Szerző: Csorba Zsuzsanna

Így fogj bele a házi tyúktartásba!

Így fogj bele a házi tyúktartásba!

A baromfitartás régen, és nagyon sok helyen még ma is a köznapi emberek életének része. A tavaszi, húsvéti hangulatot idéző kedves képek, melyeken kiscsibék és barikák „mosolyognak”, mindenkinek ismerősek lehetnek, a helyzet azonban az, hogy ezeknek nem sok köze van a realitáshoz, a tyúktartás ugyanis ennél a romantikus elképzelésnél sokkal racionálisabb. Nézzük, hogy tartják a tyúkokat háznál!

Az egyik legelterjedtebb haszonállatunk a tyúk. Ennek oka, hogy igen gyorsan és gazdaságosan „kerülhet az asztalra”. Már 6-7 hónapos koruktól kezdve a tyúkok 200-300 tojást raknak évente.

Ha belevágsz a tyúktartásba, az első és legfontosabb annak eldöntése, hogy vágócsirkéket szeretnél nevelni vagy hosszabb távon gondolkozol és a friss tojás reményében a „klasszikus” tyúktartás a cél. Fontos tudnivaló, hogy a pár hetes előnevelt hústípusú csirkék nagyjából 7-8 hetes korukra érik el az 1.6-1,8 kg-os súlyt, a kettős hasznú jércék pedig nagyjából 25 hetes koruktól kezdenek tojni.

Lényeges a fajta kiválasztása is. Tény, hogy vannak „híres” tyúkfajták, mint például a Brojler, ezek azonban jellemzően igen nagy szakértelmet és odafigyelést kívánnak, mivel sokkal kényesebbek. Érdemes olyan fajtát választani, ami ugyan nem kiemelten nagy hús- vagy tojáshozamú, de sokkal ellenállóbb a szervezete, ilyenek az őshonos fajok, mint például az erdélyi kopasznyakú vagy éppen a magyar kendermagos is. Ezek robusztusabb alkatúak, húshozamuk nagyon jó, a tojáshozamuk is megfelelő és jól tűrik az időjárás szeszélyességét.

A csibe a 24 órán át nem etetett, nem itatott napos állat. Ha csibét vásárolsz, olyanokat válassz, amik testfelülete pihével teljesen benőtt, mozgékony, épek a végtagjai, vakcinázott, súlya pedig nagyjából 32-33 g. A csirkéket 1 hetes korukig 32 °C-os melegben kell tartani, majd hetenként 2 °C-kal csökkenteni a hőmérsékletet.

A tyúkólnak szélvédett, napos-árnyékos területet keress az udvaron. A méretét az állatállomány nagysága határozza meg, 50 db tyúk egy 3,5 méter széles, 4 méter hosszú ólban fér el kényelmesen. Az ólban ülőrudakat kell elhelyezni, mivel a tyúkok éjszakára keresik a biztonságot nyújtó „magaslatokat”. Az ól aljába almot helyezz, az ajtót pedig zárhatóra alakítsd ki!

Az állatokat táppal és magkeverékkel érdemes etetni, de konyhai maradékot is adhatsz nekik. Szeretik a zöldet, így biztosítani kell a lehetőséget a csipegetésre, ettől ugyanis sokkal szebb lesz a tojás és a csirke bőre is. Ami kiemelten fontos, hogy a tyúkok előtt mindig legyen víz, de érdemes arra is ügyelni, hogy hozzájussanak az állatok apró kavicsokhoz, amik az emésztésüket segítik. 4-5 hónapos koruktól kezdenek tojást rakni, 1 évesen várható a legnagyobb hozam, 3 éves kortól pedig már szinte elhanyagolható. A tojásrakást az évszak is befolyásolja, télen és nagy hőségben például kevesebb tojásra számíts.

A tyúktartás valójában sok áldozatot és némi hozzáértést igényel, ez a tudás azonban könnyedén megszerezhető. A munkaért cserébe pedig akár az egész családot elláthatjuk egészséges hússal és tojással, ami igazi kincs ma, a XXI. században.

Egyre népszerűbb „munkatárs” a mezőgazdaságban a drón

Egyre népszerűbb „munkatárs” a mezőgazdaságban a drón

A pilóta nélküli légi járművek, vagyis a drónok ma már nem számítanak kuriózumnak. Számos szerepben találkozhatunk velük, ezek alól nem képez kivételt a mezőgazdaság sem. Vajon miben más egy mezőgazdasági monitorozó drón? Mire lehet használni? Miért éri meg beruházni egy ilyenre? Jöjjön minden, amit a mezőgazdasági monitorozó drónokról tudni kell!

