Author: Csorba Zsuzsanna

KUTATÓI PORTRÉ – Peti Erzsébet, a NAIK Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézetének ceglédi kutatóállomásán, tudományos segédmunkatárs

KUTATÓI PORTRÉ – Peti Erzsébet, a NAIK Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézetének ceglédi kutatóállomásán, tudományos segédmunkatárs

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Peti Erzsébettel, aki a NAIK Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézetének ceglédi kutatóállomásán, tudományos segédmunkatárs.

Szakterület: a központi törzsültetvények (bázis, prebázis és certifikált minősítésű szaporító anyagok) fenntartásával, előállításával kapcsolatos feladatok, illetve ehhez kapcsolódóan az alanyfajták, és ezek mikroszaporítási lehetőségei. Mindezek mellett, az intézet pályázataival kapcsolatos ügyintézés.

Mottó: “Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” Seneca

Munka főbb irányai:

  • A doktori kutatás témája a magvak csírázási képességének, körülményeinek vizsgálata, amely különösen érdekes lehet az alanymagok csíráztatása során.
  • Kísérletek az alanyfajták értékelő vizsgálatára, pl. különböző mirobalán, sajmeggy fajtákat összehasonlítása, annak érdekében, hogy a nemesekre gyakorolt hatásukat tanulmányozni lehessen (pl. szemzés utáni összeférhetőség, növekedési erély stb.).

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

A mi intézetünk biztosít a faiskolák, termelők számára vírusmentes szaporító anyagot (elsősorban magot) a gyümölcsfa alanyok előállításhoz, ezek közül is a leggyakrabban használt fajok a sajmeggy, vadcseresznye, mirobalán, vadkajszi, vadőszibarack, a mandula és a vadkörte. Ehhez mindenképpen szükséges a kiindulási növények megfelelő egészségi állapotban történő megőrzése, amely izolátorházakban történik. Továbbá folyamatos dolgozunk ezen növények vegetatív szaporítási módszerének kidolgozásán, vagyis amikor nem magról szaporítjuk ezeket az alanyfajtákat, hanem laboratóriumban, steril körülmények között, hajtástenyészetekből kiindulva, ezáltal biztosítva a tökéletes vírusmentességet.

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?

Intézetünkben nagy hangsúlyt fektetünk a gyakorlati szempontok érvényesülésre a kutatások során is. Vagyis fontos, hogy olyan kutatásokat végezzünk, amelyek közvetlenül is szolgálják például a termelők érdekeit, vagy éppen egy általuk jelzett problémára igyekeznek megoldást találni. Ezért is törekszünk az alanymag értékesítés során a faiskolákkal, nagyobb termelőkkel való folyamatos kapcsolattartásra, hiszen ők nagyobb termelési volumenben használják a tőlünk származó alanyfajtákat, így tapasztalataik, megfigyeléseik fontos visszacsatolást jelentenek a mindennapi munkánkhoz.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

Az alanyfajták tekintetében (elsősorban külföldi) mikroszaporított alanyfajták használatának előretörése és a fajtaválaszték bővülése várható. Természetesen a technológiai fejlődés is fogja ezt követni, akár a laboratóriumban használt eszközökre gondolunk, akár a termeléshez szükséges gépekre, technológiákra.

Ezek kutatási irányok 15 éven belül is érvényesek lehetnek, hiszen új, mikroszaporított alanyfajták előállítása, vizsgálata hosszú éveken át tartó kutatómunkát igényel. Arra mindenképpen lehet számítani, hogy a szélsőséges klimatikus körülményekhez jobban alkalmazkodó fajták fognak előretörni, amik például kevésbé fagyérzékenyek, jó szárazságtűréssel bírnak.

Miért és hogyan vált kutatóvá?

A doktori képzés elvégzése indított a tudományos pálya felé, amely esetenként kissé monotonnak, vagy nagy türelmet igénylő területnek tűnhet, hiszen eredményt olykor csak hosszas kísérletezés után lehet elérni. Szerencsére azonban mindig akadtak és akadnak olyan tanárok, kollégák, akik ösztönzőleg hatnak rám, és ez mindig új lendülettel, lelkesedéssel tölt el.

Mi a kedvenc története szakmai életével kapcsolatban?

Az egyik legemlékezetesebb történet azt hiszem sokunk számára az, amikor tavaly egy rabszállító kocsiból kiugró szökött rab keresett menedéket a ceglédi kutatóállomáson, miközben épp egy filmforgatás is zajlott a helyszínen. Mialatt rendőrök és kommandósok szállták meg az intézetet, és kutyákkal igyekeztek minden zegzugot átkutatni, a rab elvegyült a népes stáb tagjai között, mintha ő is oda tartozna, így senkinek nem szúrt szemet, és nem sokkal később el is tudott illanni. A történet azonban szerencsés véget ért, a rabot az intézettől nem messze, hamarosan elfogta a rendőrség.

Mit szeret a kutatói pályában?

A kutatói munkában talán az egyik legérdekesebb rész, a folyamatos kérdésfeltevés, és a „miért”-ek megválaszolása. A legizgalmasabb számomra, amikor kollégákkal közösen gondolkozunk, ötletelünk, mindenki hozzáteszi a maga meglátását, ismeretét, majd pedig több napos, vagy hetes töprengés után, egyszer csak összeállnak a részletek, és megszületik a válasz a kérdésre, és egy kicsit megint előrébb jutunk egy probléma megoldásában.

Mire a legbüszkébb?

A munkámmal kapcsolatban talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy nagyon színes és sokrétű feladatköröm van, amiben jól megfér egymás mellett a laboratóriumi munka és a termelési feladatok (pl. gyümölcs betakarítás, alanymag értékesítés stb.), csakúgy, mint a pályázatokban való részvétel (akár a management részben, akár pedig az adminisztratív feladatokban), amely által lehetőségem van sok, gyakran más területen dolgozó hazai és külföldi szakemberrel is az együttműködésre. Úgy gondolom, hogy mindezek nagyban szélesítik a látókörömet, és sok új tapasztalatra tudok szert tenni.

