Szerző: Csorba Zsuzsanna

Magágykészítés modern gépekkel

Magágykészítés modern gépekkel

A magágykészítés célja, hogy olyan vetőágyat alakítsunk ki, ami megfelel az adott vetőmag igényeinek, így egyenletesen és szépen tud majd növekedni a jövőben. A megfelelő eszközök kiválasztása kulcsfontosságú, ehhez adunk most néhány tippet. Jöjjenek a magágykészítés során használt gépek jellemzői!

A tavaszi vetésű növények magágyának kialakítására használják az úgynevezett kombinált gépeket, melyek simító, lazító, aprító, keverő, egyengető és tömörítő folyamatokat is ellátnak. Nem beszélve arról, hogy jellemzően az indítóműtrágya és a gyomirtó kijuttatása is ilyenkor történik meg, így ezt a funkciót is el kell látnia egy modern gépnek. Ezeket a gépeket ekével végzett forgatásos alapművelés és többszörös tárcsás művelés után ajánlott alkalmazni a kívánt eredmény elérése érdekében.

Kép forrása: Mezőgazdasági Technika

A magágykészítés során használt gépek traktorvontatású passzív szerszámok, de például a kertészeti kultúrák esetén, ahol finom magágyra van szükség, forgóboronát is használnak. Utóbbinak azonban nagyobb az energiaigénye és kisebb a területteljesítménye is.

A magágykészítő gépekkel szemben számos elvárás van. Alapvető követelmény, hogy a vetési mélységnek megfelelően lazítsák és porhanyítsák a talajt, a felszínt pedig simítsák, egyengessék és zárják le. Fontos, hogy a gép olyan magágyat készítsen, ami tömör alapú és egyenletes mélységű morzsás réteggel borított, illetve az is, hogy irtsák a fejlődő gyomokat és egyenletesen keverjék a talajba műtrágyát és a gyomirtót. Praktikus, ha a művelőszerszámok cseréjével különböző növények számára lehet magágyat kialakítani, és az is, ha ezek a művelőszerszámok nem tömődnek el. Lényeges, hogy zárják le a magágy felszínét és olyan talajszerkezetet alakítsanak ki, ami kedvezően melegedik fel és a nedvességét is megőrzi.

Az összetett feladatok ellátásából adódik, hogy ezek a gépek meglehetősen összetettek. Egyik része a kapaszár, mely merev- vagy S-rugós-, dupla rugós, illetve rugós megtámasztású lehet. Ezen helyezkednek el a véső-, nyílhegyű- vagy lúdtalpalakú kapák, amik 25-150 mm szélességűek lehetnek és 2-9 sorban sorakozhatnak. A gépek elején és/vagy hátulján találhatók a simítólemezek, fésűs simítók és a szintezőhengerek is, hátul pedig a magágy lezárását végző hengerboronák vagy különböző profilú hengerek.

A magágykészítő gépek a traktorokhoz kapcsolódnak így a munkaszélesség-tartományuk igazodik a traktorok teljesítményéhez. A 60-70 LE motorteljesítményű traktorokhoz 2-3 m munkaszélességű gépek, a 80-120 LE teljesítményűekhez 4-5 m-es, a 120-200 LE-s traktorokhoz 6-8 m-es, 200-300 LE-s gépekhez 8-12 m-es, a 300-450 LE teljesítményű járművekhez pedig 12-18 méteres munkaszélességű magágykészítő gépek illeszkednek.

A megfelelő gép kiválasztásához több szempontot érdemes mérlegelni. Alapvető, hogy a növény igényeit, a talaj tulajdonságait és a traktor teljesítményét figyelembe kell venni. Ha jó minőségű, könnyű a talaj, akkor válassz könnyű magágykészítőt, ha kötött és nehezebben elmunkálható, akkor közepes terheléssel dolgozó nehéz kultivátorra voksolj, ha pedig nagyon kötött a talaj, akkor a robusztus, masszív kapákkal felszerelt magágykészítőre essen a választásod. Precíziós szintezési rendszerrel felszerelt gépet pedig akkor szerezz be, ha sekély vetésű apró magoknak készítesz magágyat.

A magágy megfelelő kialakítása megalapozza a termés minőségét, a növény fejlődését, így mindenképp nagy gondot kell rá fordítani. Törekedj arra, hogy a magágykészítő gépet biztos forrásból vásárold és tájékozódj az adott márka, típus előnyeiről és hátrányairól is.