Habár a drónokkal lassan Dunát lehet rekeszteni, azért ne gondoljuk, hogy bármilyen eszköz alkalmas lehet mezőgazdasági, monitorozó használatra is. Azok a geodéziai célokat szolgáló légi járművek felelnek meg erre a célra, amelyek működése precíz, pontos, repülési stabilitása kimagasló és képes nagy területeket nagy felbontásban felvételezni. A NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézete is dolgozik ilyenekkel, melyeket hidrológiai jelenségek megfigyelésére és a növénykísérletek monitorozására használnak.

Az első pilóta nélküli légi járművet katonai célokra használták az 1960-as években. Fő feladatuk a felderítés volt, így különböző távérzékelési feladatokat is elláttak. Ma már a távérzékelés igen változatos lehet a felvételezés időpontjától, a szenzorok minőségétől, a hullámhosszokra érzékeny érzékelőktől és a hordozóeszköz pályájának magasságától függően. Távérzékelés során a megfigyelt tárgyról elektromágneses sugárzás közvetít információt a szenzorok számára. A beeső energia egy részét felszívja az objektum, egy része áthalad rajta, van ami pedig visszaverődik. Éppen ezért a reflektancia, vagyis a visszavert és a beeső sugárzás arányszáma nagyon fontos tényező. Természetesen ez a különböző felületeken jellegzetesen variálódik, más a vizeké, a talajé, a növényzeté, sőt a különféle fejlettség növényeké is eltérő lehet, a fejlettebb növények esetében ugyanis erősebb az elnyelés.

A drónok különféle képalkotási módszerek, például vizuális kamera segítségével tudják betölteni a feladatukat. Fontos, hogy kis tömegűek legyenek, jól irányíthatóak és minél több információt be tudjanak gyűjteni. A drónnal történő képalkotásnak számos előnye van. A legalapvetőbb, hogy a drónnal való munka sokkal költséghatékonyabb, nagyobb pontosság és térbeli felbontás érhető el általa, lehetővé teszik a problémák (pl.: növényi stressz) korai felismerését, könnyedén követhetők az állapotváltozások, sőt a mennyiségi jellemzők is észlelhetők 3D technológia segítségével.

A drónok tehát a mezőgazdaság számos területén alkalmazhatók, például: belvíz monitorozása, öntöző-és belvízcsatornák állapotának felmérése, belvízkár felmérése, öntözőberendezések állapotának felmérése, talajállapot és a műveletek hatásainak megállapítása, tényleges tőszám meghatározása, növények egészségi állapotának felmérése, nitrogén-ellátottság ellenőrzése, termés becslése, növények stressz-kontrollja, aszály meghatározása, érési folyamat figyelése, levélfelület-index meghatározása, fenológiai állapot felmérése és a gyomfertőzöttség megállapítása.

A drónok alapvetően lehetnek forgószárnyasok (ezeket a rotorok száma alapján határozzák meg) és merev szárnyasok, utóbbiból igen kedveltek a csupaszárny drónok is, irányításuk pedig megoldható valós időben és előre programozva is. Fontos kiemelni, hogy a drónhasználatra szigorú szabályok vonatkoznak, melyek betartása kötelező.

A NAIK ÖVKI munkatársai a drónokat elsősorban a belvízelöntések és a belvízkárok kutatására alkalmazzák. Figyelik a belvizek evolúcióját, a megjelenési okokat, a megszűnés folyamatot és belvíz-elöntési térképezést végeznek. A technológia segítségével a kutatók az egykori talajcsövezett területeket is detektálhatók, valamint a növényzettel borított felszíneket is tudják vizsgálni. Figyelhetők a növényeket érő biotikus (pl.: vírus, gomba, rovar) és abiotikus (pl.: alacsony/magas hőmérséklet, vízhiány vagy bőség) stressztényezők is. Egy Normalizált Differenciál Vegetációs Index segítségével pedig kimutathatók a különféle eltérések és azonosíthatók a problémák. A drónfelvételek egyébként az erdőállomány fejlődésének vizsgálatában is alkalmazhatók.

A drónok felhasználása igen sokrétű lehet tehát a mezőgazdaságban és a kutatásokban is, nem csoda, hogy egyre több gazda mutat érdeklődést a technológia iránt. Elterjedésükkel nagyfokú költséghatékonyság és termelésbiztonság érhető el.

Torma: az ünnepi kísérő

Torma: az ünnepi kísérő

Igen sokoldalú és számos jó tulajdonsággal bíró növény a torma, ami ételeink tucatjait teszi ízletesebbé. Húsvéthoz közeledvén megnéztük, hogy mit kell tudni erről a finomságról, ami az ünnep alatt jellemzően a sonka, a tojás és a kalács kísérője.

