Author: Csorba Zsuzsanna

Egy kertből sem hiányozhat a vöröshagyma – Melyik a kedvenced?

Egy kertből sem hiányozhat a vöröshagyma – Melyik a kedvenced?

A magyaros konyha egyik alappillére a vöröshagyma, mely nyersen, sütve és pirítva is igen kedvelt. Nagyszerűsége abban rejlik, hogy önmagában is meg tudja határozni egy étel karakterét, de “háttér zenészként” is jól muzsikál. Nézzük, mit kell tudni a termesztéséről!

A vöröshagyma termesztése igen változatos körülmények között is sikeres lehet. Jól tűri a hideget, csírázása 4-5 ⁰C-on indul meg, a növekedési időszakban azonban az optimális hőmérséklet a 19⁰C. A csíranövények a -6⁰C-ot is eltűrik, a begyökerezett, fejlett növények pedig akár a -20⁰C-ot is. A növények növekedését befolyásolja a napi megvilágítás hossza, ez ugyanis hatással van a fejképződésre és az érésre. Vízigénye mérséklet, a rövid ideig tartó talajvizet is elviseli, a vegetációs időszakban azonban nem szereti a vízhiányt. 

Termesztésének legelterjedtebb módja a közvetlen magvetés, bizonyos esetekben azonban (például kevés csapadék), indokolt lehet az első évben a dughagyma nevelése, amit aztán a második évben ültetnek ki. Ezeken kívül lehetőség van még 4-6 hét alatt palántákat nevelni, majd a kedvezőtlen időjárási viszonyok elmúltával ezeket kiültetni.

A vöröshagymákat a külső burok színe, a termeszthetőség és a felhasználhatóság alapján szokták csoportosítani. A buroklevél színe lehet sárgásbarna, lila és fehér, termeszthetőség tekintetében lehetnek rövid nappalosak, átmenetiek és hosszú nappalosak, felhasználás szempontjából pedig lehetnek fűszerezésre, főzésre és nyers fogyasztásra alkalmasak.

Az egyik legismertebb fajtája a világhírű makói, mely termeszthető dughagymáról, termőképessége azonban nem kiugróan magas. Ennek klímarezisztens változata a Makói CR, de ott van még a Makói bronz is, ami az ország fő fajtája és magról termeszthető. Áttelelő fajta például a Glóbus, mely nem felmagzó típus, ha pedig enyhe ízre vágysz, akkor válaszd a Góliátot, mely ugyan kifejezetten hosszú tenyészidejű, de igen kellemes aromájú.

Számos betegség megtámadhatja ezt a növényt, ilyen például a hagymalégy, a hagyma peronoszpóra, a fuzáriumos betegségek és a botrítiszes betegségek. Ebből adódik, hogy a betegségek elleni védekezésre különösen ügyelni kell.

A vöröshagymának a népi gyógyászatban igen nagy szerepe van, ugyanis sok benne az ásványi só és az E-vitamin. Leggyakrabban légúti megbetegedések esetén alkalmazták, de magas vérnyomás és emésztőrendszeri panaszokra válaszul is bevetették. Ma már kutatások is bizonyítják, hogy a vöröshagyma segít a koleszterin karbantartásában és a kiegyensúlyozott keringés kialakításában. 

A legtöbb vöröshagymát Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban termesztik, de kiemelkedik még Egyiptom, Brazília és Törökország is. Magyarországon csaknem 2,5 ezer hektáron termesztik, évente egy lakos 7-8 kilogrammot fogyaszt el belőle.

Kedvet kaptál a főzéshez? Íme egy klasszikus hagymás étel!


Etessük a madarakat télen! De mivel?

Etessük a madarakat télen! De mivel?

A zord téli időjárás sok madárfaj számára jelent igazi kihívást, vannak olyanok ugyanis, akik nem vándorolnak el délre a hideg idő beköszönte előtt, de akadnak olyanok is, akiknek a mi klímánk már „délinek” számít, így ők ide menekülnek az északi fagyok elől. Mai bejegyzésünkben összegyűjtöttük, hogy mit kell tudni a téli madáretetésről!

Télen az állatok, így a madarak is nehezebben jutnak táplálékhoz, megkönnyíthetjük hát a dolgukat, ha némi eleséget kínálunk nekik. Az etetést nagyjából novemberben kell kezdeni, sőt, ha új etetőhelyet szeretnénk „bejáratni”, akkor már szeptemberben belevághatunk. A madármenzát egészen áprilisig érdemes fenntartani, addig ugyanis bizonytalan a madarak tápanyagszerzése. Nem árt azonban tisztában lenni azzal, hogy az etetés egy hosszú távú vállalás, hiszen folyamatosnak kell lennie, nem maradhatnak ki hosszabb időszakok. Ennek oka, hogy a madárkák megszokják, hogy adott helyen élelemhez jutnak és sokszor pontosan annyi tartalékenergiával rendelkeznek, hogy az éjszakát túléljék, arra már nem biztos, hogy jut, hogy másnap új élelemforrás után kutassanak.