Mik a rövid távú céljai?

Mindenképpen szeretnék a közeljövőben még alaposabban elmélyülni a tématerületeimben, új, akár külföldi tapasztalatokon alapuló ismeretekre szert tenni. A mikroszaporítási terület még számtalan megoldatlan problémát, megválaszolatlan kérdést vet fel, amiből ha egyet is sikerülne a közeljövőben megoldani, már azzal is nagy előrelépést tudnánk tenni. Mindezek mellett, pedig szeretném a doktori dolgozatomat is elkészíteni, hiszen már jó ideje dolgozom rajta.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Környezetgazdálkodási agrármérnökként a mezőgazdaság és a kertészeti terület mellett, a környezet- és természetvédelem állnak közel hozzám, illetve korábban dolgoztam is ezeken a területeken. Fontosnak tartom a nyelvismeretet, mindig örülök, ha olyan feladatot kapok, ahol lehetőségem van az idegen nyelv használatára.

Így kommunikálnak a méhek

Így kommunikálnak a méhek

A mézet termelő méhfajok egyike a házi méh, amit nyugati mézelő méh néven is emlegetnek. Háziasítása már 6000 évvel ezelőtt kezdődött, mára pedig az egyik legfontosabb élőlény megporzó tevékenysége miatt. Mai bejegyzésünkben egy jellegzetességét, a méhek kommunikációját mutatjuk be.

Sokan nem is gondolják, hogy a méhek mennyire fejlett és összetett kommunikációs rendszerben léteznek. Karl von Frisch, osztrák etológus fejtette meg a méhek táncának jelentését, amiért 1973-ban megosztva Nikolaas Tinbergennel és Konrad Lorenzcel fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat is kapott. Frisch munkásságának köszönhetően ma már tudjuk, hogy a méhek íz alapján különbséget tudnak tenni a különféle virágok között és azt is, hogy az emberhez hasonlóan látják a színeket. Érdekesség, hogy a méhek színlátása azonban az ultaribolya felé tolódik el, így ugyan a vöröset kevésbé érzékelik, a virág szirmain visszaverődő UV-sugár mintázatot viszont annál jobban.

A méhek táncának több formája is lehet. Van például a körtánc, mely során a méh körbe repül és arról „ad hírt”, hogy a közelben fellelhető valamiféle táplálék. Habár az irányt ilyenkor nem határozzák meg, a méhek szaglásuk alapján be tudják lőni, hogy merre és milyen virágot kell keresniük. A nyolcas formát leíró rezgő tánc ezzel szemben a távoli táplálék létét hivatott jelezni. Ilyenkor a méh a függőleges lépen egy egyenes szakasz után egy félkört tesz, visszatér a kiinduló pontba és megváltozik a félkör iránya. Ebben a felállásban a táplálékforrás Naphoz képesti irányát az egyenes függőlegessel bezárt szöge jelzi, az egyenes szakasz hossza és a rezgés erőssége pedig a távolságot.

A méhek létében a feromonok is fontos szerepet töltenek be. Ezt leginkább a királynő bocsátja ki és elengedhetetlen a méhek szigorú szociális struktúrájának fenntartásához.

Sajnos a méheket nagyon sok veszély fenyegeti. Vannak természetes ellenségeik, mint például az ázsiai méhatka, vagy éppen a feketekór, de mi emberek is nagyban hozzájárulunk tömeges pusztulásukhoz a növényvédő szerek túlzott használatával. Ökológiai jelentőségüket belátva, szerencsére ma már egyre több civil és nem civil kezdeményezés tűzi ki zászlajára a méhek tudatos védelmét.

KUTATÓI PORTRÉ – Erdeiné Dr. Késmárki-Gally Szilvia, a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet tudományos főmunkatársa, osztályvezetője

KUTATÓI PORTRÉ – Erdeiné Dr. Késmárki-Gally Szilvia, a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet tudományos főmunkatársa, osztályvezetője

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Erdeiné Dr. Késmárki-Gally Szilviával, aki Mezőgazdasági Gépesítési Intézetén belül az Állami Feladatok és Agrár-műszaki Szakértői Osztály vezetője, tudományos főmunkatársa, illetve a NAIK „Kutatói utánpótlást elősegítő programjának” utánpótlás referense.

Szakterület: mezőgazdasági gépesítés ökonómiai jellegű kérdései

Kutatási témák:

  • mezőgazdasági gépi munkák és gépüzemeltetés költségeinek vizsgálata
  • mezőgazdasági gépek műszaki-ökonómiai értékelése
  • gép-, berendezés-, technológia-, és szolgáltatásfejlesztési témákhoz kapcsolódó költségkalkulációs, értékbecslési, és műszaki-ökonómiai jellegű kutatások
  • az innováció által vezérelt piacorientált technológiafejlesztési modell vizsgálata

Mottó: “Nem buktam el. Csupán találtam tízezer nem járható utat.” Thomas Edison

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik, és ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyar agráriumot?

Munkám jelentős részében olyan kutatási-fejlesztési-innovációs (K+F+I) tevékenységet végzek, melynek fő iránya a mezőgazdasági gépesítés ökonómiai jellegű kérdéseihez kapcsolódik. Munkatársaimmal kutatásainkat vezérli, hogy eredményeink, meglátásaink és következtetéseink a tudományos, társadalmi és gyakorlati területeken is hasznosíthatók legyenek, illetve további kutatások alapját képezzék. Fontos számunkra, hogy minden mezőgazdasággal foglalkozó (például: termelő, kutató, oktató, döntéshozó, irányító, szaktanácsadó) számára elérhető és felhasználható legyen, ezért kiemelt figyelmet fordítunk publikációs tevékenységünkre, valamint aktívan részt veszünk különböző hazai és nemzetközi rendezvényeken (például konferenciákon, kiállításokon, bemutatókon stb.)