A torma egy gyógy-és fűszernövény, mely jellegzetes, csípős ízéről vált ismertté, ami a gyökér reszelésekor felszabaduló allil-izotiocianátnak köszönhető. Kezdetben gyógynövényként termesztették baktérium- és vírusölő hatása miatt, de olyan jótékony anyagokat is tartalmaz, mint a nátrium, a magnézium, a kalcium és a C-vitamin. A gasztronómiában is megállja a helyét, gyökere kiválóan illik a húsokhoz, mártásokhoz, levele pedig a salátákba passzol.

Évelő fűszernövény, igen nagy tűrőképességű, nem igényes, így kezdő kertészeknek is ajánlott. Azt azonban érdemes tudni, hogy viszonylag nagy a helyigénye, így ügyelni kell, hogy ne „foglalja el” a területet más növények elől. A jó hír viszont, hogy árnyékos helyen is szépen tud növekedni. A hideget jól viseli, a levelei – 4-5 °C környékén kezdenek károsodni, emellett, a meleget is tűri, különösen akkor, ha némi pára is társul a fokok mellé. A nagy tűrési skála azonban nem jelenti, hogy mindenhol ugyanolyan finom lesz a torma, ha igazán ízletes darabokat szeretnél, akkor biztosítsd a jó talajt, a sok napfényt és a megfelelő mennyiségű vizet is.

Az ültetéshez mindössze egy ásóra és a torma gyökereire van szükség, amiknek 20-25 cm hosszúnak és 5-10 mm átmérőjűnek kell lenniük. Ezeket jól megmunkált talajba érdemes elhelyezni egymástól 20-30 cm-re és szerves trágyával tuningolni. Ahhoz, hogy a gyökerek egyenletesen növekedjenek, a nyár közepén szedd ki őket a földből, az oldalgyökereket dörzsöld le, majd helyezd vissza.

Ne feledkezz meg arról, hogy ősszel, a betakarításkor minden gyökérdarabot eltávolítsd, a „túlélők” ugyanis a következő évben hívatlan vendégként kihajthatnak. A felszedett gyökerek rizómáját használd fel, a talpgyökerekből pedig készítsd elő a jövő évi dugványokat.

Végezetül jöjjön egy szuper házi ecetes és majonézes torma recept: https://www.nosalty.hu/recept/torma-majonezes-torma

Innen ered a magyar rizstermesztés

Innen ered a magyar rizstermesztés

A legtöbb embernek Magyarország és a rizstermelés összekapcsolása utópisztikusnak tűnhet, a helyzet azonban az, hogy a magyar rizstermesztés igenis lehetséges, itt van ugyanis a rizs európai elterjedésének északi határa. Ennél már csak az lehet meglepőbb, hogy komoly hagyományai vannak a rizstermesztésnek itthon és közel 3000 hektáron vetik a gazdák. Mai bejegyzésünkben a hazai rizs és rizskutatás történetét mutatjuk be!

A rizs az egyik legősibb kultúrnövény, az általunk ismert fajtát már időszámításunk előtt 10 ezer környékén művelésbe vonták Délkelet-Ázsiában. Európába i. e. 320 körül került be, előbb Görögországba, majd innen vették át a rómaiak. A 8-10. században honosodott meg Spanyolországban, Szicíliában, Marokkóban, széles körben mégsem terjedt el, még a középkorban is luxuscikknek számított. Az első dokumentáció, mely az olasz rizstermesztésre utal 1475-ből származik: Galeazzo Maria Sforza támogatta a termesztést a Lombard-síkságon.

1730-1768 között Temesvár mellett is folyt rizstermesztés, a maláriától tartva azonban ezt felszámolták. Olasz családok 1775-ben a Délvidéken ösztönözték a termesztés, azonban ez sem tudott nagy léptékeket ölteni. Az első rizstelepet, mely a mai Magyarország területén állt Nagylakon adták át, majd a békéscsabai és a gyulai következett a XIX. és XX. század fordulóján. Az első világháború utáni időszakban a lelkesedés ismét alábbhagyott, 1927-ben viszont már 100 hektáron termesztették a dél-tiszántúli régióban. 1933-38 között a szegedi Talajtani Kísérleti Intézet, majd a Magyar Királyi Alföldi Mezőgazdasági Intézet alapozta meg kutatásaival a hazai irányokat. Obermayer Ernő több mint 100 fajtát tesztelt a hazai viszonyokra a munkatársaival együtt, a legalkalmasabbnak pedig a Dunghan Shali-t találták. Olyannyira sikeres lett ez a fajta, hogy 1955-ben már 50 ezer hektáron termesztették. Sajnos azonban ebben az évben járványos barnulás tette tönkre a termést, ami átlagosan 0,79t/ha-ra esett vissza. Ez sokaknak elvette a kedvét, szerencsére azonban az MTA és a Földművelésügyi Minisztérium által koordinált kutatások indultak, amik új lendületet adtak. Előbb az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet, majd az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet, ezután az Öntözési Kutatóintézet foglalkozott ezzel a témával, 2018-ban pedig a NAIK égisze alatt az Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet, ezen belül is az Öntözéses Gazdálkodás és Rizskutatás témacsoport.