Szerencsére a madarak eleség tekintetében nem túl igényesek, vannak azonban, amiket kifejezetten szeretnek és vannak, amik rettentően károsak a kis szervezetükre. Alapvetően három élelmiszercsoportot érdemes az etetőbe tenni, így a legtöbb madárfaj igényeit lefedheted. Ezek pedig nem mások, mint  a magok, az állati zsiradékok és a gyümölcsök. Magok közül a legegyszerűbb, ha papagáj vagy pinty eleséget vásárolsz, de választhatod a napraforgómagot, a fekete napraforgót, a kölest, a lenmagot, a sótlan és nem pörkölt mogyorót, de akár a kesudiót és a pisztáciát is. Állati zsiradékok közül a cinkegolyó a legjobb választás, de a sótlan szalonnával, vajjal, lágy sajttal sem nyúlhatsz mellé. A gyümölcsök aduásza az alma, amit a madarak igen szeretnek, de próbálkozhatsz akár körtével és kökénnyel is. A legjobb, ha minden ételtípusból kerül az etetőbe, így biztosan nem marad hoppon egy madárka sem. A verebek, a cinegék és a pintyek például kifejezetten szeretik a napraforgóbelet, a rigó és a szajkó pedig legszívesebben almát csemegézik.

Vannak azonban ételek, melyek rettentő károsak és a madarak elhullásához vezethetnek, mivel hamar megsavanyodnak és bélbetegséget okozhatnak. Ilyen a kenyér, a pattogatott kukorica, a morzsa, a liszt, a zsemle, a nyers tészta, a száraz kutyaeledel vagy éppen a ropi. 

A tisztaság az állattartás esetében alapvető elvárás, nincs ez másként a téli madáretetésnél sem. Rendesen takarítsd ki az etetőtálcát, távolítsd el a maghéjakat, azok ugyanis azt az illúziót kelthetik, hogy az etető tele van, valós eleség azonban már nincsen benne, csak héj. Természetesen az itatóról sem szabad megfeledkezni, hiszen a fagyos időben nehezebben találnak vízforrást a madarak. Ügyelj arra, hogy a víztartó tiszta legyen és arra is, hogy ne fagyjon be.

A téli madáretetés egy jó fél éves vállalás, cserébe azonban segíthetsz a környezeted élőlényein, nem beszélve arról, hogy csodás megfigyelési élményekben lehet részed!

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Szafner Gábor a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. Tejipari K+F+I osztályvezető helyettese

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Szafner Gábor a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. Tejipari K+F+I osztályvezető helyettese

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Dr. Szafner Gáborral, aki a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. Tejipari K+F+I osztályvezető helyettese.

Szakterület: membránszeparációs eljárások és a porlasztva szárítás; az Intézet profiljába tartozó tejipari technológiák fejlesztése; sajt-, túró- és tejtermékek gyártási technológiájának fejlesztése

Kutatási témák:

  • membránszeparációval történő tejfehérje frakcionálása, RP-HPLC mérőrendszerrel a tejfehérje frakciók kimutatása és mennyiségi meghatározása
  • hagyományos magyar sajtok gyártástechnológiájának korszerűsítése

Mottó: „A kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét.”

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?
Elsősorban tejipari technológiák korszerűsítésével, új tejipari termékek gyártástechnológiáinak megtervezésével és üzemi adaptálásával foglalkozom: az üzemi adaptáláshoz szükséges kísérletek megtervezésével, felügyeletével és kiértékelésével. Továbbá a megrendelők által beküldött termékek érzékszervi bírálata is a feladataim közé tartozik, amelynek keretein belül vizsgáljuk a termék különböző paramétereit, például íz, illat, állag. Feladataim közé tartozik még a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Intézet által közösen tartott „Tanuljunk Együtt” képzéseken elméleti ismeretek oktatása is.

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?
A tejipari K+F+I osztály munkatársai által fejlesztett gyártástechnológiák a hazai piacon történő bevezetése versenyképesebbé teszi a hagyományos magyar sajtok gyártásával foglalkozó ágazatot. Az ágazat kistermelőinek oktatásában történő szerepvállalás pedig növeli a kistermelők tudásbázisát, ezáltal azonos, magas minőséggel tudják a terméküket előállítani.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?
A fogyasztói tudatosság növekedésével egyre inkább előtérbe kerülnek a fogyasztók speciális igényeit kielégítő termékek, amelyeknek mindazok mellett, hogy állandó minőségben kell a fogyasztók rendelkezésére állnia, az előállításukkor alkalmazott gyártástechnológiának költséghatékonynak is kell lennie a fogyasztók relatív árérzékenysége miatt. Ezen technológiák kidolgozásában/fejlesztésében van fontos szerepe az MTKI Kft. Tejipari K+F+I osztályának.

Hosszú távon az üzemekben történő automatizálás elterjedésével növekszik majd a termékek előállításának hatékonysága és csökkennek az emberi szubjektivitásból fakadó hibák. Ebből kifolyólag szükséges a gyártástechnológiák minél pontosabb fejlesztése, bevezetése és alkalmazása.

Miért és hogyan vált kutatóvá?
Diplomadolgozatomban a konzulensemmel közösen az élelmiszerek termikus tulajdonságait vizsgáltuk, amellyel részt vettem két Országos Tudományos Diákköri Konferencián. A kutatás-fejlesztés iránt egyetemi éveim alatt kezdtem érdeklődni és a diplomadolgozatomban vizsgált téma újdonság értékéből kiindulva jelentkeztem a Nyugat-magyarországi Egyetem Élelmiszer- és Mezőgazdaságtudományi Kar doktori képzésére. A doktori hallgatói státuszom lejárta után kerültem a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézethez, mint tudományos munkatárs. A szakmai fejlődésemet a konzulensem, a feletteseim és a kollégáim nagy szakmai ismeretei, építő kritikái és a rendszerszeretetük segítették.

