogy a glyphosategyomirtószer-hatóanyag szelektíven gátolja a sejtek integrin-membránreceptorjait. Ezeket a kölcsönhatásokat fogjuk részletesebben feltárni. (3) Valamennyi Duna menti ország nagyszámú kutatóintézetével közös projektben nemzetközi szinten egységesítjük a Duna üledékvizsgálatait. (4) Lengyel, román és török partnerekkel végzünk közös módszertani fejlesztést növényvédő szeres felszínivíz-szennyezések visszaszorítására.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén néhány évenbelül?

A humán és környezeti toxikológiában különösen fontos a mezőgazdasági hordozó és formázó anyagok (felületaktív anyagok, oldódásfokozók stb.) méregtani újraértékelése. Ezeket az anyagokat hagyományosan inertnek tekintjük, de ez az utóbbi évek vizsgálati eredményeinek fényében sok esetben megalapozatlan feltételezésnek bizonyul. Jelentős meglepetések várhatók az adalékanyagok külön-külön és hatóanyagokkal kombinált toxicitásának értékelésében.

Hosszú távon a növényvédelmi technológiák terén kétféle irány várható: egyrészt jelentősen felértékelődik a termőhely-specifikus növénykezelés, más néven precíziós mezőgazdaság, másrészt további szigorítások várhatóak a növényvédelmi technológiák engedélyezésében. A környezettudomány mindkét területen komoly szerephez jut, mind az előnyök kiértékelésében, mind a kedvezőtlen mellékhatások felmérésében.

Miért és hogyan vált kutatóvá? Mik nehezítették, segítették a karrierjét?

Már az egyetemi tanulmányaim során kutatóintézet felé orientálódtam, és ott megismerve a kutatómunkát, úgy gondoltam, szívesen dolgozom ezen a területen. Úgy vélem, a szakmai élet más területein is törekedtem volna eredményesen tevékenykedni, megfelelni az elvárásoknak, de a kutatásban igazán megtaláltam a helyemet. A nehezítő tényező legtöbbször a pénzhiány volt: vagy azért, mert nem volt pénz a dologi költségekre, vagy azért, mert volt ugyan pénzkeret, de csak a vonatkozó projekt célkitűzéseire volt költhető, ám egy-egy adott problémára – lett légyen mégoly érdekes is – nem, ha az nem tartozott a projekthez. Segíteni viszont nem annyira a körülmények, hanem mindig emberek, a szakma kiemelkedő egyéniségei segítettek.

Mit szeret a kutatói pályában és mit irigyel más szakmáktól?

Számomra a kutatás legsajátosabb része az a szellemi frissesség, amit igényel, hiszen minden új feladatnál új kérdéseket kell megválaszolni, új problémákat megoldani. Ennek következtében nincsen két egyforma nap a munkában, minden feladat egyedi, ami – a kihívások mellett – rengeteg szellemi sikerélményt hoz az embernek. Más területek más önmegvalósítási lehetőségeket nyújtanak, így más szakmáktól nem irigylem az ottani sikerek lehetőségét.

Mi a kedvenc története a kutatói életével kapcsolatban?

Hogy kedvenc-e? Talán inkább kissé ironikus. A nyolcvanas évek végén Fulbright-ösztöndíjasként a Kaliforniai Egyetemen dolgoztam négy évet. A hazai szegényes kutatási viszonyok után szinte lubickoltam a szakmai lehetőségek bőségében, és mindenféle kísérletbe belefogtam, ami csak az eszembe jutott és izgalmasnak véltem. A főnököm, Bruce D. Hammock professzor figyelmeztetett, hogy nem kalandozhatok akármerre, csak a projektek megszabta irányba. Mindazonáltal tetszett neki a kíváncsi lelkesedésem, és azt mondta, nyugodtan rendeljek reagenseket, küldjem őket haza, s majd itthon kidolgozom azokat az ötleteket, amik kint nem fértek bele a tematikába. Így is tettem, de mégis másként alakult, mert mire hazatértem, ide is követett az – akkor még nagyon új – kutatási pályázati rendszer. Némelyik reagens még ma is ott van a laborpolcomon.

Mire a legbüszkébb?