A hazai rizstermesztés legnagyobb jelentőség abban rejlik, hogy a kevésbé jó minőségű talajon is jól termeszthető, a klímából adódóan pedig kevesebb kártevő és kórokozó fenyegeti a növényeket. Utóbbi miatt egyébként kifejezetten jó és keresett bio minősítésű rizs termelhető. Szintén a klíma teszi szükségessé, hogy a kutatók minél inkább a hidegstressznek ellenálló és rövid tenyészidejű fajtákat dolgozzanak ki, amiket aztán az egész világon alkalmazhatnak.

A rizs sajátossága, hogy az egyes fejlődési fázisaiban nem egyformán tűri a hideget, a szárazságot és a sót, így ez komoly kihívás elé állítja a hazai kutatókat. Ugyanígy, nagy erőforrásokat fordítanak a vízhiányból adódó szárazságstressz határainak kitágítására is és arra, hogy miként dolgozható ki a víztakarékos rizstermesztés. Mindezen felül kísérleteznek az aerob, vagyis az árasztás nélküli termesztési móddal is, illetve a fajtagyűjteményt is gyarapítják külföldi egyedekkel és új hibridekkel.

A hazai rizskutatások és fajták igen nagy érdeklődésre tartanak számot a világban, a szakemberek együttműködnek például Chile, Ausztria és a Fülöp-szigetek kutatóival is. Habár itthon a termesztése meg széleskörűen nem elterjedt, alig 3 ezer hektáron termesztik, csak idő kérdése, hogy mikor veszi fel a versenyt a rizs is a „nagy klasszikusokkal”.

Az új kedvenc az udvaron: a magaságyás

Az új kedvenc az udvaron: a magaságyás

Egyre népszerűbbek a hazai kertekben is a magaságyások, ami nem csoda, hiszen számos előnyük van a „klasszikus” kialakításhoz képest. Mai blogposztunkban sorra vesszük ezeket az előnyöket és megnézzük, hogy célszerű megépíteni és gondozni a magaságyásokat, és az is kiderül, hogy miből áll a tökéletes talaj rétegrend! Magaságyásra fel!

A magaságyás leegyszerűsítve annyit jelent, hogy építünk egy keretet, amit feltöltünk jó minőségű földdel (a megadott rétegrendnek megfelelően) és ebben termesztjük a növényeket. A legnagyobb előnye, hogy kényelmesen lehet gondozni a kiskertet, nem kell hajolgatni, sőt, egyes munkálatok akár a szegélyen ücsörögve is elvégezhetők. Pont emiatt vált ennyire népszerűvé és az idősebb korosztály kedvencévé. A másik óriási előnye, hogy kevésbé jó talajos területeken is lehet így zöldséget termeszteni, hiszen nem vagyunk kiszolgáltatva a természet adta muníciónak: a magaságyásba olyan minőségű földet és rétegeket tehetünk a rétegrendnek megfelelően, amilyet csak szeretnénk (persze, érdemes a lehető legjobb minőségre törekedni). Nem beszélve arról, hogy a magaságyások kifejezetten mutatósak is lehetnek, ha a design-ra is fordítunk kis figyelmet!

Az ágyás építése előtti nulladik lépés a tervrajz elkészítése, gondoljuk végig, hogy milyen növényeket szeretnénk termeszteni, milyen földben és hogy magát a szerkezetet miből építjük meg. Sokféle alapanyag közül lehet válogatni, vannak akik kőből, gumiabroncsból vagy éppen téglából építi a szerkezetet, a leggyakoribb azonban a fa. Ideális és könnyen kezelhető méret a 80 cm magas, 120 cm széles és nagyjából 5 méter hosszú magaságyás, arra azonban mindenképp érdemes ügyelni, hogy a különböző elemek között maradjon kis rés, így a talaj szellőzése biztosított.

A keret összeállítása után a következő lépés a feltöltés. Fontos, hogy az ágyás helyén 20 cm-en ássuk ki a talajt, ide kerül majd a talajképző réteg: levágott lombok, bokrok, nádtörmelék. E fölé 20 cm-es rétegben jön a többi kerti hulladék, ami komposztálandó, majd erre jön 20 cm levélréteg (kivéve dió). A felszín alatti réteg komposzt és istállótrágya keveréke legyen, legfelülre pedig 20 cm-es jó minőségű föld kerüljön. A földnek a keret pereméig kell érnie, a talaj ugyanis meg fog süllyedni a korhadási folyamatnak köszönhetően, így azt a nyár folyamán jó minőségű földdel kell pótolni.