Mit szeret a kutatói pályában?
Szeretem a munka változatosságát és hogy mindig új dolgokat lehet kifejleszteni, amelyek szakmai kihívás elé állítanak.

Mire a legbüszkébb?
Az osztály munkatársaival közösen egy külföldi partnernél sikeresen beüzemeltünk egy, az osztály által tervezett és kivitelezett vákuumbepárló berendezést.

Mik a rövid távú céljai?
Egy olyan gyakorlatban alkalmazható, validált mérési módszer kidolgozása a célom, amellyel tejfehérje frakciók mennyiségi és minőségi meghatározását tudjuk elvégezni RP-HPLC mérőműszerrel.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?
Ha most kellene pályát választanom, akkor is ezt választanám.  


KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Kristó István, a NAIK Növénytermesztési Önálló Kutatási Osztály tudományos főmunkatársa

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Kristó István, a NAIK Növénytermesztési Önálló Kutatási Osztály tudományos főmunkatársa

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Dr. Kristó Istvánnal, aki a NAIK Növénytermesztési Önálló Kutatási Osztály tudományos főmunkatársa.

Szakterület: a termesztett szántóföldi növények (búza, árpa, tritikálé, kukorica, napraforgó, repce, szója) és az alternatív szántóföldi növények (zab, cirokfélék, takarmányborsó, lóbab, csicseriborsó, szegletes lednek, homoki bab) agrotechnikai kutatása. Olyan agronómiai modellkísérletek beállítása, melyek a fenntartható, környezetkímélő és precíziós növénytermesztést szolgálják. 
Mottó:,,Tenni kell, tenni kell, azért vagyunk a világon, hogy cselekedjünk.” (Tessedik Sámuel)

Mely kutatási témák foglalkoztatják?

Tápanyagellátási vizsgálatokat végzünk két tartamkísérletünkben. Ezek a tartamkísérletek felfoghatók olyan élő laboratóriumokként is, melyek a fizikai, kémiai, biológiai, ökológiai folyamatok megismerésére, a növénytermesztési eljárások és technológiák tanulmányozására szolgálnak. Nagyon büszkék vagyunk ezekre a tartamkísérletekre, ugyanakkor egy 18 és egy 37 éves tartamkísérletet fenntartani óriási felelősség is. 

A másik nagy feladat a hüvelyes növények agrotechnikai vizsgálata. Itt a szója mellett más, kisebb területen termesztett, sőt, mondhatnám háttérbe szorult, illetve elfeledett fehérjenövények (takarmányborsó, lóbab, szegletes lednek, csicseriborsó, homoki bab) technológiai kísérleteit végezzük. Ezek a hüvelyesek nemcsak az állati takarmányozás kiszámíthatóságát tudják segíteni, hanem hozzájárulnak talajaink nitrogéntartalmának növeléséhez, biológiai életének felpezsdüléséhez és a fenntartható, környezetkímélő gazdálkodáshoz is. Kutatásaink célja, hogy a megfelelő termőhelyen a megfelelő fehérjenövényt tudják a gazdálkodók termeszteni, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő technológia alkalmazásával.

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

A szántóföldi növények termesztéstechnológiai fejlesztésével foglalkozom, amely kiterjed a növényvédelem, a tápanyag-gazdálkodás, talajművelés, földhasználat és a fajtahasználat területére is. Célom, hogy olyan válaszokat tudjak adni a termelői kérdésekre és termőhelyi kihívásokra, amelyekkel a termelés környezetkímélőbb, biztonságosabb és gazdaságosabb tud lenni. 

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?

Osztályunkon nagyon fontosnak tartjuk, hogy kutatásainkban a gyakorlati szempontok érvényesüljenek. Tehát, olyan kutatásokat végzünk, amelyek közvetlenül szolgálják a termelők érdekeit, illetve az általuk felmerült problémákra próbálunk megoldást találni. Azok a termesztéstechnológiai elemek, melyek hatását kísérleteinkben vizsgáljuk, alapvetően determinálják a termesztés sikerét, hiszen a termés mennyiségi és minőségi paramétereinek befolyásolásával a termesztés jövedelmezőségét határozzák meg. Adatsorainkkal válaszokat tudunk megfogalmazni a jelenleg legnagyobb termésbiztonságot meghatározó tényezőre, a klímaváltozás következtében létrejövő termelői kihívásokra. Illetve, több évig végzett vizsgálataink eredményeivel a termőhely-specifikus és a precíziós növénytermesztés megvalósításának alapjait tudjuk meghatározni. 

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

Ma talán a biológia, technika és informatika fejlődik a legdinamikusabban. Ezen tudományok eredményei a mezőgazdaság, és ezen belül a növénytermesztés területén a mindennapjainkban is megjelennek. Várhatóan ezek a fejlesztések még inkább meghatározzák a termelés struktúráját és a termelők életét. Nekünk kutatóknak is lépést kell tartanunk a piacon már jelenlévő technikákkal, és ezeket be kell tudnunk illeszteni a technológiába a biológiai eredmények ismeretében.

Miért és hogyan vált kutatóvá? 