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

A klímaváltozás hatásai, a környezetvédelmi és fenntarthatósági kihívások miatt fontos a gazdálkodóknak a változásokra „reagálni”, úgy, hogy közben az eredményes és versenyképes mezőgazdasági termelés érdekében a hatékonyságra is hangsúlyt helyezzenek. A jövőben kulcskérdés lesz többet és jobbat termelni kevesebb ráfordítással. Például a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése érdekében a precíziós gazdálkodás jó gyakorlattá vált hazánkban, de teljes potenciálja még nem került felhasználásra. Ezzel párhuzamosan csak úgy lehet jó eredményt elérni, ha az új technikai és műszaki fejlesztési megoldások megteremtése mellett az ökonómiai kérdéseket és gazdasági összefüggéseket is vizsgáljuk.

Miért és hogyan vált kutatóvá?

Életutam során több szálon is kötődőm Gödöllőhöz. Egyrészt a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán okleveles gazdasági agrármérnökként végeztem, másrészt a Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolában szereztem tudományos fokozatot, harmadrészt doktoranduszként sikeresen megpályáztam egy állást az Intézetben (NAIK MGI), így a mai napig Gödöllőn dolgozom. Elmondhatom, hogy az Intézet töretlenül támogatott a tudományos pályán (például szakmai segítséggel, külföldi kiküldetésekkel stb.)

Szakmai életem a „témavezető kutatásnál” kezdődött. Amikor a doktori pályázati anyagomhoz témavezetőt kerestem, azt hittem, hogy könnyű lesz konzulest találnom az egyetemen. Az első jelölt durvább szavakkal, a második finomabb kifejezésekkel utasította el felkérésemet. A kezdeti elkeseredés után sem adtam fel a „témavezető kutatást”, végül a harmadik jelölt lett a konzulensem. Ekkor értettem meg igazán és vált jelmondatommá Thomas Edison gondolata.

Mit szeret a kutatói pályában?

Kutatóvá válni egy folyamat, mely sok segítséget igényel. Többek között szükségszerű a szakmaszeretet, a nyitottság, a tehetség, a doktori fokozat, és egyéb más tényező. Véleményem szerint a tudományos pálya szépsége maga a szakmai fejlődés, a tudományos ismereteink bővülése és a tudáselemek változása. A kutatások során motivációs tényező az újabb és újabb kérdések és célkitűzések megfogalmazása. Ez az ismétlődő „kutatói kérdezés” és „frissesség”, amely igazán szerethető számomra.

Mire a legbüszkébb?

Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy munkámmal mind a kutatásban, mind az oktatásban teljes erőmmel próbálok egész életen át ható példát nyújtani és új tudást megnyitni. Próbálok szemléletet adni, az értéket keresni, az ismeretek összefüggéseit és lényegét megmutatni. Ezt csak emberileg és szakmailag is jó csapatban lehet.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Tudom, hogy a jó úton és a megfelelő helyen vagyok. Számomra nem merül fel, még kérdésként sem, más terület a kutatáson kívül.

KUTATÓI PORTRÉ – Üveges Zsuzsanna, a NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) tudományos segédmunkatársa

KUTATÓI PORTRÉ – Üveges Zsuzsanna, a NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) tudományos segédmunkatársa

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Üveges Zsuzsannával, a NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) tudományos segédmunkatársával.

Szakterület: hulladékgazdálkodás, a biológiai hulladékkezelés, illetve a műszeres analitika és laboratóriumok minőségirányítási rendszerének üzemeltetése, fejlesztése

Kutatási témák:

  • A különböző eredetű hulladékok és mezőgazdasági melléktermékek (zöld hulladék, települési szilárd hulladék, almos trágyák, hígtrágyák) anaerob (oxigénmentes) körülmények közötti biológiai bonthatóságának és metánpotenciáljának laboratóriumi vizsgálata.
  • Fosszilis eredetű és nem biodegradálható műanyaghulladékok mennyiségének radikális csökkentése: különböző műanyagok (fosszilis eredetű és ún. biopolimer anyag) bonthatósági kísérlete.

Mottó: „Megesik, hogy a kígyó elesik. Állj fel, szívd fel magad, menj tovább és bizonyíts.”

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Hulladékok és a mezőgazdasági gyakorlatban keletkező melléktermékek (növényi biomassza és állati trágya) hasznosítási lehetőségeivel foglalkozom – kiemelten a biológiai úton megvalósított hulladékkezeléssel (komposztálás, biogáz előállítás). Ez azt jelenti, hogy a hulladékot irányított körülmények között biokémiai úton bontjuk le mikroorganizmusok összessége segítségével. Mindemellett az Intézetben működő akkreditált Energetikai Vizsgálólaboratórium munkatársaként szilárd biomassza tüzelőanyagok rutinanalízisével (égéshő, fűtőérték, elemösszetétel, nedvességtartalom), illetve a minőségirányítási rendszer üzemeltetésével, fejlesztésével is foglalkozom. Utóbbi a Laboratórium magas szakmai színvonalon történő munkájának biztosítását jelenti.

Ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyar agráriumot?