Hogy milyen növényeket ültessünk, azt nagyrészt a család ízlése határozza meg, érdemes azonban olyanokat válogatni, amik nagyobb törődést igényelnek és helytakarékosak, vagy egy darab nem foglalja el az ágyás túl nagy részét. Szerencsés figyelembe venni azt is, hogy mit kell majd karózni, melyik növény nő majd nagyobbra és takarhatja el a napfényt a kisebbek elől.

A magaságyás kialakítása és gondozása igazán jó családi program is lehet, remek időtöltés a friss levegőn kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A befektetett munka „gyümölcsét” pedig közösen elfogyaszthatjátok a családi ebéd alkalmával!


A jövő az ökoszisztéma-szolgáltatások felé mutat

A jövő az ökoszisztéma-szolgáltatások felé mutat

A világ egyik legnehezebb kérdése a természetvédelem és az emberi tevékenység összehangolása. Ezért hozták létre az ökoszisztéma-szolgáltatás fogalmát, melynek lényege, hogy a természet azon funkcióit, melyek az emberek számára hasznosak, szolgáltatásokként tekinti. Nézzük, mit kell tudni erről és hogy néz ki a gyakorlatban!

Kelemen Eszter meghatározása szerint „az ökoszisztéma-szolgáltatások mindazok a kézzel fogható és kézzel nem fogható javak és szolgáltatások, melyekkel a különböző ökológiai rendszerek hozzájárulnak az emberi társadalom fennmaradásához és jóllétének megteremtéséhez”.

Ez a tág fogalom a különféle szolgáltatások tömegeit foglalja magába, melyek három kategóriába sorolhatók: ellátó, kulturális és szabályozó. Vannak az ellátó szolgáltatások, például az ivóvíz, az élelmiszer, a nyersanyagok, amik a mindennapi anyagi szükségletek kiegyenlítésére szolgálnak. A kulturális szolgáltatások nem anyagi szolgáltatások, mint például a turizmus egyes formái, a rekreáció, a környezeti nevelés, a művészi inspiráció, a tudományos kutatás és a hely látványa, szellemisége. A szabályozó szolgáltatások pedig azok, melyek kedvező körülményeket teremtenek az élethez, így például a tápanyag-körforgás, a vízháztartás szabályozása, vagy éppen a mikroklíma szabályozása.

Az ökoszisztéma-szolgáltatások kutatásában a 2000 és 2005 között folytatott Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés hozta az áttörést, melynek során felmérték a Föld ökológiai rendszereinek állapotát és szolgáltatásnyújtó képességét. Ekkor kerültek előtérbe a mesterségesen létrehozott élőhelyek is, melyek ugyanúgy képesek ilyen szolgáltatásokat nyújtani.

Magyarországon például a halastavak, halastórendszerek kifejezett jó tulajdonságokkal bírnak e tekintetben. Ezt kutatják a Nemzeti Agrárkutatási és Innováció Központ munkatársai is, akik kulcsinformátorok és strukturált interjúk segítségével derítik fel a hazai halastórendszerek ökoszisztéma-szolgáltatásait. A feltárt szolgáltatások értékelésének 3 formáját alkalmazzák: természettudományi, szocio-kulturális és monetáris. A természettudományi értékelés célja, hogy feltárja az ökoszisztéma által nyújtott szolgáltatások számát és felhasználását. A szocio-kulturális értékelés azt méri fel, hogy milyen társadalmi igény mutatkozik az ökoszisztéma szolgáltatások iránt és mennyire kötődnek ezekhez az emberek. A monetáris értékelés pedig azt mutatja be, hogy az egyes szolgáltatások milyen mértékben járulnak hozzá a jóléthez.

A Biharugrai-halastavakon folytatott felmérés például az alábbi ökoszisztéma-szolgáltatásokat tárta fel: haltermelés, kikapcsolódási lehetőség, az ember szempontjából hasznos fajok magas száma, esztétika, nádtermelés, élőhelyek az ember szempontjából fontos fajok számára, környezeti oktatás, levegő minőségének javítása, mikroklíma szabályozás, inspirációs forrás, vízraktározás, talajvíz-utánpótlás, vízminőség javítása és a kutatásra való lehetőség.

Az ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése még gyerekcipőben jár, a jövő azonban ebbe az irányba mutat, érdemes tehát megismerkedni ezzel a fogalommal.

Ki szereti a zöldbabot?

Ki szereti a zöldbabot?

Főételként, köretként, hangsúlyosan kiemelve és a háttérben is kiválóan megállja a helyét a bab, melynek rengeteg fajtája ismert és kedvelt, habár sokan nem is tudják, hogy milyen nagyvonalúan bánunk a bab elnevezéssel itthon. Jöjjenek a részletek, és hogy milyen igényei vannak a zöldbabnak.