Talán arra, hogy – komoly szerzői csapat részvételével – összeállítottuk a „Mezőgazdasági ökotoxikológia” című könyvünket, amely ennek az új szakterületnek az első hazai kézikönyve. Emellett arra is, hogy sikerrel hívtuk fel a figyelmet egyes technológiákkal, vegyületekkel (a genetikailag módosított MON 810 kukorica, a glyphosate gyomirtószer-hatóanyag, kijuttatástechnológiák korábban ártalmatlannak hitt vivő- vagy formázóanyagai) kapcsolatban a kedvezőtlen környezeti mellékhatásokra. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, az EFSA igazgatótanácsának tagjaként és elnökhelyetteseként jelenleg is módom nyílik képviselni a környezetbiztonság jelentőségét.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Ha nem azt csinálnám, amit most, akkor valamilyen okból egészen másként alakult volna a sorsom, így nem tudhatom, hogy mozdulni akarnék-e, s ha igen, merre. De ha pályakezdő lennék, valószínűleg ugyanígy a kutatást választanám.

Április a kertben

Április a kertben

Nyakunkon az április! A melengető nap és a madárcsicsergés még a leglustább kis kertészeket is előcsalogatja a ház biztonságos falai közül. A berobbanó természet bizony a kerteket is utoléri, így nem árt felkészülni, és elvégezni néhány munkálatot. Nézzük, miket!

A kerti munkálatokat érdemes a tél során felgyülemlett, őszről visszamaradt száraz ágak, levelek összegyűjtésével kezdeni. Ezek ugyanis sok problémát okozhatnak, ráadásul, látványnak sem épp a legelőkelőbbek az ágas-bogas gallyak.

Április ideális hónap a gyep gondozására. Ilyenkor vethetjük el a fűmagokat, illetve, ez az az időszak, amikor a gyep alaptrágyázása is megtörténhet. Lassan itt az első fűnyírás ideje is! A szakértők szerint semmiképp se vágjuk le az első hagymás virágok, például a krókusz leveleit, inkább várjuk meg, hogy visszahúzódjanak.

A zöldségesben és a fűszerkertben is a talaj tápanyag-utánpótlása jut először főszerephez. Sor kerülhet a retek, cékla, borsó, étkezési répa és az édeskömény vetésére, a hónap közepétől pedig az előhajtatott korai burgonyára is. Kiültethetjük a korai fejes káposztát, majd később a paradicsom palántákat is. El lehet vetni áprilisban a sóskát, a kaprot és a spenótot, a hónap második felében pedig elültethetjük palántanevelés céljából a káposztaféléket, az uborkát, illetve a sárga- és görögdinnyét. A fűszerkertben a citromfű, a snidling tőosztását végezzük el, a zsályát és a levendulát pedig vágjuk vissza.

A gyümölcsösben is akad tennivaló áprilisban. A bogyós gyümölcsűek ültetését a hónap elején ejtsük meg, alájuk pedig terítsünk mulcsréteget. A bogyósok és a gyümölcsfák alatti területet érdemes hígított trágyalével meglocsolni, majd ezt megismételni, így plusz tápanyaghoz juttathatjuk a növényeket.

A tavasz a kertészek számára igazi Kánaán, így áprilisban sem fog unatkozni az, aki a növényeknek szenteli a szabadidejét!

Egyedülálló kutatói hálózat a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ

Egyedülálló kutatói hálózat a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ

A hazai agrárkutatást fogja össze és tereli egy mederbe a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK). A 12 kutatóintézetet és 4 gazdasági társaságot magába foglaló ernyőszervezet az agrárium minden területét lefedi, kutatásaikkal pedig a magyar mezőgazdaság versenyképességét lendítik előre. Nézzük, milyen intézetek tartoznak a NAIK-hoz, és mit kell tudni ezekről!

A gödöllői székhelyű innovációs központot 2014-ben alapították, az ország legnagyobb mezőgazdasági kutatói hálózata. 1200 fő dolgozik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központhoz tartozó intézményekben, akik közül 800-an foglalkoznak a kutatásokkal.

Mit kutatnak a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központban?

A Dr. Gyuricza Csaba által irányított kutatói hálózat tevékenysége lefedi a mezőgazdaság legfontosabb szegmenseit. A kutatások az alábbi területekre terjednek ki:

  • halászat,
  • szántóföldi növénynemesítés,
  • dísznövénynemesítés,
  • gyümölcsnemesítés,
  • zöldségnemesítés,
  • szőlészeti és borászati kutatások,
  • állattenyésztés,
  • öntözés és vízgazdálkodás,
  • mezőgazdasági gépészet,
  • erdészet,
  • biotechnológia,
  • élelmiszertudomány
  • agrárkörnyezet-tudomány.