Forrás: Mezőgazdasági Technika

Lehetséges megoldások vízhiányra

Lehetséges megoldások vízhiányra

A klímaváltozás rengeteg olyan megoldást hozott a mezőgazdaságba, amely korábban meg sem fordult a gazdák fejében. Ilyen például a mezőgazdasági eredetű szennyvizek öntözéses hasznosítása is, mely egyre inkább elfogadott és alkalmazott módszer a vízhiányos területeken.

A szennyvíz hallatán a legtöbb ember a háztartásokban keletkező vízre gondol, ennél azonban sokkal szélesebb maga a fogalom. Lényegében minden olyan használt víz szennyvíz, aminek tulajdonságait az emberi tevékenység határozza meg. Ezek alapján beszélhetünk kommunális, ipari, mezőgazdasági szennyvizekről, illetve, ide sorolható valójában minden, ami a csatornába kerül.

Összetétele igen változatos lehet, abban azonban megegyeznek, hogy mindegyik állandó hozamú vízforrás, a legtöbb pedig tartalmaz valamilyen, a növények számára hasznos tápanyagot. A szennyvíz egyébként tisztítva visszakerül a felszíni vizekbe. Ezek öntözővízként való hasznosítása a termesztett növények fejlődését idézheti elő, hiszen hasznos tápanyagokat, ásványi anyagokat tartalmaz.

A NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet és a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet közös, szennyvízöntözéses kutatásában arra keresi a választ, hogy a szennyvízöntözés milyen módon lehet hosszú távon alkalmazható, rentábilis és környezetkímélő.

A szennyvízöntözés hatásait az alábbi elemek vizsgálatával mérik fel: öntözővíz minősége (környezeti kockázati tényezők, tápanyagtartalom, károsanyag-tartalom, antropogén szikesedésért felelős paraméterek, sótartalom, hidrogén-karbonát tartalom, nátrium koncentráció), a talaj és a talajvíz minősége (nitrogéntartalom, szikesedési folyamatok vizsgálata), illetve az öntözött növény fejlődése (öntözővíz tápanyagtartalmának hasznosulása, káros anyagok mérséklésének lehetőségei a növénykultúra megválasztásával.

Az intézetek három vízforrást, négy víztípust használtak fel energiafűz és nyár öntözésére: (1)kezeletlen közvetlen kifolyó és mechanikusan szűrt szennyvíz a szarvasi halnevelő telep vizéből, amit felhasználtak a liziméteres kísérletben és a 3,6 hektáros fűz ültetvényen is (2) felszíni víz a Holt-Körösből, (3) kezelt szennyvíz.

A kutatás rávilágított arra, hogy a Körös-víz alkalmas öntözővíznek, az elfolyóvíz leginkább szikes talajon válhat be, hasonlóan, a gipszezett szennyvíz sem kerülhetett kedvezőbb minősítés alá. A kezelt szennyvíz, vagyis a Körös-víz, elfolyóvíz és kémiai javítóanyagok együttes alkalmazásával azonban javítható a minőség. Az öntözővíz sókoncentrációja ellenére negatív volt a sókészlet-változás, a kezelt szennyvíz minőségét pedig olyannyira sikerült javítani, hogy mérsékelhetővé vált a szolonyecesedés. Továbbá, igazolódott a szennyvíz tápanyagtartalmának kedvező hatása a talaj nitrát tartalmára is.

Az alternatív vízforrások jelentősége egyre inkább növekszik. A hosszú, vízhiányos időszak arra készteti a gazdákat és a kutatókat, hogy olyan eddig kiaknázatlan vízlelőhelyek felé forduljanak, mint például a rétegvíz eredetű szennyvizek. A kutatóintézet egyébként további kutatásokat tervez a témában.

Olvasd be magad az agráriumba!

Olvasd be magad az agráriumba!

A tudás megszerzése egy szakterületen többféle forrásból származhat. A mezőgazdaságban a tapasztalati tudás igen fontos szerepet játszik, de legalább ennyire lényeges az is, hogy a gazda olvasás útján bővítse ismereteit. Íme néhány könyv, amit érdemes fellapoznod!

Általános állattenyésztés

Állattenyésztőknek kötelező olvasmány az Általános állattenyésztés (szer. Szabó Ferenc), mely a gazdasági állatfajok tartásához és tenyésztéséhez szükséges alapismereteket foglalja össze. Megtudhatod, hogy érdemes tartani ezeket az állatokat, hogy viselkednek, növekednek és fejlődnek, sőt választ kaphatsz arra is, hogy milyen tenyészérték-becslési, tenyészkiválasztási és párosítási módszerek vannak és milyen szervezési, állatvédelmi, génmegőrzési feladatokra kell felkészülnöd.