A bab Amerikában őshonos növény, ahonnan a felfedezők közvetítésével jutott el az európai kontinensre. Több ezer fajtája ismert, melyek változatos módokon kerülhetnek az asztalra. A magyar nyelvben a bab elnevezés körül kisebb káosz alakult ki, hiszen mind az akadémiai, mind a köznyelv sok olyan növényt is babnak nevez, ami igazából nem is az. Ilyen például a lóbab, mely valójában a bükköny nemzetségbe tartozik. Itthon két nagy csoportja terjedt el a babnak, a karós-, futóbabok és a bokron, guggon ülő, gyalogbabok. Felhasználás tekintetében beszélhetünk étkezési szárazbabról, zöldbabról (az 1800-as évektől kezdve) és olyanokról, amik mindkét célra alkalmazhatóak.

A zöldbab kifejezetten kedveli a meleget, babcsírázási küszöbértéke 10 ℃, a kedvező átlaghőmérséklet pedig a 22-25 ℃ számára. A karósbabok növekedése alacsonyabb hőmérsékleten eredményesebb és érzékenyebbek is a hőstresszre, mint a bokorbabok. Köztes termésnek is vethető, mivel közepesen igényli a napfényt. Érdekesség, hogy a növény a levelek mozgatásával képes szabályozni a levélre jutó fény mennyiségét: ha kevesebb a fény, akkor a Napra merőlegesen “fordul”, ha pedig túl sok, akkor azzal párhuzamosan.

Vízigénye attól függ, hogy milyen termesztési fázisban tart: virágzásig közepes, csírázáskor, illetve a virágzás és a terméskötés ideje alatt nagy mennyiségű vizet igényel. A szárazságot nem viseli jó, de a teljes vízborítást sem tolerálja. A talajra nem igényes, annál inkább a tápanyagra, különösen a nitrogén, kálium, mangán és cink szükségleteiről kell gondoskodni.

Kifejezetten egészséges táplálék a zöldbab, B1-, B2- és a C-vitaminban gazdag, kalóriatartalma pedig alacsony, éppen ezért cukorbetegek és diétázók számára ideális táplálék. Rengeteg módon el lehet készíteni a zöldbabot, íme egy közkedvelt recept!

A legek növénye – A cukorrépa

A legek növénye – A cukorrépa

A cukorrépát gyakran a legek növényeként emlegetik, hiszen termesztése során mindenből a legjobbat és a legtöbbet igényli. Ez a világ egyik legjelentősebb cukortartalmú ipari növénye, nézzük, mit kell tudni a termesztéséről.

A cukorrépa hosszúnappalos növény, melyet leginkább vetésforgóban termesztenek. Átlagosan háromnegyed része víz, 25%-a pedig szárazanyag. Cukortartalma 13-19% körül mozog, a hazai cukorrépa például átlagosan 16% cukrot tartalmaz.

A XIII. században került Nyugat-Európába a répa, amit leginkább takarmányozásra és étkezésre használtak. Achhard alapozta meg az európai cukorgyártást a XVIII. században: kinemesített a “sziléziai fehér répát” és létrehozta az első cukorgyárat is. Magyarországra Tessedik Sámuel közvetítésével jutott 1790 körül.

Március végén, április elején kezdik vetni a cukorrépát laza és nyirkos magágyakba. Ehhez drazsírozott magokat használnak, vagyis a répamagot koptatás és méret szerinti kalibrálás után gömb alakúra formázzák burkolóanyagokkal és csávázó szerekkel. Akkor lehet megkezdeni a vetést, ha a talaj felső 5 cm-re már 6-8 ℃-os. 45cm-es sortávban 3-4 cm mélyen érdemes a földbe helyezni a magokat. 

Talaj tekintetében a mély termőréteggel rendelkező, semleges kémhatásút kedveli, fontos azonban, hogy ugyanoda 4-6 év múlva lehet újra vetni a répa-fonálféreg felszaporodása miatt.  A cukorrépa megfelelő növekedéséhez rengeteg tápanyagra van szükség, éppen ezért a trágyázása nagy odafigyelést igényel. A foszfor és kálium tartalmú trágyákat kedveli, de gondolni kell a nitrogén, a kalcium és a bór utánpótlására is.

A cukorrépának óriási vízigénye van (550-600 mm), így már az elővetemény kiválasztásánál is érdemes ezt szem előtt tartani és olyat választani, ami nem használja fel az összes természetes talajnedvességet. Az elővetemény tervezésekor azt is vedd figyelembe, hogy a növény ne növelje a talaj nitrogén tartalmát (mint például a hüvelyesek) és ne szívja fel az összes káliumot (pl: burgonya). Optimális forgó lehet például a kalászos-kalászos-cukorrépa és a borsó-őszi búza-cukorrépa is.