Mivel már gyermekkoromtól a mezőgazdaság bűvkörében éltem, így nem volt meglepő, hogy középiskolai és egyetemi tanulmányaimat is agrár oktatási intézményekben végeztem. Szakközépiskolai tanulmányaim során több kiváló tanár is oktatott, akik példát jelentettek későbbi pályámon. A tudományos pálya lehetősége azt hiszem, az egyetemen jutott először eszembe, de szinte el is vetettem a gondolatot egy számomra sikertelen TDK után. Az egyetem végeztével a termelésben kezdtem el dolgozni, majd lehetőséget kaptam, hogy a felsőoktatásban folytassam pályafutásomat. Itt éreztem igazán otthon magam, az oktatás és a kutatás olyannyira magával ragadott, hogy minden időmet és energiámat ennek szenteltem. Doktori tanulmányaim alatt példaként tekintettem – és ma is tisztelettel emlékszem – az oktató professzoraimra, témavezetőimre, akik máig meghatározzák pályafutásomat. Az akkor kibontakozó kutatómunka iránti szenvedélyem nemcsak hogy ma is él bennem, hanem egyre inkább fokozódik. Szerencsés ember vagyok, mert a családom mindig mögöttem állt, rájuk vagyok a legbüszkébb, Ők adnak erőt, hogy túllendülhessek a mindennapok kihívásain és nehézségein.

Mi a kedvenc története szakmai életével kapcsolatban?

Idén nyáron történt, hogy a szójakísérleteinket hiába kezeltük herbicidekkel, az esőzések miatt a gyomok mégis elhatalmasodtak. Így az egész osztály a fizikai dolgozóktól és idénymunkásoktól, a technikusokon és telepvezetőn át a kutatókig, mindenki kapált és gyomlált, hogy a kísérletek rendben legyenek. Miután az idénymunkás diákokat ismerkedés kapcsán munka közben a tanulmányaikról és jövőbeli terveikről már végig kérdeztük, az egyik elit gimnáziumba járó diáklány, aki már láthatóan nagyon unta a kapálás viszontagságait, hozzánk fordult és megkérdezte, hogy mi nem akartunk-e továbbtanulni.

Mit szeret a kutatói pályában?

Ez a munka egyszerre teremti meg a gyakorlat és az elmélet egységét. Itt igazán a mindennapok részévé válik a természet szeretete és tanulmányozása. Azt is szeretem benne, hogy minden tevékenységünkből és eredményünkből lehet tanulni. Ha valamit látszólag elrontunk, vagy az adott vizsgált tényező nem pozitív eredményt ad, abból is tudunk következtetni a jövőt illetően, és azokból az eredményekből is lehet tovább építkezni. 

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Őszintén, nem tudom. Egész eddigi életemet a mezőgazdasággal kapcsolatos ismeretek és gondolatok töltötték ki. Ha nem a tudományos pályán, akkor a termelésben tudnám magam elképzelni.

Közeledik az új esztendő! – Így ünnepelnek majd a világban!

Közeledik az új esztendő! – Így ünnepelnek majd a világban!

A szilveszter és az újév elengedéssel és várakozással teli ünnepek. Nézzük, hogy búcsúztatják az óévet és miként várják az új évet a világ különböző pontjain. Jöjjenek az extrém népszokások!

Dél-Afrika különös szokása például, hogy újévkor „lomtalanítást” tartanak, vagyis megszabadulnak felesleges tárgyaiktól, melyeket az ablakon hajítanak ki. Olyannyira komolyan veszik ezt a hagyományt, hogy akár bútorokat és hűtőszekrényeket is kidobnak az ablakon.

Spanyolországban éjfélkor minden harangozás alkalmával egy szőlőszemet esznek, ez szerencsét ígér, ha viszont elszámolják magukat, az balszerencsét hoz. E szokás egy formája Olaszországban is él, ők éjfél után fogyasztanak el szintén 12 szőlőszemet a siker reményében.

Az utazás szerelmeseinek kedvez a mexikói népszokás, miszerint: aki szilveszter éjjelén tesz egy kört az üres bőröndjével, arra a következő évben nagy utazás vár.

Görögországban az új év első napján egy különleges süteményt, vasilopitát szolgálnak fel. Ennek belsejébe pénzérméket sütnek, aki pedig megtalálja falatozás közben, az egész évben szerencsés lesz.

Az újévkor és szilveszterkor viselt ruhadarabok színe sok kultúrában bír nagy jelentőséggel. Latin-Amerikában például gazdagságot hoz, a sárga szín viselete, az olaszoknál pedig a piros fehérnemű kecsegtet szerencsével.

Romániában a gyerekek gyümölcsfaágakkal járnak házról házra az új év első napján. A babona szerint, akiket ezekkel meglegyintenek azokra gazdagság, boldogság és gyermekáldás vár a jövőben.

Angliában a fagyöngy különös erővel bír, akik szilveszterkor alatta csókolóznak, azok elválaszthatatlanok lesznek a következő évben. Rossz szerencsét jelent azonban, ha valaki január 1. előtt kiakasztja a jövő évi naptárt, esetleg a határidő naplójába ír. Éjfél után, az óra első ütésekor a házigazdának ki kell tárnia a bejárati ajtót, így kiengedi az óévet, a 12. ütésre pedig beengedi az újat.

Svédországban az emberek gyertyákat ajándékoznak szeretteiknek, melyeket jellemzően saját kézzel készítettek. A gyertya fénye ugyanis örömöt és boldogságot hoz a családra.