Napjainkban Magyarországon 3,8-4 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezik évente, ebből kb. 1,5 millió tonna biohulladék, vagyis hatékonyan biodegradálható. Viszont összesen 200-300 ezer tonna az, amelyet szelektíven gyűjt a társadalom, vagyis nem marad a vegyes hulladékban és kerül égetésre vagy lerakásra. Hazánkban a lerakás aránya ma több mint 50%. Ez nagyon magas. A mezőgazdasági növényi maradványokat illetően, kb. 11-12 millió tonna keletkezik évente, amely mennyiséget szintén nem kellően hatékonyan hasznosítjuk. Szerves trágyából becslések szerint kb.10-12 millió tonna keletkezik évente, amely szakszerű tárolása és kezelése valódi probléma a gazdák számára. Az állati melléktermékek jogilag nem minősülnek hulladéknak. Kb. 300 ezer tonna keletkezik évente, amelyet veszélyességi besorolást követően kezelhetünk bizonyos esetekben (2-es és 3-as kategória) biológiai úton – ez a teljes mennyiség max. 80%-át jelentheti. Biológiai kezelésre alkalmas – sőt, szükségszerűen hasznosítandó! – potenciális szubsztrát anyag tehát nagy mennyiségben keletkezik évente.

Kutatásom eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy a felsorolt anyagtípusok hatékonyan és előrelátóan hasznosuljanak egy egyszerű előkezelést követően biogáz reaktorban, majd az erjesztési maradék anyagot komposztálva agronómiai tulajdonságokkal rendelkező terméket talajjavítóként használva vissza forgassuk az értékes tápelemeket a talajba. A folyamat jól illeszkedik az Európai Unió körforgásos gazdálkodást preferáló szemléletébe, és megoldást nyújt hulladékkezelési, valamint a talajok tápanyaghiányát illető problémákra egyaránt.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

Az Európai Bizottság évről évre ad ki a szakterületet érintő szigorú jogszabály módosításokat és jogszabálycsomagokat (pl. Fertilising Product Regulation, Packaging and Packaging Waste Directive, Waste Framework Directive, Landfill Directive, Renewable Energy Directive, stb.). Ez a szabályozást illetően mindenképpen jó előrelépés.

Izgalmas kutatási eredmények vonatkozásában a komposztálás szaghatásának nyomon követésében és csökkentésében várhatók rövidesen a gyakorlatban is alkalmazható fejlesztések. A skandináv térségben pedig valószínűleg néhány éven belül bevett gyakorlattá válik a folyadék halmazállapotba hozott biogáz (LBG) és a sűrített biometán (CBG) üzemanyagként való használata a tömegközlekedésben.

Hosszú távon a polimerek gyártásának alapanyagait és technológiáját illetően innovatív kutatási eredményekre számítok. Ez jelentős hatással lesz a hulladék szektorra is, a gyűjtési és hasznosítási oldalon egyaránt.

Miért és hogyan vált kutatóvá?

A természettudományok már tinédzser koromban is rendkívül vonzottak, így nem volt kérdés a pályaválasztás. A természettudományok minden aspektusa érdekelt, ezért szívesen tanultam és építettem a kapcsolataimat. Számomra nem csupán kötelesség és munka a tudományos pálya, hanem kellemes időtöltés, afféle hobbi.

Mi a kedvenc története szakmai életével kapcsolatban?

Van szerencsém sokat utazni és mindig nyitott szemmel járok, milyen hulladékgyűjtési megoldásokkal találkozom Európa egyes városaiban. Az emberek mindig meghökkennek, amikor hulladékgyűjtő edényzetet vagy gyűjtőautót fotózok. A legviccesebb helyzet viszont éppen Ázsiában, Bhutánban alakult, amikor a taxi sofőrjét arra kértük, hogy kövessen egy kukásautót.

Mit szeret a kutatói pályában?

Szeretem az innovatív jellegét, és azt, hogy a társadalom számára hasznos és fontos eredményekkel állhatok elő. Egy párhuzamos életben szívesen lennék állatorvos.

Mire a legbüszkébb?

Mindig mindenre jutott és jut időm. Család, barátok és kutyázás – mindegyik jelen van az életemben.

Az aratás evolúciója

Az aratás evolúciója

Az aratás a mezőgazdasági munkálatok egyik legismertebbike, ami jellemzően június végén kezdődik, természetesen időjárástól függően. Nézzük, mit kell tudni erről a nagy hagyományokkal bíró folyamatról!

Az aratás valójában a megérett szálas gabona levágása és betakarítása. Az idő során azonban a mezőgazdasági jelentőségén túlmenően kulturális színezetet is kapott. Az aratás ugyanis, mint olyan sok egyéb agrár tevékenység, csoportos munka volt, meghatározott szabályokkal, a végén pedig általában ünneplés következett. A mulatság egyrészt a fáradságos munka lezárását jelentette, másrészt pedig a gabona jelentőségét hangsúlyozta, ez ugyanis az élelmiszerek fontos alapanyaga volt és még mind a mai napig az.

Régen az emberek sarlóval arattak, már időszámításunk előtt több ezer évvel is ezt az eszközt használták. A 18-19. századra már komplett „folyamatrendszerek” alakultak ki a sarlós aratásra: az aratók, akik legtöbbször asszonyok voltak, elől haladtak, ők vágták le a gabonát, a kötözők, a férfiak pedig utánuk mentek és a kupacokat kévébe kötötték.

A 20. század elejére terjedt el a kaszás aratás, amit egy összecsiszolt mozdulatsor jellemzett: az arató a jobb lábával előre lépett, jobb karjával felemelte a kaszát úgy, hogy a hegye érintse a növényt ott, ahol el kell vágni, majd balra suhintott egyet, eközben a jobb karja keresztbe lendült a mellkasa előtt, a bal pedig oldalra kinyúlt. Majd jöhetett a bal láb, és így, egészen a tábla végéig.

Ma a XXI. században nehéz elképzelni, hogy néhány évtizede még jórészt kézi technológiával történt az aratás. Manapság már a terménybetakarítás teljesen gépesített, így nagyon sok munkaórát spórolhatnak meg a gazdák. A széles vágóasztalok akár egy fél tucat ember munkáját is elvégzik, a légkondicionált vezetőfülke pedig elviselhetőbbé teszi a sokszor így is (a területtől függően) akár hosszú órákig tartó munkát.