Számos betegsége lehet a cukorrépának, így például a levélszáradás, a szívrothadás, megtámadhatja rizománia, répamozaik, répagyökérfekély, répaperonoszpóra, cerkospórás levélragya, répalisztharmat, répa-fonálféreg, répa-levélbarkó, fekete barkó, répabolha, fekete répa-levéltetű is.

A betakarításra ősszel kerül sor, így gyakran az időjárás miatt küzdelmes, szerencsére azonban korszerű gépek segítségével megoldható feladat. A kiszedő a tábla szélére kidepózza a gyökereket, majd azok egy tisztító és rakodó gép közreműködésével teherautóra kerülnek, onnan pedig a gyárba.

A cukorrépa az emberiség egyik legfontosabb iparnövénye. Feldolgozása során számos melléktermék keletkezik, ilyen például a mésziszap, ami remek talajjavító, a melasz, ami a szeszipar és az élesztőipar fontos alapanyaga és a répaszelet, ami kiváló takarmány és biogáz is készülhet belőle.

Drónokkal a belvíz ellen

Drónokkal a belvíz ellen

A belvíz sok esetben még az árvíznél is nagyobb károkat tud okozni. Mai bejegyzésünkben megnézzük, hogy mit is jelent valójában a belvíz, a belvíztározás, és azt is, hogy a drónok miként segíthetnek a védekezésben.

A XIX. századi árvízmentesítési munkák eredményeképp jelent meg a belvíz, mint mérvadó probléma. Az árvízvédelem céljából megépített töltések megakadályozták az árvízmentesített területeken belül keletkezett, illetve oda bejutott vizek elfolyását, melyek a folyók fele törekedtek volna. Erre válaszul a szakemberek zsilipekkel szerelték fel a töltéseket, illetve szivattyútelepek és ideiglenes szivattyú állások segítségével emelték át a belvizet.

A belvízrendszer valójában egy átfolyásos rendszer, ami hozzáfolyásból, víztározásból és elvezetésből áll. A hozzáfolyást a csapadék és a külső területekről érkező vizek határozzák meg. A víztározás megvalósulhat belvízcsatornákban, tározóterekben és terepen, az elvezetést pedig a gravitáció és a szivattyútelepek biztosítják. A rendszert a mikrodomborzat, a belvízművek és a mesterséges vonalak (például utak) kisebb részekre osztják. Magyarországon 85 belvízrendszer van, amik belvízvédelmi szakaszokra tagolódnak, melyeken belül több belvízöblözet lehet.

A belvíz elleni védekezés roppant lényeges, hiszen az általa okozott kár igen jelentős is lehet, nem beszélve a védekezés költségeiről. A nagyságrendeket jól érzékelteti, hogy 2018-ban 281 millió m3 belvizet emeltek át a befogadókban, ami valamivel több, mint a Tisza-tó össztérfogata.

A tározó tavak igen sok célt szolgálhatnak, például öntözés, állattartás, növényvédelem, élőhely a vadvilág számára és erózióvédelem. Kialakításuk történhet a folyók elgátolásával, ez a medertározás és a folyókból táplált oldaltározás kialakításával. A kistavi tározás mély gödröket, kis méretű tavakat jelent, melyeket víztározás céljából használnak. A tározóból öntözhető terület nagyságát a rendelkezésre álló víz mennyisége, a vetésszerkezet vízigénye együttesen határozza meg. Ebből adódik, hogy a kistavas tározókból 50 hektárnál kisebb területek és nagy termőértékű növények öntözhetők gazdaságosan.

A modern mezőgazdaság elengedhetetlen eszköze a drón, amit a belvízrendszerek, belvízöblözetek modellezésére is lehet használni. Ezt kutatja a NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztálya (ÖVKI) is. A drónnal sík- és dombvidéki vízgyűjtőkről, medrekről készíthetők felvételek, illetve elöntési modellek kockázati feltérképezésére is alkalmas. Ezek a digitális domborzati modellek úgy készülnek el, hogy több azonos helyről készült kép azonos képpontjait dolgozzák fel digitálisan, geometriai algoritmusok segítségével, a végeredmény pedig az adott terület 3 dimenziós modellje lesz, a digitális magassági modell (DEM). A vízgazdálkodási tér modellezésével már tudatosan alakíthatók ki a tározók. Az így kialakított tározókkal pedig a víz pufferolása és a tájkép változatossága hozható létre, illetve a vízhiányos időszakok tartama is csökkenthető.

A digitális magassági modell segítségével könnyedén meghatározható például, hogy hol érdemes kisebb tározókat kialakítani, így sokkal hatékonyabb és költségkímélőbb lehet a belvíz tárolása. Tény, hogy a nagyon nagy belvíz elöntésekre ez sem gyógyír, de a mérsékeltebb elöntéseket tompítani lehet ezzel a módszerrel. A DEM egyébként annyira sokoldalú, hogy segítségével még a talajművelő eszközök és betakarító gépek műveleteinek egyenletessége is nyomon követhető, illetve különböző hidrológiai modellezéshez is jó alap lehet.