A magyarok számára a lencse fogyasztása bőséget, a malac szerencsét hoz, míg a szárnyasok és a hal ennek ellenkezőjét. Nem szabad ilyenkor kivinni a szemetet, mert kiöntjük a szerencsét is, sőt mosni és teregetni sem ildomos ezen a napon, viszont érdemes rétest készíteni, így ugyanis nyújtható a gazdagság. Elődeink az állatok szaporaságát a nyájfordítással igyekeztek biztosítani, vagyis ilyenkor felkeltették az állatokat és átfordították őket, hogy a másik oldalukon aludjanak. Jóslatokhoz köthető népszokás is vonatkoznak erre az időszakra, ilyen például az ólomöntés, minek során az ólmot megolvasztják és hideg vízbe öntik, az így felvett alakból pedig következtetéseket vonnak le a jövővel kapcsolatban.

Az év utolsó és első napjai általában különlegesek, hiszen a lezárás és a kezdet misztikumát hordozzák magukban. Nem csoda hát, hogy ez a hagyományokban és népszokásokban leggazdagabb időszak az évben szerte a világon.  

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Zalán Zsolt, a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Biológia Osztályának tudományos főmunkatársa

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Zalán Zsolt, a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Biológia Osztályának tudományos főmunkatársa

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Dr. Zalán Zsolttal, aki a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Biológia Osztályának tudományos főmunkatársa.

Szakterület: élelmiszer-mikrobiológia: a tejsavbaktériumok, a tejsavas fermentáció
Mottó: „A szerencse csak az arra felkészült szellemnek kedvez.” (Louis Pasteur)
Munka főbb irányai: 

  • tejsavbaktériumokkal végzett, tejsavasan erjesztett (fermetált) növényi- zöldség és gyümölcs – alapú levek kifejlesztése, 
  • a tejsavbaktériumok és az azok által termelt metabolitok (pl. bakteriocinek) élelmiszertartósításban történő alkalmazhatóságának vizsgálata,
  • alternatív fehérjeforrások kutatása, azon belül az állati fehérje kiváltására használható növényi fehérjék témája, ennek keretében a tejsavbaktériumok alkalmazhatóságának vizsgálata a növényi fehérjék emészthetőségének fokozására, 
  • a zöldségek és gyümölcsök betakarítást követő biológiai, természetes tartósítása (postharvest biokontroll).

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Olyan jellegű kutatásokkal, vizsgálatokkal foglalkozok, melyekben a főszerepet a tejsavbaktériumok, ezek a kicsi, szabad szemmel nem látható, nem káros mikroorganizmusok játsszák, amelyek elengedhetetlenek számos élelmiszerünk, többek között a sajtok, joghurtok, más tejtermékek, valamint a kovászos kenyér, létrejöttéhez. Ezen tejsavbaktériumok egyéb élelmiszeripari alkalmazhatóságát kutatom, használatuk bővíthetőségével foglalkozom. 

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?

Mind a fermentáció, mind a postharvest biokontroll egyik fontos funkciója a természetes úton történő, tartósítószer és vegyszermentes tartósítás, amellyel egyrészt kiszolgálhatjuk az egyre nagyobb fogyasztói igényt a mesterséges adalékok nélküli, „természetes” termékek iránt, másrészt megőrizzük a terményt, a nyersanyagot a maga – közel – eredeti formájában. Emellett a fermentációval, főként ha azt probiotikus baktériummal végezzük, olyan hozzáadott értékű, innovatív termék alakítható ki, amely a gyorsan romló növényi termények ilyen úton történő feldolgozásával új szegmenst alakíthat ki a növényi alapú és a funkcionális termékek piacán is.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

Noha a fermentáció és azon belül a tejsavas erjesztés is egy több ezer éves, az emberiség kezdete óta alkalmazott módszer, még mindig nem ismerjük minden részletét, ráadásul a nyersanyagok széles köre és a különböző baktériumok (amelyek különbözőképpen viselkednek, alakítanak ki egy terméket) jóformán korlátlan száma, valamint az ilyen irányú kutatások növekvő mennyisége sok új információt fog szolgáltatni a témában a fermentáció lefolyásáról, a termékben bekövetkező változásokról. Hosszú távon remélhetőleg sok probiotikus baktériummal erjesztett növényi alapú termék jelenik meg a boltok polcain.

Miért és hogyan vált kutatóvá? 

Az egyetemi tanulmányaim alatt (SZIE-Élelmiszermérnök szak, biotechnológus szakirány) a kötelező nyári gyakorlatot itt, a jelenlegi munkahelyemen, de akkor még Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetnek nevezett intézményben töltöttem. Ekkor kezdtem el a diplomadolgozatomhoz a kísérletes munkát is, ami közben (hála az akkori témavezetőimnek, Baráth Ágnesnek és Halász Annának) magába szippantott. A diploma megszerzése után, az intézeti gyakorlatvezetőim felajánlottak egy állást (mivel minden bizonnyal láttak bennem valami lehetőséget, hogy jó kutató-alapanyag lehetne belőlem), amit én elfogadtam és ezzel elindultam a máig tartó kutatói pályámon. A témavezetőim, munkatársaim, a kutatói közösség teljes mértékben segítettek a pályán. A nehézség – talán nem meglepő módon – a kutatásra fordítható anyagi források megszerzése.

Mi a kedvenc története szakmai életével kapcsolatban?