Ezeken felül a NAIK komoly oktatási és szaktanácsadási tevékenységet is folytat.

Kiemelt figyelmet szentelnek a kutatók ezeknek a témáknak:

  • Fenntartható mezőgazdasági termelés kialakítását elősegítő kutatások, a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások megóvása, biológiai folyamatokban rejlő védekezési lehetőségek feltérképezése (pl.: agrárerdészet).

  • Klímaváltozás kérdése.

  • Energiaszegény agrotechnológiai eljárások, melléktermékek felhasználása a gazdaságok energetikai függetlenségének érdekében.

  • A növénytermesztés és az állattenyésztés szinergiáinak erősítése.

  • Élelmezés-minőség javítása, édesvízi haltenyésztés.

  • Minőségi, funkcionális élelmiszerek előállítása.

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ kutatóintézetei

A NAIK égisze alá 12 kutatóintézet tartozik, nézzük, milyen kutatásokat végeznek az egyes intézményekben!

Agrár-környezettudományi Kutatóintézet (AKK)

Az intézet alaptevékenysége a mezőgazdasági technológiák kémiai, mikrobiológiai és genetikai biztonságának vizsgálata. Olyan témákkal foglalkoznak, mint például a mezőgazdasági szerves szennyező anyagok meghatározása, vagy éppen a géntechnológiai úton módosított növények környezetanalitikai és takarmányozási vizsgálata.

Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet(ÁTHK)

Nagy haszonállatokkal kapcsolatos genetikai, tenyésztési, takarmányozási és húsipari vizsgálatokat végeznek az ÁTHK-ban. A kutatóintézet aktív nemzetközi kapcsolatokat ápol, rendszeres szereplői neves konferenciáknak.

Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (ÉKI) 

Az élelmiszer előállítók és a kutatók között teremt kapcsolatot az ÉKI. Vizsgálataik fókuszában az egészségmegőrzést segítő élelmiszerek hatásainak vizsgálata áll, ezen kívül foglalkoznak élelmiszer minősítéssel és újfajta tartósító eljárások kidolgozásával is

Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI)

Az ERTI munkatársai arra keresik a választ, hogy miként lehet fenntartható módon gazdálkodni az erdőkkel. Foglalkoznak a klímaváltozás hatásainak elemzésével, új fafajták nemesítésével és természetes folyamatokra alapozott erdőművelési módszerek fejlesztésével is.

Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet (GYDKI)

A budatétényi központú kutatóintézet fő tevékenysége a gyümölcstermesztéshez kapcsolódó kutatások, nemesítések. A munkatársak aktív kapcsolatot alakítottak ki a termelőkkel, így a piac igényeihez igazodva végezhetők el a kutatások.

Halászati Kutatóintézet (HAKI)

A különféle haltermelési technológiák kidolgozását és a vízi környezet megfelelő hasznosítását és védelmét tűzte ki célul a HAKI. Fő irányaik: akvakultúra fejlesztése, halbiológia, vízökológia, genetika, halgazdálkodás természetes vízben.

Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet (MBK)

Fenntartható fejlődés és fogyasztó-orientált élelmiszertermelés- ezeket a célokat tűzte ki maga elé az MBK. Kutatásaik a növénynemesítésre, állattenyésztésre, biotechnológiai és genomikai eljárásokra terjednek ki.

Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI)

A mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos műszaki, technológiai kutatásokat folytat az MGI. Egészen pontosan vizsgálódásaik a talajmegmunkálásra, az növényápolásra, növényvédelemre, takarmány feldolgozásra, precíziós technológiákra terjednek ki.

Növénytermesztési Önálló Kutatási Osztály (NÖKO)

A NÖKO tevékenységének veleje a fő és alternatív szántóföldi növényfajokkal kapcsolatos agrotechnikai, génmegőrzési, fejlesztési és kórtani kutatások.

Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet (ÖVKI)

Az intézet célja a mezőgazdasággal kapcsolatos vízgazdálkodás, öntözés és a rizstermesztés vizsgálata. Ehhez szükséges a vizek mennyiségi és minőségi kondícióinak megőrzése, a kihasználás hatékonyságának fokozása, a környezettudatos és takarékos technológiák feltárása.

Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet (SZBKI)

A szőlészeti és borászati kutatásokat fogja össze a kecskeméti és badacsonyi telephelyű Szülészeti és Borászati Kutatóintézet. Az itt dolgozó kutatók nagy figyelmet szentelnek a fajtakutatásnak, a szaktanácsadásnak, a génbanki állomány gondozásának, a termesztéstechnológiai és borászati technológiai kutatásoknak is.

Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály (ZÖKO)

A ZÖKO-ban folyó vizsgálatok a zöldségkutatás széles spektrumát fedik le. Például foglalkoznak betegség-ellenálló fűszerpaprika, ipari paprika, paradicsom, vörös- és fokhagyma fajták nemesítésével, a szaporítóanyag biztosításával és környezetkímélő termesztési technológia kidolgozásával is.

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ igen komplex szervezet, mely a mezőgazdaság szinte minden területét lefedi. Célja pedig nem kisebb, mint a hazai agrárium versenyképességének növelése, és olyan új kutatási összefüggések feltárása, melyek hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez.

Aggasztó az agrárszakemberek utánpótlása – De van remény!

Aggasztó az agrárszakemberek utánpótlása – De van remény!

Hírek, cikkek tucatjaiban olvashatunk arról, hogy a népesség növekedése, a klímaváltozás és a városiasodás mekkora kihívás elé állítja a mezőgazdaságot. Egyre kisebb területen kell egyre nagyobb hatékonysággal termeszteni, amire a precíziós gazdálkodás remek megoldás, önmagában azonban nem elegendő. Legalább ennyire fontos a szakember-utánpótlás biztosítása is, ami pedig az oktatásig vezethető vissza. Nézzük, mit lehet bevetni, hogy e téren is zökkenőmentes legyen a fejlődés.

Mi a probléma gyökere?

Az OECD 2017-es adatai szerint a diplomások 3%-a szerez felsőfokú végzettséget az agrárium területén, ami ugyan az EU-s átlagnál valamivel magasabb, mégsem megnyugtató adat. A mezőgazdasági szakmák megítélése Magyarországon nem a legjobb. A régi berögződéseknek köszönhetően nem reális sztereotípia él az emberek fejében, miszerint, aki mezőgazdasággal foglalkozik, az kétkezi, piszkos munkát végez, erőforrás felhasználás tekintetében pedig inkább a végtagjait terheli, mint a „szoftvert”. Még akkor is, ha az agrármunkák jó része ma már modern körülmények között zajlik, egyre több helyen önvezető traktorok és okos berendezések bűvkörében, a jövő pedig abszolút ebbe az irányba mutat.

Ezek a téves prekoncepciók az információhiányból adódnak. Nézzük, mit lehet tenni, hogy az emberek fejében megjelenő kép közelebb álljon a valósághoz, és egyre több fiatal válasszon agrár hivatást!

Nem lehet elég korán kezdeni

A szemléletformálást már egészen kis korban el lehet kezdeni. A gyerekek általában sokkal nyitottabbak a világra, így ha a szülők is széles látókörrel mesélnek a mezőgazdaság fontosságáról, a gazdák életéről, akkor felkelthetik a kis palánták érdeklődését. Számos eszköz létezik ennek segítésére, például néhány hónapja a NAIK is kiadott egy gyerekeknek szóló mesekönyvet, mely pontosan ilyen céllal született, címe pedig A búza útja – Kis barátok nagy küldetésben.

A tudásáramlás biztosítása

A következő szint, ahol a felnövekvő generációt meg lehet fogni, az a pályaválasztás. Fontos, hogy szemléletformáló kampányok útján a fiatalok rájöjjenek arra, hogy az agrárvilág mennyi érdekességet rejt. A cél, hogy megismerjék, mivel foglalkozik például az agrármérnök, mit csinál egy kertészmérnök vagy éppen egy agrár területen tevékenykedő kutató.

Lényeges az is, hogy megfelelő szinergiák alakuljanak ki az egyetemek, a kutatóközpontok és a piac között, így biztosítható a megfelelő szintű és minőségű tudásáramlás.

Tér a kreativitásnak

A mezőgazdaság nagyon hosszú múltra visszatekintő ágazat. Ebből adódóan kiemelten fontos, hogy képes legyen megújulni, igazodni az új körülményekhez. És hát, ki más hozhatna újító ötleteket, mint a fiatal generáció, akik innovatív vállalkozásaikkal álmodják újra az agrárvilágot. Ezek támogatása, mentorálása és a sikerek kommunikálása igencsak motiváló lehet a leendő és a jelenlegi mezőgazdasági szereplők számára.