A modern gépek korában egészen más problémákkal szembesülnek a gazdák mint régen. Így például, ha GPS alapú a technológia vagy automata kormányzás lesz használatban, érdemes még az aratás előtt kalibrálni a tábla jellemzőit, méreteit, a fogásszélességet, így a kombájnos feladat csupán a finomhangolás lesz. De hasonlóan fontos kérdés a gép sebessége is, ugyanis, ha túl lassan halad, akkor nem lesz elég hatékony, ha gyorsan, akkor pedig a szemveszteség mértéke növekszik.

Láthatjuk tehát, hogy az aratás bár kényelmesebb lett a mai korban, a hatékonyság szempontjának megjelenésével azonban sokkal komplikáltabb. Szerencsére, a modern technológia fejlődése egyre több problémára kínál megoldást!

Védjük a haszonállatokat is a nagy melegben!

Védjük a haszonállatokat is a nagy melegben!

A nagy hőség kemény kihívás elé állítja a gazdákat. Nemcsak a növényeknek kell ugyanis ilyenkor kiemelt figyelmet szentelni, hanem a haszonállatoknak is, amik szintén igen megsínylik a forró időszakokat.

Ahogy az emberi szervezetet, úgy az állatokat is megviseli a nagy meleg, pláne, ha az tartósan áll fenn, ilyenkor ugyanis hőstressz léphet fel. Kialakulását több tényező is befolyásolja, úgy mint a levegő hőmérséklete, a páratartalom, az állatok mozgása és a légmozgás, ami lehet természetes és mesterséges eredetű.

A hőstressz igen jellegzetes tünetekkel jár. Ilyenkor megnő az állatok légzésszáma, köszönhetően többek között annak, hogy a szőrrel borított állatok izzadása nem túl hatékony, így a szájon keresztül erős lihegéssel fokozzák a párolgás mértékét. A hőstresszre utal még az állat bágyadtsága, ha veszít aktivitásából, nem vagy csak nagyon kevés táplálékot vesz magához. Ezek az állatok szaporodási hajlandóságának csökkenéséhez, a termelőképesség visszaeséséhez és szélsőséges esetben elhulláshoz vezethetnek.

A gazdáknak érdekük tehát, hogy felvegyék a kesztyűt a forróság ellen és megtegyenek olyan megelőző és „akut” intézkedéseket, melyekkel elkerülhető a veszteség. Már nyár elején érdemes például a szellőzőrendszer alapos átvizsgálása és az esetleges meghibásodások kezelése, de legalább ennyire fontos az istálló, ól szigetelése is. Ezen kívül érdemes kerülni a túlzsúfoltságot, hiszen ez növeli a hőmérsékletet és a levegő minőségét is rontja.

Ha beüt a kánikula a legfontosabb tényezők a levegő, az árnyék és a víz lesznek. Zárt tartás esetén törekedj a kereszthuzat kialakítására, illetve az is szerencsés lehet, ha permetszerűen locsolod időnként az jószágokat. Minden esetben gondoskodj arról, hogy legyen árnyékos területe az állatoknak, ahova visszahúzódhatnak. A legfontosabb, hogy mindig legyen friss víz kitéve, aminek hőmérséklete nem haladja meg a 15 °C-ot, takarmány tekintetében pedig érdemes a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag verzióhoz nyúlni inkább.

Ha mindezek ellenére beüt a hőség és hőgutára utaló jeleket veszel észre, akkor az állatorvos megérkezéséig hideg vízzel locsold az állat tarkóját!

Az állatok védelme a hőségben a gazdák kötelessége, hiszen csak ők óvhatják meg a jószágokat a hőség okozta szenvedéstől, magukat pedig a gazdasági kártól. Nem szabad azonban megfeledkezni a dolgozók, az emberek védelméről sem, akik ezeket az állatokat látják el! Vigyázzunk magunkra és egymásra a nagy melegben!

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet integrációjával erősödik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet integrációjával erősödik a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ

Erősödik a Nemzeti Agrárkutatási Innovációs Központ (NAIK) az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) integrációjával, és így még magasabb színvonalon válik képessé a magyar agrárgazdaság versenyképességének növelésére – mondta Nagy István agrárminiszter kedden sajtótájékoztatón, Budapesten.

A miniszter kiemelte, hogy a magyar mezőgazdaság a nemzetgazdaság hajtómotorja, amelyhez elengedhetetlen a jól szervezett szakmai bázis. Ennek érdekében átszervezték és hatékonyabbá tették a mezőgazdaság fejlődéséhez fontos háttérintézményi rendszert. 2014-ben ezzel a céllal jött létre a NAIK, amely az elmúlt években bizonyította, hogy a gyakorlatorientált kutatás-fejlesztési és innovációs programok kidolgozásával és végrehajtásával képes a nemzet jövedelemtermelő képességének fokozására.

A kutatóintézet május elsejei integrációjával az agrárkutatási központ még erősebbé vált, tovább fejlődött a meglévő kutatóintézeti rendszer, egy koncentrált, dinamikus hálózat jött létre. Az intézményben az eddiginél átláthatóbb költséghatékonyabb és szervezettebb szakmai munka folyik, emellett kiemelt helyet tölt be a 2020 utáni Közös Agrárpolitika (KAP) végrehajtásához kapcsolódó stratégiai tervezésben – hangsúlyozta a tárcavezető.