A PhD fokozat megszerzéséhez a doktori iskolában tanultakról szigorlat formájában számot kell adni választott, illetve adott témakörökből a szakterület professzorai előtt. Egy novemberi napon tartott doktori szigorlatom annak rendje szerint lezajlott (jeles eredménnyel), majd miután a professzor urak távoztak az eseményről, venném fel a kabátom, s éreztem, hogy valami van a zsebében. Egy slusszkulcs. Nagyon megörültem, hogy a sikeres szigorlathoz egy új autó is jár. Ezt nem mondták nekem, mert akkor biztos előbb megcsinálom a szigorlatot. De aztán éles kutatói, elemző aggyal rájöttem, hogy mivel mind a professzorok, mind én is fekete szövetkabátban érkeztünk, az egyik professzor hagyhatta ott a kabátját, míg az enyémet vitte el. Még időben utolértem a Professzor urat, aki már kellően ideges volt, hogy elvesztette a kocsi kulcsát. De aznap így nem csak én izgultam, majd örültem!

Mire a legbüszkébb?

A kislányaimra! Szakmai téren arra, hogy a meglévő szűkös lehetőségek között azért külső pályázati projekt témavezetéssel, termékfejlesztéssel, PhD témavezetéssel próbálom kihozni a legtöbbet a tudományterületünk fejlődése érdekében. 

Mik a rövid távú céljai?

A sok kísérleti eredményeinkből minél több tudományos cikk megírása, mert sajnos arra jut a legkevesebb idő. De komolyra fordítva a szót, a tejsavas fermentációval minél több és jobb funkcionális termék kifejlesztése.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

A kutatás mindenképp megmaradna, talán más területek felé IS orientálódnék, mint a bioinformatika, biometria.

Különleges étel a karácsonyi asztalon: a vadhús

Különleges étel a karácsonyi asztalon: a vadhús

Vannak családok, ahol a vadhús tradicionálisan karácsonykor kap helyet az ünnepi asztalon, nem csoda, hiszen a vadból készült ételek igazi téli csemegék, testes ízükkel pedig színt csempésznek a megszokott menüsorba. Nézzük, mit kell tudni a vadhúsról!

A vadhús egy gyűjtőfogalom, ebből adódóan igen változatos formákban találkozhatunk vele, gondoljunk csak a fácánlevesre, a szarvassültre vagy éppen a vaddisznópörköltre. Általánosságban elmondható, hogy a vadhús igen egészséges, hiszen a vadon élő állatok leginkább a természetbe fellelhető élelemmel táplálkoznak, nem zsíros a húsuk és nagyon magas a fehérjetartalmuk. A rómaiak például úgy tartották, hogy a szarvas gyorsasággal, a nyúl pedig szépséggel ruházza fel az elfogyasztóját.

A vadászható állatokat két csoportba sorolják: vannak az apróvadak, mint a vadkacsa, a vadliba, a fácán és a nagyvadak, mint a vaddisznó, a szarvas és az őz. A vadhús ára meglehetősen magas, ha belegondolunk, ez nem is csoda, hiszen a vadakat csak a vadász lőheti ki, akinek megfelelő felszerelésre, engedélyre van szüksége, nem beszélve az „egyéb” költségekről, mint az etetés, vadvédelem, lesek építése és fenntartása, élőhely-teremtés és a vadkár elleni védekezés.

A vadhús íze a fajtától függ, és attól, hogy az év melyik szakában ejtették el. Az sem mindegy, hogy idős vagy fiatal az állat, előbbi húsa ugyanis világosabb vörös, míg utóbbi sötétbe hajlik. Minőség tekintetében beszélhetünk első osztályú húsokról (pl: hátsó comb és hát) és másodosztályú húsokról (pl: lapocka és szegy).

A vadhúsok előkészítése tehát kicsit több odafigyelést igényel, de a végeredmény tekintetében megéri a fáradozás. Ezekhez a húsokhoz általában jól illik a gomba, a majoránna, a babér, a rozmaring, a borókabogyó, remek hozzájuk a vörösbor, gyakran spékelik szalonnával őket, sőt, még gyümölcsös mártásokkal is előszeretettel tálalják.

Az élénkvörös vadnyúl húsát előkészítés során alaposan meg kell tisztítani, hártyázni, a legfinomabb belőle a paprikás, a vadas és a pástétom. A szarvas és az őz gerince melletti részt minősége miatt a bélszínnel szokták párhuzamba állítani és sütve kínálják, a lapockából, vegyes húsból pedig pörköltet, ragut, levest készítenek. A vaddisznó húsa robusztusabb, több főzést igényel, de isteni pörkölt, ragu és pástétom varázsolható belőle.

A vadászat maga igen megosztó tevékenység annak ellenére, hogy az egyik legősibb foglalatosság. Annyi bizonyos, hogy roppant szigorú szabályokhoz kötött, pontosan a féktelen kilövések megelőzése miatt, az előírások be nem tartása pedig komoly büntetéseket vonhat maga után.

Tökéletes karácsonyi csomagolás természetes anyagokból

Tökéletes karácsonyi csomagolás természetes anyagokból

A környezettudatos szemlélet egyre több ember számára fontos a mindennapokban és természetesen az ünnepek idején is. A karácsonyi szeméttermelődés egyik legnagyobb forrása az ajándékok csomagolása. Mai bejegyzésünkben adunk pár tippet, hogy ne végezze a kukában a csomagolás.