Az agrárium világa igen összetett, konzervatív jellege miatt pedig hosszú idő alatt és sok munkával tud megújulni. Új, lendületes fiatalok bevonásával azonban képes lesz felvenni a versenyt a jövőben és szép sikerek elé nézhet.

Digitalizáció az állattartásban

Digitalizáció az állattartásban

A XXI. század legnagyobb értéke az információ. Nincs ez másként az állattenyésztésben sem, ahol a modern eszközök adatok tömkelegével árasztják el a gazdákat. Mai bejegyzésünkben körbejárjuk, hogy működik a „digitális állattartás”!

Miért mérjük az adatokat?

Ha rendszerbe szeretnénk helyezni az állattartás digitalizációját, akkor a precíziós gazdálkodáson belül helyezkedik el. Mindkét esetben a lényeg az adat alapú döntés, előbbi azonban egy tágabb fogalom.

Az állattartás körülményeinek monitorozása nagyban befolyásolja a hatékony működést. Ezzel pozitív irányba változtatható a produktivitás, sőt, kritikus esetekben például megelőzhető a betegségek elterjedése, az állatok elhullása is. Nagyon sokféle adatot lehet gyűjteni a tartási körülményekről (hőmérséklet, páratartalom stb) és a jószágokról is, melyek megkönnyíthetik a döntési helyzeteket, segíthetnek a finomhangolásokban.

Adatalapú döntések

Az állattartásban is működik az elv, hogy a gazdák a döntéseiket adatok alapján hozzák meg. Hogy is kell ezt elképzelni? Ötven évvel ezelőtt a gazda maximum úgy tudott következtetéseket levonni, ha rendszeresen feljegyezte, hogy például mennyi takarmányt esznek meg a tehenek és milyen hőmérséklet ideális a tejtermeléshez. Ma már nem kell papír és ceruza, elég csupán egy okos rendszer, ami hosszú távon elemzi a tehenek étkezési szokásait, a hőmérsékletet, ami mellé könnyedén párhuzamba állíthatók a tejtermelés mennyiségi és minőségi mutatói. Ez csak egy egyszerű példa, de már ebből is látszik, hogy végtelen lehetőségeket rejt az adatvezérelt állattartás.

Honnan jön az adat?

Az állattartásra és növénytermesztésre specializálódott rendszerek egyik legfontosabb eleme a szenzor. Ez egy mérőeszköz, amit azokon a pontokon helyezünk el, ahol az adatfelvételt szeretnénk elvégezni. Általában valamilyen fizikai mennyiséget alakítanak át adattá és továbbítják a központi rendszer felé. A tehenes példánál maradva, ilyen adat lehet például a takarmány, vagy éppen a lefejt tej mennyisége, de akár a hőmérséklet, páratartalom is.

Mi kell az állattartás digitalizációjához?

Az első és legfontosabb, hogy a gazdák megfelelő információval rendelkezzenek az új lehetőségekről. Szerencsére ma már egyre több konferencia fókuszál erre a témára, így, ha valaki érdeklődik, bele tud kóstolni ebbe a világba. Ha pedig az elhatározás is megszületett, akkor komplett cégek specializálódtak az ilyen rendszerek kiépítésére.

A másik lépés, hogy az állattartók befektetésként tudjanak gondolni az ezzel járó beruházásokra. Tény, hogy ezek a technológiák nem olcsók, viszont hosszú távon behozzák az árukat, ráadásul, lehet kis lépésekben is haladni, nem kell egyszerre mindent megreformálni.

Ezek után már csak az adatokból kell olvasni! Ez talán elsőre nehéznek tűnhet, mégis megéri a fáradtság, idővel pedig a tapasztalat is segít majd!

Az állattartás digitalizációja igen összetett folyamat, ami sok újdonság megtanulásával jár, így nyitottságot követel meg a gazdáktól, állattartóktól. Mégis, megéri a befektetett idő és energia, hiszen növelhető a hatékonyság és ezáltal a bevételek is.

Évszázados platánok árnyékában – A Sárvári Arborétum

Évszázados platánok árnyékában – A Sárvári Arborétum

Sárvár városának egyik közkedvelt helye az arborétum, mely a település szíveként, a város belsejében, remek helyszíne a kikapcsolódásnak, hosszú sétáknak. Mai blogposztunkban a Sárvári Arborétum lesz terítéken. Nézzük, miért érdemes felkeresni ezt a különleges helyet!