fotó: AM/Pelsőczy Csaba

Az integrációt követően az AKI legfontosabb feladatait még magasabb színvonalon végzi – folytatta a miniszter és utalt az agrárgazdasággal kapcsolatos adatgyűjtésre, és az erre alapozott szakpolitikai kutatási tevékenységre. Az intézet olyan uniós és hazai információs rendszereket is működtet, mint a tesztüzemi információs rendszer és a piaci árinformációs rendszer, amelyek teljesítik Magyarország tagállami adatszolgáltatási kötelezettségeit az Európai Bizottság felé. Az agrárstatisztikai információs rendszer pedig képes megalapozni az élelmiszergazdaságot érintő szakpolitikai döntéseket. Az elmúlt évek adatgyűjtéseivel az intézet megteremtette azt az adathátteret, amely alapot adhat az ágazat munkaerőigényeihez illeszkedő képzési kínálat kialakításához – sorolta a miniszter. Nagy István az elmúlt években fontos kutatói sikerei között említette az agrárerdészet honosítását, a magyar rizstermesztés versenyképességének javítását célzó vizsgálatot és azt a kutatást, amely a drónok alkalmazását vizsgálja a mezőgazdaságban.

fotó: AM/Pelsőczy Csaba

Gyuricza Csaba, a NAIK főigazgatója elmondta, hogy a magyar mezőgazdaság óriási fejlődésen megy át. A következő években legalább ezer milliárd forinttal lehet megnövelni az ágazat jelenleg 2750 milliárd forintos termelési értékét. Ugyanakkor a növekedés kizárólag a gyakorlati agrárkutatás és innovatív eredmények alkalmazásával lehetséges. A főigazgató szerint a magyar agrársikerek zálogát a gazdabarát szakpolitika, a döntéseket megalapozó világszínvonalú innováció és a fogadókész gazdatársadalom jelenti.

Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a NAIK rendszerében jelenleg 200 kutatási projekt van folyamatban, évente mintegy 10 milliárd forintot fordítanak agrárkutatásra, ennek közel 60 százalékát az állami költségvetésből finanszírozzák, a fennmaradó részt pedig uniós forrásokból, valamint szolgáltatási bevételekből.

forrás: MTI

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Olasz Ferenc, a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Olasz Ferenc, a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy neves kutatóval: ma Dr. Olasz Ferencen a sor, aki a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Intézet igazgatója.

Szakterület: a mikrobiális genetika, molekuláris biológia, és genomika határterületei

Kutatási témák:

  • baktériumok vírusai,
  • „hasznos”, illetve káros baktériumok,
  • élesztőgombák
  • az örökítő anyag, a DNS átrendeződése, újrarendeződése, egyik élőlényből egy másikba jutása

Mottó: “A tudomány a valóság költészete” – Richard Dawkins

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Mindannyiunkat egy emberi szemmel láthatatlan világ, a mikroorganizmusok vesznek körül, sőt, lakoznak bennünk. Ez a láthatatlan világ nagyon gyors változásokon megy keresztül, gondoljunk csak újabb és újabb betegségek megjelenésére. Az ezek mögött álló molekuláris folyamatokat vizsgáljuk azzal a céllal, hogy -amennyire csak lehet- felkészüljünk ezekre a változásokra, esetleg “hasznot is húzzunk” belőlük (például új antibakteriális anyagot termelő baktériumok).

Ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyar agráriumot?

Kutatásaink nagy része alapkutatás, tehát alapvető ismeretek megszerzésére irányul. Azonban arra is figyelmet kell fordítani, hogy a kutatás eredményei egy láncolaton keresztül (alap, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés, innováció, végezetül termék) felhasználásra kerüljenek. Ennek tükrében csoportunk zászlajára azt a szlogent is fel lehet tűzni, hogy: barátaink a hasznos mikroorganizmusok. Ez annyit jelent, hogy például olyan borélesztő törzseket izolálunk, melyek a borok helyi jellegét emelik ki, vagy olyan baktériumokat, melyek antibakteriális hatással rendelkeznek, vagy probiotikus tulajdonságúak, így mindennapjainkat élhetőbbé, táplálékunkat egészségesebbé, jobb minőségűvé teszik.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén néhány éven belül?

A genomika korunk egyik legnagyobb fejlődés előtt álló tudományága. Így ezen a területen várom a legfontosabb eredményeket. A jövő már kopogtat az ajtón, de jelenleg nem az adatok mennyisége a probléma, hanem azok informatikai feldolgozása, így ezen a területen várok előrelépést.

Ha időben visszamegyünk 15 évet, tehát a 2000-es évek elejére, akkor elmondhatjuk, hogy néhány dolgot előre lehetett jelezni, azonban a döntő többség nem volt előre látható. De éppen ez a szép a tudományban. Ha előre tudjuk egy kísérlet, egy kutatás végeredményét, akkor felesleges elvégezni.

Miért és hogyan vált kutatóvá? Mik nehezítették, segítették a karrierjét?

Egy fiatal számára nagyon nagy jelentőséggel bír, hogy pozitív jelzéseket, példákat lásson. Engem nagyon sok kiváló ember inspirált, kezdve gimnáziumi biológia tanáromtól, Kártyás Lászlótól, folytatva egyetem alatt a JATE Genetikai Tanszék munkatársaival, Orosz Lászlóval, Dallmann Gézával, Dorgai Lászlóval. A pályámon nagy előrelépést jelentett, hogy több évet tölthettem Svájcban a Nobel-díjas Werner Arber közvetlen munkatársaként. Természetesen, később a kollégákkal való együttműködés is nagy lendületet adott a folytatáshoz, de mindenekelőtt a család az, amely nagyon fontos hátteret, támogatást nyújtott. A nehézségekről szólva: általánosságban a kutatást leginkább a bürokratikus szemlélet képes hátráltatni.

Mit szeret a kutatói pályában és mit irigyel más szakmáktól?

A kutatói pálya egyik nagy előnye a szabad gondolkodás, önállóság, a felfedezés öröme. Ezek azok, melyek a világon nagyon sok fiatalt vonzanak erre a pályára. Azonban hazánkban a kutatói pálya vonzereje csökkent, ami elsősorban a megfelelő anyagi elismerés hiányának tudható be, ami főleg a fiatalokat, a családalapítás előtt állókat érinti hátrányosan.