A karácsony a legszebb és legmeghittebb ünnep, sajnos azonban “szeméttermelés” tekintetében nem éppen a környezetkímélő időszak. Ilyenkor általánosságban a háztartásokban sokkal többet főznek, az ételhez szükséges alapanyagok pedig mind-mind plusz csomagolást jelentenek, amiket felbontás után egyszerűen a kukába dobunk. Ha szeretnél a környezeteddel is törődni, akkor érdemes egy kis tudatosságot csempészni a vásárlásba: csomagolásmentes boltba menni vagy egyszerűen plusz szütyőket, vászontáskákat vinni a vásárláskor. 

Ilyenkor alapvetően több időt tölt otthon a család, az évszak sajátosságaiból adódóan viszont hamarabb sötétedik, így szinte biztos, hogy nonstop világít majd valamelyik lámpa és természetesen a karácsonyi fények is. Szerencsés, ha a díszkivilágítás energiatakarékos megoldásokkal borítja fénybe a tereket, de természetesen a család részéről is kell az odafigyelés, például, hogy csak ott világítson a lámpa, ahol valójában tartózkodik valaki.

Az ajándékok csomagolás egy érdekes kérdés: sokak szerint semmi jelentősége, hiszen a lényeg úgyis maga az ajándék, a helyzet azonban az, hogy egy jól megválasztott csomagolás legalább akkora örömet tud okozni, mint maga a “nagy durranás”. Nem beszélve arról, hogy így a titok, a rejtélyesség sem veszik ki az ajándékozásból. Nézzük, mibe csomagolj, ha idén lecserélnéd az egyszerhasználatos papírt.

Fa doboz

Tökéletes burka lehet egy szép ajándéknak egy gondosan megművelt fa dobozka, mely nemcsak megvédi a tárgyat a külső hatásoktól, de a későbbiekben fel is használható. Méretétől függően lehet belőle az ünnepek után ékszertartó, de akár teásdoboz is.

Ehető csomagolás

A legszerencsésebb, ha olyan az ajándék, amit ehető csomagolásba lehet tenni. Egy kis mézeskalács házikó, egy csokikehely könnyedén elrejthet egy kisebb ajándékot, például ékszert, vagy éppen ajándékutalványt.

Anyag

A nagyobbacska dobozok csomagolásának a legegyszerűbb módja, ha szerzel szép karácsonyi konyharuhákat és azokat hajtogatod ízlésesen a doboz köré. Az egészet kösd át széles szalaggal, így az ünnepi hatás biztosan nem marad el.

Üveg tároló

Kicsi és közepes ajándékok tárolására alkalmas lehet egy nagyobb befőttes üveg, üvegből készült tároló is. A befőttesüveget akár mécsestartónak is elkészítheted, de az is mutatós, ha a tetejét befeded textillel és átkötöd egy karácsonyi szalaggal.

A környezetbarát csomagolás sikere garantált, az elismerést pedig csak fokozhatod, ha magát az ajándékot is kézzel készíted a konyhában. Íme néhány ötlet, ha ezt is kipróbálnád: https://cutt.ly/8e7cn9C 

KUTATÓI PORTRÉ – Bráj Róbert, a NAIK ZÖKO (Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály) Szegedi Kutató Állomás vezetője

KUTATÓI PORTRÉ – Bráj Róbert, a NAIK ZÖKO (Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály) Szegedi Kutató Állomás vezetője

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Bráj Róberttel, aki a NAIK ZÖKO (Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály) Szegedi Kutató Állomás vezetője.

Szakterület: fűszerpaprika nemesítés és batáta termesztéstechnológia kidolgozása Magyarországon
Mottó:„Fiam, több mint harminc országba exportálunk „Japántól kezdve Amerikáig. Csak olyan paprikát adj ki a kezedből, amit Te is szívesen elfogyasztanál!” /Obermayer Ernő a magyar fűszerpaprika nemesítés megalapítója/


Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Sokan kérdezik, hogy: „mit is kell a fűszerpaprikán kutatni? Az csak van és elvetjük, aztán piros lesz tőle az étel”. Viszont a legtöbb ember nem tudja, hogy anno nem is létezett csípősség nélküli fűszerpaprika. Korábban ezt úgy készítették, hogy a magot az erezettel együtt kihasították a bogyóból, és ezt követően külön mosták a bőrt, a magot, majd a szárítás után együtt megőrölték az alkotó részeket, és így kaptak enyhén csípős fűszerpaprika őrleményt. A magyar nemesítők elsőként nemesítették ki a csípmentes fűszerpaprikát.

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?

Biztosítjuk a magyar gazdákat a megfelelő és jó minőségű szaporító alapanyagról, mely alapfeltétel a kiváló végtermék előállításához.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

Jelenleg is folynak a nemesítési munkálatok, vannak új fűszerpaprika fajtajelöltek. A közeljövőben (1-2 éven belül) új rezisztens fűszerpaprika fajta bejelentések várhatóak. Remélhetőleg hosszú távon ismét növekedő tendenciát fog mutatni a magyar fűszerpaprika termesztés.

A paprikanemesítés mellett az SZTE-MGK-val, NAIK NÖKO, NAIK MBK, GK Biotechnológia Osztály és a Bivalyos Tanya Kft.-vel együttműködve vizsgáljuk és dolgozzuk ki a legjobb termesztéstechnológiát a hazai édesburgonya termesztésére, melynek az elterjedése egyre nagyobb tendenciát mutat. Célunk a vírusmentes, egészséges szaporítóanyag előállításának a kidolgozása.

Miért és hogyan vált kutatóvá? 