A 9,4 hektáros arborétum a város legnagyobb összefüggő zöldfelülete, melyben a növényi taxonok száma meghaladja a háromszázat. A mai arborétum elődjét 1546-ban alapították gyümölcsös- és zöldségeskertként, ami egészen III. Nádasdy Ferenc kivégzéséig virágzott is. Az 1800-as évek elején került ismét szakértő kezekbe a kert, amikor Habsburg Ferdinánd vette birtokba: egyik felébe gyümölcsöst telepített, a másikba pedig angolparkot alakított ki. Ekkor ültették azokat a platánokat is, melyek átmérője ma akár a 3 métert is meghaladhatja.

Havasszépe gyűjtemény

1868-ban Lajos bajor királyi herceg vette át a kertet, aki a bajor erdőgazdálkodás tapasztalatait itthon is meghonosította. Dr. Grazman bajor erdőigazgató japán növénykülönlegességeket telepített be, ezzel megalapozta a ma is híres Liliomfa-gyűjteményt. 1952-ben vált védett területté, 1953-tól pedig az Erdészeti Tudományos Intézet hatáskörébe került. Dr. Kopeczky Ferencnek köszönhetően a hatvanas évek végére megkétszereződött a taxonszám, ma már nagyjából 300 fa-és cserjefaj, fajta található itt.

Növényanyag és tájkép tekintetében ártéri keményfás ligeterdőre és az angolpark nyomán kialakult arborétumrészre osztható a terület. Utóbbiban évszázados platánokat, feketefenyőket, tiszafákat, császárfákat, kanadai vasfákat is találhatunk. A későbbi telepítések közül a 120-130 éves liliomfák a legkülönlegesebbek, de találhatunk itt japán babérhangát, óriás mamutfenyőt, atlasz cédrusokat is.

Központi elhelyezkedése miatt az arborétum évente 10-15 ezer látogatót fogad. Előszeretettel járnak ide az iskolások, osztályok, rendszeresen vannak rendhagyó biológiaórák, erdei iskolai programok, illetve a termálfürdőnek köszönhetően sok turista is megfordul errefelé. Az érdeklődők megtekinthetik Koltay György erdőmérnök szobrát, Németh Mihály szobrászművész alkotásait és a Babaházat is, amit a bajor herceg építtetett gyerekeinek.

Az ide látogatók egy különleges utazás részesei lehetnek a természet világába a szakmai vezetők irányításával, így jobban megismerkedhetnek a kertészettel, az erdőgazdálkodással és a természetvédelemmel is.

Ők a tavasz hírhozói

Ők a tavasz hírhozói

Az év legfrissebb időszakának küszöbén állunk! Hamarosan beköszönt a tavasz, melyre az erősödő napsugarak és az egyre hosszabb nappalok figyelmeztetnek minket. A természet ilyenkor felébred téli álmából, és a kertekben, erdőkben megjelennek a tavasz első hírnökei. Összeszedtük, mely virágok bújnak ki ebben az időszakban.

A téltemető

Neve is utal rá, hogy ha ezt a kedves kis virágot látjuk, akkor bizony véget ért a tél. A sárga virágú növény valóságos szőnyeget tud létrehozni a fák alatt, ha nem háborgatják. Fontos azonban tudni, hogy védett fajta, ráadásul mérgező is!

Kép forrása: Flickr

A krókusz

Akár már február vége felé is megjelenhet a krókusz. A lila, kék, fehér színben pompázó, tölcsérre emlékeztető virágokat hozó növény szemet gyönyörködtető látvány. Akkor mutat igazán jól, ha csoportosan ültetik el, így kiváló alkotóeleme lehet akár a sziklakerteknek is.

Kép forrása: Pexels

A hóvirág

A mindenki által ismert, hófehér, bájos növény szintén a tavasz első hírnökeinek sorát gyarapítja. A tél végének szimbólumaként vált ismertté. Olyannyira kedvelt lett, hogy nőnap előtt a gyönyörű hóvirágtakarókat letarolták, veszélyeztetve ezzel a fajta fennmaradását. Ennek következtében nyilvánították védett növénnyé.

Kép forrás: Pexels

A hunyor

Igazán különleges növény a hunyor, mely leginkább a félárnyákos-árnyékos helyeket kedveli. Csészealakú szirmaival és bókoló virágával kápráztatja el az embert. Nem árt azonban az óvatosság, a hunyor ugyanis mérgező növény!