Mire a legbüszkébb?

Az emberiség felemelkedésének egyik kulcs mozzanata a tudás átadása, ennek a leghatékonyabb formája, ha az ember a tudását az utódoknak, a tanítványoknak adja át. Remélem, hogy ez megvalósul.

Mik a rövid távú céljai?

A kutatás csapatmunka, egyénileg ma már nem lehet eredményesen dolgozni. A minél eredményesebb munka érdekében erősíteni szeretném a kapcsolatokat az csoportom, az intézet és a „külsős” egyetemek, kutatóhelyek között.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Visszatekintve nagyon sok apróbb dolgot másképp csinálna az ember. Azonban alapvetően nem változtatnék döntéseimen, melyek a kutatói pályán előttem álltak. Így igazán nincs olyan terület, melyet helyette választanék.

KUTATÓI PORTRÉ – DR. SZÉKÁCS ANDRÁS – NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója

KUTATÓI PORTRÉ – DR. SZÉKÁCS ANDRÁS – NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy neves kutatóval: ma Dr. Székács Andráson a sor, aki a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet igazgatója.

Szakterület: Tágabb értelemben a mezőgazdasági technológiák kémiai, mikrobiológiai és genetikai biztonságának vizsgálata, beleértve az emberi és a környezetegészségre gyakorolt hatásokat is. Szűkebb értelemben a mezőgazdaságban előforduló idegen anyagok (xenobiotikumok) környezetanalitikai és ökotoxikológiai vizsgálatai.

Kutatási témák:

  • Idegen anyagok (xenobiotikumok: növényvédőszer-maradékok, mikotoxinok, natív vagy transzgenikus fehérjék) kimutatása különböző közegekben, mintákban.

  • Analitikai módszerek fejlesztése a mind érzékenyebb kimutatás érdekében.

  • Az idegen anyagok környezeti sorsának és különböző biokémiai folyamatokra, élő szervezetekre vagy azok ökológiai egyensúlyára gyakorolt hatásainak vizsgálata.

  • Az adott idegen anyagokon alapuló technológiák fenntarthatóságának értékelése.

Mottó: „… a valódi tudomány … soha nem állította, hogy tud valamit …, mindig csak azt, hogy keres valamit, legfeljebb, hogy sejt valamit – mert a valódi tudomány mindig azzal foglalkozik, amit még nem ismer.” – Karinthy Frigyes

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Az ipari termeléshez hasonlóan a mezőgazdaság is technológia, pontosabban sok technológia együttese. Ezen technológiák segítségével tudjuk előállítani a természeti erőforrásaink felhasználásával a mindennapi táplálékunkat. Mint minden technológia, a mezőgazdaság is számunkra hasznos termékeket állít elő a természeti erőforrásokból vagy azok felhasználásával, miközben egyes összetevőket számunkra haszontalan (hulladék) alakra hoz. Ezzel kapcsolatosan a környezettudomány dolga kettős: egyrészt kiértékelni, hogy a természeti erőforrásokat csak azok megújulási mértéke szerint és – amennyire lehet – „hulladék” keletkezése nélkül aknázzuk ki, másrészt felmérni, hogy a technológiai folyamatból a környezetbe vagy velünk kapcsolatba kerülő szennyezők ne okozzanak tarthatatlan káros hatásokat.

Ez hogyan szolgálja, segíti a társadalmat, a magyar agráriumot?

Elsősorban azon keresztül, hogy feltárja az alkalmazott mezőgazdasági technológiák veszélyeit és kockázatait, s ezzel biztonságosabbá teszi azokat, mind a környezet, mind az ember egészségének fenntartására nézve. Továbbá, konkrét egészségkárosodásokat előz meg, ami nemcsak az emberek életminőségét javítja, hanem – a megbetegedés-megelőzés révén – gazdasági hasznot is hoz a társadalomnak.

Milyen projektek futnak most?

A most futó projektjeinkben számos irányban végzünk kutatási-fejlesztési munkát: (1) A NAIK általunk vezetett konzorciumában a NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, a BME és további partnerek kutatóival együttműködésben helyszíni meghatározást lehetővé tevő műszercsaládot fejlesztünk egyes vízminőségi paraméterek mérésére. (2) MTA-kutatócsoporttal közösen a közelmúltban azonosítottuk, hogy a glyphosategyomirtószer-hatóanyag szelektíven gátolja a sejtek integrin-membránreceptorjait. Ezeket a kölcsönhatásokat fogjuk részletesebben feltárni. (3) Valamennyi Duna menti ország nagyszámú kutatóintézetével közös projektben nemzetközi szinten egységesítjük a Duna üledékvizsgálatait. (4) Lengyel, román és török partnerekkel végzünk közös módszertani fejlesztést növényvédő szeres felszínivíz-szennyezések visszaszorítására.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén néhány évenbelül?

A humán és környezeti toxikológiában különösen fontos a mezőgazdasági hordozó és formázó anyagok (felületaktív anyagok, oldódásfokozók stb.) méregtani újraértékelése. Ezeket az anyagokat hagyományosan inertnek tekintjük, de ez az utóbbi évek vizsgálati eredményeinek fényében sok esetben megalapozatlan feltételezésnek bizonyul. Jelentős meglepetések várhatók az adalékanyagok külön-külön és hatóanyagokkal kombinált toxicitásának értékelésében.

Hosszú távon a növényvédelmi technológiák terén kétféle irány várható: egyrészt jelentősen felértékelődik a termőhely-specifikus növénykezelés, más néven precíziós mezőgazdaság, másrészt további szigorítások várhatóak a növényvédelmi technológiák engedélyezésében. A környezettudomány mindkét területen komoly szerephez jut, mind az előnyök kiértékelésében, mind a kedvezőtlen mellékhatások felmérésében.

Miért és hogyan vált kutatóvá? Mik nehezítették, segítették a karrierjét?