Sertéstenyésztés – 707 válasz sertéstenyésztők kérdéseire

A sertéstenyésztés versenyképességének előmozdításához jelentős szaktudás szükséges. Elméleti és gyakorlati tapasztalatait szedte össze Pászthy György a sertéstenyésztéssel kapcsolatban. Az olvasó olyan témákra kaphat rálátást, mint például az értékmérő tulajdonságok, a tenyésztés, az egyedi jelölés vagy éppen a takarmányozás.

Általános növénytermesztési ismeretek – Integrált növénytermesztés I.

A növénytermesztés általános ismeretanyagát és a társtudományok kapcsolódó tudásanyagát foglalja össze ez a könyv. Az első rész a növénytermesztési tér legfontosabb elemeit, a talajt, a légkört és a növényeket mutatja be, illetve azokat a folyamatok, melyek ebben a térben zajlanak. Az alapok lefektetése különösen fontos, hiszen a későbbiekben csak ezek ismeretében lehet beavatkozni a termesztéstechnológia folyamatába. Természetesen a könyvből nem maradt ki a precíziós gazdálkodás és az okos technológia sem. A tankönyvként is használható művet Dr. Pepó Péter szerkesztette.

Lendületben az agrárinnováció

A NAIK szerteágazó tevékenységébe enged bepillantást ez a könyv, melynek különlegessége, hogy olyan tanulmányokat válogattak össze, amiken a “mesterek és tanítványok” vagyis a tapasztalt kutatók és a pályakezdő szakemberek közösen dolgoztak. A könyv írásakor szempont volt, hogy elszakadjanak a szigorú tudományos megfogalmazástól, sokkal inkább igényes, ismeretterjesztő munkák összeállítása volt a cél. Azok vegyék kézbe ezt a könyvet, akik szeretnének képben lenni, hol is tartanak a magyar agrárkutatások.

+1 NAIK mesekönyvek

A legkisebbekről sem szabad megfeledkezni, hiszen nem lehet elég korán elkezdeni az agráriummal való ismerkedést. Természetesen a gyerekeket leginkább a mesékkel, játékos formákkal lehet megfogni, ezen indíttatásból készültek el a NAIK gondozásában a Kis barátok nagy küldetésben könyvek. Az eddig két kötettel büszkélkedő mesesorozat első részében a búza útját kísérhetik végig a kicsik, a másodikban pedig tanyasi kalandokban lesz részük.

Neked melyik a kedvenc agrár olvasmányod?

Új sorozatot indítunk! A NAIK gondozásában megjelent könyvek segítségével mutatjuk be, hogy milyen agrárkutatások folynak itthon és milyen külföldi kutatásokban vesznek rész a hazai szakemberek. Inspirációként használt tanulmánykötetek: Lendületben az agrárinnováció (Gyuricza Csaba-Borovics Attila), Agrárerdészet (Gyuricza Csaba-Borovics Attila), Százéves a fűszerpaprika-kutatás Magyarországon, A bogyósok termesztése, Változások kora, Változások kora 2..

Kelbimbót a kertbe!

Kelbimbót a kertbe!

Sok gyerek számára mumus a kelbimbó, pedig igen sokoldalúan felhasználható, így mindenképp érdemes helyet szánni neki a konyhakertben. Fajtától függően a növény akár 1 méter magasra is megnőhet és igen dekoratív dísze lehet a kertnek. Nézzük, mit kell tudni róla!

A bimbóskelt Belgiumban nemesítették a 19. században. Kétéves növény, vagyis az első évben csak a vegetatív szerveit fejleszti ki, magjait a második évben hozza. Nem kifejezetten igényes, sokféle talajban megterem, de a leginkább természetesen a szerves anyagban gazdag, jó vízelvezetésű földet kedveli. Igényli a napfényt és a vizet is, ügyelni kell azonban arra, hogy ne öntözd túl, vagyis ne „ússzon a vízben”. Az igazán szép eredmény érdekében a talajt bórtartalmú trágyával érdemes behinteni. Főgyökere 80-100 cm mélyen hatol a földbe, mellékgyökereivel pedig a talaj felső 20-30 cm-ét szövi be.

Másodtermés is lehet a bimbóskel, mivel az 5-6 hetes palántákat (amikor már 4-5 levéllel rendelkeznek) júniusban kell kiültetni a kertbe. Érdemes tartani – fajtától függően – az 50×50 vagy 70×70-es távolságot, mivel a sűrű ültetés következményeképpen a bimbók kicsik lesznek és meglehetősen lazák.