Kép forrás: Depositphotos

A meténg

Visszafogottság és elegancia jellemzi az apró virágairól ismertté vált meténget. A liláskék virágú növény nem igazán kényes, ráadásul örökzöld levelei az év minden szakában gazdagíthatják a kertet.

Kép forrás: kertelunk.hu
Meseszép növényekkel vár a Püspökladányi Arborétum!

Meseszép növényekkel vár a Püspökladányi Arborétum!

Az arborétumok közül kimagasló értéket képvisel a Püspökladányi Arborétum, mely nemcsak gyűjteménye, de magas fokú infrastruktúrája miatt is kedvelt kirándulóhely. Nézzük, miért szeretjük annyira ezt a helyet!

A Püspökladányi Arborétum története egészen a XX. század első feléig nyúlik vissza. Az első világháború után az erdőterületek 89%-a a határokon túlra került, ennek következtében a faanyagellátás problémássá vált. A helyzet orvoslására Kaán Károly tett javaslatot, miszerint, az erdészeti szempontból kevéssé hasznosított alföldi területeket is fásítani kellene. Ennek hatására indult meg 1924-ben a kutatómunka a Püspökladányi Szikkísérleti Telepen és a Kecskeméti homokfásítási állomáson.

Kezdetben a fő irányt a termőhely erdészeti értékelése és a termesztési technológiák kidolgozása adta, majd pedig a megfelelő fajták kiválasztása jelentette a kihívást a kutatók számára. Dr. Tóth Béla e problémák orvosolásának apropóján gyűjtőmunkába kezdett: hazai arborétumokból származó fa-és cserjefajokat telepített.

A kísérleti állomás épülete

A Püspökladányi Arborétumot 1954-ben alapították, a korábbi kutatások keretében létesített termőhelyek erdészeti hasznosítására, és azért, hogy bővíteni lehessen a fafajták választékát. Ekkoriban 1290 faj, fajta és változat volt itt, ebből az alapállományból mára 450 fa-és cserjefajta maradt.

Az arborétum talaja változatos: kisebb foltokban réti szolonyec szikes talaj, nagyobb foltokban pedig szolonyecesedő réti vagy réti csernozjom talaj jellemzi. Az ősnövényzet a legelterjedtebb a területen, a középhőmérséklet 10,2 C°, a nyár második felét pedig általában aszály uralja.

Az arborétum telis-tele van érdekes fajokkal, mint például a Lonicera, a Cotoneaster, a Taxus, az Acer, a Mahonia vagy éppen a Fraxinus. Egyik legkülönlegesebb mind közül az Ulmus Pumila, ami 1957-ben került ide a Pekingi Botanikus Kertből. Ígéretes fafajtának bizonyult, hiszen kifejezetten szárazságtűrő, szilfavésszel szemben pedig rezisztens. Itthon az évtizedes szelekciós munkának köszönhetően Puszta szil néven jelentették be, és ma már az ország számos pontján megtalálható. Érdemes említést tenni a fás bazsarózsákról, a kocsányos tölgy csoportról, a különleges vasfáról, az iráni varázsfáról és a japán cseresznye egyedekről is, virágzáskor pedig aranyvesszőkben, és orgonákban gyönyörködhetünk itt.

Az ide látogató kirándulók, kutatók, egy 16 méteres kilátót is felkereshetnek, illetve a Kaán Károly 125. születésnapjára készült bemutatóházat is, ahol a Farkassziget élővilágát és a szikfásítási kutatásokat bemutató kiállítás várja az érdeklődőket. Olyan neves emberek szobrai mellett sétálhatunk el az arborétumban, mint Kaán Károly, aki az alföldfásítás úttörője, Magyar Pál, aki a magyar erdészeti ökológia megalapítója és Tury Elemér, aki a második világháborúig a telepen folyó kutatásokat vezette. Az ő nevét viseli az arborétum területén található ökotábor is. A természetkedvelők egy 15 km-es tanösvényen ismerhetik meg Farkassziget nevezetességeit, illetve található itt egy geocaching pont is. Ha mindez nem lenne elég, az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel kooperációban készült méhészeti bemutatóhelyet is meg lehet tekinteni az arborétumban, a sportok kedvelői pedig egy 3,5 km-es erdei futópályán hódolhatnak szenvedélyüknek.