Már az egyetemi tanulmányaim során kutatóintézet felé orientálódtam, és ott megismerve a kutatómunkát, úgy gondoltam, szívesen dolgozom ezen a területen. Úgy vélem, a szakmai élet más területein is törekedtem volna eredményesen tevékenykedni, megfelelni az elvárásoknak, de a kutatásban igazán megtaláltam a helyemet. A nehezítő tényező legtöbbször a pénzhiány volt: vagy azért, mert nem volt pénz a dologi költségekre, vagy azért, mert volt ugyan pénzkeret, de csak a vonatkozó projekt célkitűzéseire volt költhető, ám egy-egy adott problémára – lett légyen mégoly érdekes is – nem, ha az nem tartozott a projekthez. Segíteni viszont nem annyira a körülmények, hanem mindig emberek, a szakma kiemelkedő egyéniségei segítettek.

Mit szeret a kutatói pályában és mit irigyel más szakmáktól?

Számomra a kutatás legsajátosabb része az a szellemi frissesség, amit igényel, hiszen minden új feladatnál új kérdéseket kell megválaszolni, új problémákat megoldani. Ennek következtében nincsen két egyforma nap a munkában, minden feladat egyedi, ami – a kihívások mellett – rengeteg szellemi sikerélményt hoz az embernek. Más területek más önmegvalósítási lehetőségeket nyújtanak, így más szakmáktól nem irigylem az ottani sikerek lehetőségét.

Mi a kedvenc története a kutatói életével kapcsolatban?

Hogy kedvenc-e? Talán inkább kissé ironikus. A nyolcvanas évek végén Fulbright-ösztöndíjasként a Kaliforniai Egyetemen dolgoztam négy évet. A hazai szegényes kutatási viszonyok után szinte lubickoltam a szakmai lehetőségek bőségében, és mindenféle kísérletbe belefogtam, ami csak az eszembe jutott és izgalmasnak véltem. A főnököm, Bruce D. Hammock professzor figyelmeztetett, hogy nem kalandozhatok akármerre, csak a projektek megszabta irányba. Mindazonáltal tetszett neki a kíváncsi lelkesedésem, és azt mondta, nyugodtan rendeljek reagenseket, küldjem őket haza, s majd itthon kidolgozom azokat az ötleteket, amik kint nem fértek bele a tematikába. Így is tettem, de mégis másként alakult, mert mire hazatértem, ide is követett az – akkor még nagyon új – kutatási pályázati rendszer. Némelyik reagens még ma is ott van a laborpolcomon.

Mire a legbüszkébb?

Talán arra, hogy – komoly szerzői csapat részvételével – összeállítottuk a „Mezőgazdasági ökotoxikológia” című könyvünket, amely ennek az új szakterületnek az első hazai kézikönyve. Emellett arra is, hogy sikerrel hívtuk fel a figyelmet egyes technológiákkal, vegyületekkel (a genetikailag módosított MON 810 kukorica, a glyphosate gyomirtószer-hatóanyag, kijuttatástechnológiák korábban ártalmatlannak hitt vivő- vagy formázóanyagai) kapcsolatban a kedvezőtlen környezeti mellékhatásokra. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, az EFSA igazgatótanácsának tagjaként és elnökhelyetteseként jelenleg is módom nyílik képviselni a környezetbiztonság jelentőségét.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Ha nem azt csinálnám, amit most, akkor valamilyen okból egészen másként alakult volna a sorsom, így nem tudhatom, hogy mozdulni akarnék-e, s ha igen, merre. De ha pályakezdő lennék, valószínűleg ugyanígy a kutatást választanám.

Április a kertben

Április a kertben

Nyakunkon az április! A melengető nap és a madárcsicsergés még a leglustább kis kertészeket is előcsalogatja a ház biztonságos falai közül. A berobbanó természet bizony a kerteket is utoléri, így nem árt felkészülni, és elvégezni néhány munkálatot. Nézzük, miket!

A kerti munkálatokat érdemes a tél során felgyülemlett, őszről visszamaradt száraz ágak, levelek összegyűjtésével kezdeni. Ezek ugyanis sok problémát okozhatnak, ráadásul, látványnak sem épp a legelőkelőbbek az ágas-bogas gallyak.

Április ideális hónap a gyep gondozására. Ilyenkor vethetjük el a fűmagokat, illetve, ez az az időszak, amikor a gyep alaptrágyázása is megtörténhet. Lassan itt az első fűnyírás ideje is! A szakértők szerint semmiképp se vágjuk le az első hagymás virágok, például a krókusz leveleit, inkább várjuk meg, hogy visszahúzódjanak.

A zöldségesben és a fűszerkertben is a talaj tápanyag-utánpótlása jut először főszerephez. Sor kerülhet a retek, cékla, borsó, étkezési répa és az édeskömény vetésére, a hónap közepétől pedig az előhajtatott korai burgonyára is. Kiültethetjük a korai fejes káposztát, majd később a paradicsom palántákat is. El lehet vetni áprilisban a sóskát, a kaprot és a spenótot, a hónap második felében pedig elültethetjük palántanevelés céljából a káposztaféléket, az uborkát, illetve a sárga- és görögdinnyét. A fűszerkertben a citromfű, a snidling tőosztását végezzük el, a zsályát és a levendulát pedig vágjuk vissza.

A gyümölcsösben is akad tennivaló áprilisban. A bogyós gyümölcsűek ültetését a hónap elején ejtsük meg, alájuk pedig terítsünk mulcsréteget. A bogyósok és a gyümölcsfák alatti területet érdemes hígított trágyalével meglocsolni, majd ezt megismételni, így plusz tápanyaghoz juttathatjuk a növényeket.

A tavasz a kertészek számára igazi Kánaán, így áprilisban sem fog unatkozni az, aki a növényeknek szenteli a szabadidejét!