Mindig is érdekelt a biológia, a természet, kiemelten a növények. Kezdésnek Agrármérnök BSc-t végeztem a SZTE-MGK főiskolán és a gyakorlatomat a Gabonakutató Biotechnológia Osztályán töltöttem Dr. Pauk János vezetésével, ahol DH paprika vonalakat kellett előállítani. Ekkor még nem is sejtettem, hogy fűszerpaprikával fogok a későbbiekben foglalkozni. A gyakorlatom leteltével tudományos munkatársat kerestek az Fűszerpaprika Nonprofit Kft. szegedi osztályára (NAIK ZÖKO jogelődje), ahova fel is vettek. 

Mit szeret a kutatói pályában?

Mindent szeretek! Igaz, hogy jelenleg sajnos kevés a hazai fűszerpaprika termesztés, de mégis egy HUNGARIKUM –ról van szó. Az egész nagyvilág a magyarokat a paprikával köti össze és minden honfitársunkat büszkeség tölti el, ha meghallja azt a szót, hogy paprika!

Mire a legbüszkébb?

Büszke vagyok, hogy egy több mint 300 éves múltra visszatekintő növénnyel foglalkozhatok, a nemesítésben aktívan részt vehetek és hirdethetem a magyar fűszerpaprika hírnevét. Nagyon sok jó embert ismerhettem meg (és mind a mai napig ismerek meg) e nemes növénynek köszönhetően.

Mik a rövid távú céljai?

Rövid távú céljaim egyike, hogy új rezisztens fűszerpaprika hibrid fajtákat nemesítsünk a termelők számára, emellett szeretném megszerezni a PhD fokozatot és a szegedi osztályt minél jobban szolgálni.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Ugyanígy csinálnék mindent, maximum annyival máshogy ténykednék, hogy hamarabb elkezdtem volna a PhD fokozat megszerzését.

Karácsonyfa-választás okosan

Karácsonyfa-választás okosan

A karácsonyi készülődés legnagyobb kérdése, hogy milyen fenyőt öltöztessünk fel díszekkel. Műt vagy valódit? Vágottat vagy földlabdásat? Nordmannt, lucot vagy ezüstfenyőt? Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat!

Mekkorát válassz?

Alapvető, hogy faválasztás előtt fel kell mérni, sőt, inkább lemérni a szobának azt a szegletét, ahova a növényt szánjuk. Így rengeteg kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat!

Mű vagy igazi?

Leginkább ízlés kérdése, hogy ki melyik verzió mellett teszi le a voksát. Sokan környezettudatos szempontok miatt választják a műfenyőket. A helyzet azonban az, hogy ezek műanyagból készülnek, aminek előállítása meglehetősen környezetterhelő folyamat, nem beszélve arról, hogy a legnagyobb gyártó Kína, így még a szállítás káros hatásaival is számolni kell. 

Az igazi fenyőket viszont beszerezhetjük helyi termelőtől is, így minimálisra csökkenthetjük az “utaztatást”, nem beszélve arról, hogy az ünnepek végeztével a faanyag hasznosítható. Tény azonban, hogy a valódi fenyőt minden évben be kell szerezni, míg a műfenyőt csak előkapjuk a szekrényből éveken keresztül.

Földlabdás vagy vágott?

A földlabdás fenyő kiváló választás lehet azok számára, akik az ünnepek után szeretnék kiültetni a növényt a kertjükbe. Ahhoz azonban, hogy a fa ne sérüljön, ügyelni kell arra, hogy a megvásárlás után ne vigyük be azonnal a meleg szobába, előbb néhány napig egy átmeneti 10-15 ℃-os helyiségben tároljuk. És persze ugyanígy járjunk el akkor is, amikor kivisszük a hidegre karácsony után. Érdemes rendszeresen locsolni a szobában a fenyőfát, de ügyeljünk rá, hogy ne tocsogjon a vízben, és arra is, hogy a csúcshajtása ne sérüljön meg. A legkedveltebb földlabdás fajták a nordmann és az ezüst, amik meglehetősen nagyra nőnek, így ezt vegyük figyelembe vásárláskor.

A vágott fenyő népszerűsége itthon továbbra is töretlen, évente több mint 2 milliót értékesítenek ebben az időszakban. Előnye, hogy az ünnepek elteltével nem kell a kiültetéssel bajlódni, egyszerűen csak el kell helyezni a megfelelő hulladékgyűjtőnél. A vágott fenyőt könnyedén feldolgozzák és remek tüzelőanyag válhat belőle. Hátránya, hogy bizony be kell faragni a talpba és beállítani, ami sokszor igazi kihívás.

Milyen fajtát?

A legtöbben a klasszikus lucfenyőt választják, remek illata, kedvezőbb ára és a nosztalgia miatt, sajnos azonban ez a fajta gyorsan lehullatja leveleit. Egyre többen vásárolnak nordmann fenyőt, ami ugyan valamivel drágább, de sokáig tartja magát és nem veszíti el tűleveleit. Az ezüstfenyőt kékes-szürke színe miatt kedvelik, de az sem elhanyagolható, hogy jól tartja a leveleit és csak hetek múltával adja meg magát.

Érdemes még azt is végig gondolni, hogy kisgyerek-kutya-cica szempontjából melyik típus lehet a legmegfelelőbb. Ha megvan a tökéletes fenyőfa, nincs más hátra, mint egy stabil és biztonságos talpat keresni hozzá.