A Püspökladányi Arborétum igazán értékes gyűjtemény, ami önmagában is lebilincselő, a sok-sok program és kikapcsolódási lehetőség pedig még inkább vonzóvá teszik a családok számára. Remek kirándulóhelyszín idősebbek és fiatalabbak számára egyaránt!

A nyugalom szigete Szombathelyen van!

A nyugalom szigete Szombathelyen van!

Közel 130 éves múltra tekint vissza a Kámoni Arborétum, mely régiónk egyik legszebb arborétuma. A 27 hektáros, gazdag gyűjteményben 3500 taxon található, köztük tűlevelűek, lomblevelű örökzöldek, rhododendronok és magnóliák. Nézzük, hogy alakult az arborétum története, és miért érdemes ide ellátogatni!

Habár az arborétum ma teljes fényében pompázik és szuper kirándulóhely, a történelem során több hullámvölgyet is túl kellett élnie. Gyökerei egészen az 1860-as évekig nyúlnak vissza, ekkor ültette ugyanis az első fákat Sághy Mihály. Az alapítónak mégis fiát, Saághy Istvánt tartják, tekintve, hogy ő kezdte először tudatosan összeválogatni a fákat, megfigyelte őket, feljegyzéseket készített, sőt, még szaporította is az egzotikus, fás szárú növényeket.

Saághy igazi szenvedéllyel fordult a dendrológia felé. Több mint 50 évig viselte szívén az arborétum sorsát, híres kutatókkal ápolta a kapcsolatokat, utazásai során pedig gyakran hozott haza érdekes növényeket. Autodidakta módon tanulta ki a hivatást, saját maga szerezte be, vetette, nevelte, oltotta a növényeket. Egyik legizgalmasabb fajta, ami a keze munkáját dicséri, a Saághy luc, egy fenyőhibrid, mely két földrészről származó fenyőfajta keresztezésének eredménye.

Erikaszőnyeg

1920-ban az arborétum annyira kinőtte magát, és olyan érdekes gyűjtemény lett, hogy az erdészeti, kertészeti, botanikai tudományok iránt érdeklődők zarándokhelyévé vált. Sajnos az 1930-as évek vége hanyatlást hozott: a Saághy család anyagi problémák miatt külföldre költözött, a kert pedig gazdátlanul maradt.

A fellendülés 1946 őszén kezdődött, amikor a Szombathelyi Erdőgondnokság költözött a Saághy-kastélyba. Élére Bánó István került, aki felismert a kert nem mindennapiságát, feltérképezte a növényállományt, felújított az üvegházakat és csemetekertet létesített, hogy biztosítani tudja a szaporítóanyag-ellátást.

1950-ben nyilvánították természetvédelmi területté az arborétumot, 1953-tól pedig kezelését az Erdészeti Tudományos Intézet vette át, és a Fenyő-és Nyárnemesítő Kutatóállomása lett. Bánó irányítása alatt a gyűjtemény megháromszorozódott. Ebben az időszakban létesült az arborétum legfontosabb kutatási területe, az erdeifenyő oltványtelep, a tájképi tórendszer, később pedig az ország első fenyőfajta fenntartó telepe. 1958-ban újra megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt, kiegészülve a Dendrológiai Múzeummal.

Felsőtó

Bánó 1975-ben vonult nyugdíjba, helyet pedig Mátyás Csaba vette át. A szakember rehabilitálta a tavakat, a Gyöngyös patak egyik gátjánál vízesést alakíttatott ki, átrendezte a növényállományt és új utakat alakított ki. Az arborétum ekkortájt igen népszerű volt, az éves látogatottság elérte a 30-40 ezer főt.

A rendszerváltás utáni időszak ismét hullámvölgyet hozott, a források elapadtak a kert pedig az enyészet útjára lépett. 2010-2011-ben jött a fordulat, amikor a vezetőség uniós támogatásokból megkezdhette a felújítást, minek köszönhetően az arborétum visszanyerte régi fényét. A rekonstrukció mellett új gyűjteményegységek is létrejöttek, például a díszsomok, Paeoniák, bangiták és a Hortenzia fagyűjtemények. Ekkor épült meg a várossal együttműködve az Ökoturisztikai Központ is. A 800 négyzetméteres központ időszaki kiállításoknak és rendezvényeknek ad otthont, illetve, 2012-es átadásakor ide került át az arborétum bejárata is.

A Kámoni Arborétum ma a régió leggazdagabb gyűjteménye, amit az is igazol, hogy évente több mint 20 ezer látogatót fogad.