Energiaültetvényekkel a klímaváltozás kihívásai ellen

Energiaültetvényekkel a klímaváltozás kihívásai ellen

A XXI. század kihívása, hogy a növekvő energiaigényt és az ezzel szorosan párban járó energiahiányt miként tudjuk leküzdeni. Magyarország az energetikia biomassza, a napenergia és a geotermikus energia felhasználása és termelése terén rendelkezik remek adottságokkal. Mai bejegyzésünkben megnézzük, milyen szerepet játszanak az energetikai faültetvények a hazai biomassza termelésben, és azt is, hogy ezek az ültetvények hogyan segíthetik a szennyvizek „hasznosulását” is.

Sokan nem is gondolnák, hogy Magyarország milyen nagy biomassza potenciállal rendelkezik, ami lehetőséget kínál az energiafüggőség csökkentésére. A megújuló energiaforrások használata a legtöbb szempontból előnyös, hiszen amellett, hogy az említett energiafüggőséget csökkentik, környezetbarát megoldások, munkahelyeket teremtenek és választ adnak az energiabiztonság kérdésére is. Itthon leginkább a biomassza energetikai hasznosítása terjedt el.

Nagyjából 800.000- 1.000.000 hektár kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági terület van az országban. Ezeken a gyenge minőségű termőhelyeken a mezőgazdasági kultúrnövények termesztése nem kifejezetten jövedelmező. Energetikai ültetvények létesítésére azonban alkalmasak. A szakértők becslései szerint jelentős energiamennyiség nyerhető a szántóterületekről: évente legalább 14 tonna szárazanyagot lehet megtermelni hektáronként, ami 4500 liter fűtőolaj, 7000 kg kőszén vagy 93 ezer m3 földgáz mennyiségével egyenértékű. Ráadásul ez a technológia igencsak költségkímélő, fele annyiba kerül, mint a társai, így jelentős megtakarításokat lehet elérni.

Az energiaültetvények kedvezőtlen termőhelyi adottságokat is jól tűrik, legyen szó akár belvizes, ártéri területről vagy éppen száraz, aszályosról. A hazai szántóterületek 60%-a erózióra és/vagy deflációra hajlamos, amire a rövid vetésforgójú ültetvények jelentenek „gyógyírt”. Jelentős szerepet játszanak a környező ültetvények védelmében is, gyorsan növekednek, egyes fűz és nyár fajták már az első év végére elérik a 4-5 méteres magasságot, így csökkentik a széleróziót, a lombavarnak köszönhetően pedig javítják a talaj minőségét.

Az energiaültetvények óriási előnye, hogy remekül reagálnak a szennyvízöntözésre is. Ezt kutatja az Erdészeti Tudományos Intézet és az Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet közös projektjében. Ennek célja, hogy megvizsgálják, hogy egy intenzív halnevelő telepről származó, magas tápanyag- és sótartalmú elfolyóvíz miként hasznosítható öntözés céljából egy fás szárú energiaültetvényen, természetesen a talajra és a növényre gyakorolt hatások figyelembevételével.

A kutatásban nyár és fűz ültetvények vesznek részt, három kezeléssel és három ismétléssel folynak a vizsgálatok, melyek kiterjednek az ültetvények dendrometriai méréseire, a növekedési erély vizsgálatára, az egyes fajok föld feletti biomassza-produkciójának meghatározására, a szénmegkötő képesség megállapítására, a lomb talajvédelmi szerepének vizsgálatára, gyökérmorfológiai vizsgálatokra és a talajbiológiai és talajkémiai mutatók elemzésére is.

Az eredmények értelmében a mezőgazdasági eredetű elfolyóvizeknek biomassza-termést növelő hatásuk van. Az elfolyóvíz tápanyag-szolgáltató képessége a talaj felső, 15 cm-es rétegében volt a legnagyobb, míg a legalacsonyabb a Körös-vízzel kezelt területeken volt. A legmagasabb földigiliszta egyedszámot és biomassza mennyiséget szintén az elfolyóvízzel kezelt területeken mérték. A giliszták jelenlétének köszönhetően a talaj szerkezete javult, morzsás lett, a vertikális járataik pedig az alsóbb rétegek levegőzését segítették. A legnagyobb biomassza-termést a kétszeres mezőgazdasági eredetű elfolyóvízzel kezelt fűz hozta (23,7 és 22,3 atrotonna).

A megújuló energiaforrások használata a jövőben megkerülhetetlen lesz, a biomassza reális alternatívát jelenthet a növekvő energiaszükségletek kielégítésre. A szennyvízöntözés energiaültetvényeken való alkalmazásával pedig a vízhiányra is választ adhatnak a termesztők.