A káposztára hasonlító bimbói, amit valójában elfogyasztunk, a levelek tövében nőnek, diónyi méretűek és egy tövön akár száz darab is lehet belőlük. Ezek növekedése szeptemberben gyorsul fel, ilyenkor az oldallevelektől érdemes megszabadítani a növényt, hogy több napfényhez jussanak a bimbók. További különlegessége, hogy szárából elsőosztályú takarmány válhat, különösen a tejelő állatok számára.

Sajnos számos kártevő megtámadhatja, például a földibolhák, a káposzta- bagolypille hernyója és a meztelen csiga, így az ezek elleni védekezésre mindenképp ügyelni kell.

 A-, B1-, B2- és C-vitamint is tartalmaz. Remekül tárolható, 0-10 °C-on gond nélkül áttelel, így kiváló C-vitamin forrás lehet az ínségesebb időkben is. Egytálételnek, köretnek, sütve vagy főzve, számos formában megállja a helyét ez a mutatós zöldség. Íme egy kis inspiráció, hogy mit lehet készíteni belőle: https://cutt.ly/xrBN6KU

Az uradalmi gépműhelyek története

Az uradalmi gépműhelyek története

A mezőgazdasági gépgyártás fejlődésének lényeges időszaka volt Magyarországon a reformkor. Ekkor jelentek meg ugyanis az úgynevezett uradalmi gépműhelyek, ahol modern eszközöket és gépeket tudtak készíteni. Nézzük, mit kell tudni ezekről!

A reformkori Magyarországon a mezőgazdaság új alapokra helyezése esedékessé vált. Az uradalmi gépműhelyekben az angol és német gépek és eszközök mintája, esetleg rajza alapján készítették el a hazai változatokat. Lényeges volt, hogy ezeket ne csak egy az egyben lemásolják, hanem a magyarországi viszonyokra szabják, figyelembe vegyék például a talaj adottságait vagy éppen a termelésben kialakult szokásokat.

Több híres uradalmi gépműhely is működött ebben az időszakban, így például Ferdinánd szász-koburg-gothai herceg pokorellai és edelényi birtokán, Albrecht főherceg óvári és béllyei területén, Koburg-Koháry Ágoston herceg rimaszécsi uradalmán, a Schönborn grófok szentmiklósi és munkácsi földjein, a Brunszvik grófok martonvásári területein, vagy éppen az Andrássy grófok oláhpataki birtokán. Ezek a műhelyek elsősorban a saját uradalmuk igényeit elégítették, később azonban a környező birtokok számára is készítettek gépeket, eszközöket.

Legkeresettebb termékük jellemzően az eke volt, illetve a különféle földmegmunkáló eszközök, de készítettek vetőgépeket, darálókat, szecskavágókat és kukoricamorzsolókat is. A nagycenki Széchényi uradalom gépműhelye például az akkor elterjedőben lévő cukorrépa termesztésére rendezkedett be, mellyel sikerült hírnevet kivívnia magának a szakmában.

Habár a szakemberek úgy gondolták, hogy gépezeteik “…innen fognak az egész országban elterjedni.”, a valóság azonban nem ezt igazolta, ugyanis egyik sem tudott közülük a kis volumenű termelésből kilépni. Jelentőségük sokkal inkább abban rejlett, hogy ösztönözték a modern gépek és technológiák megismerését, illetve olyan réteget neveltek ki (például Lábassy János, a Lábassy János-féle ekegyár alapítója), akik később magánvállalkozásként kamatoztathatták a megszerzett tudásukat.

Forrás: https://cutt.ly/9rHZjbB

Palántázás A-tól Z-ig

Palántázás A-tól Z-ig

A palántázás a kertészek számára egy izgalmas folyamat, hiszen ilyenkor kell eldönteni, hogy milyen palántáról nevelt növényeket szeretnénk ültetni és mennyit. A legtöbb piacon a tavasz közeledtével előre nevelt palántákat is be lehet szerezni, érdemes azonban kipróbálni a saját “nevelést” is.  

A palánták ültetésének előkészületeit már februárban elkezdhetjük, így például az üvegház vagy a fóliasátor előkészítését. Természetesen, ha kisebb mennyiségben szeretnél palántákat nevelni, akkor néhány tejfölös pohár is elegendő az induláshoz.

A palántázáshoz elsősorban jó minőségű földre lesz szükséged, igyekezz humuszban gazdag változatot keresni, így is biztosíthatod, hogy a növény megkapja a megfelelő mennyiségű tápanyagot. Ha egy mód van rá, frissen vásárolt magokat szerezz be, így csökkentheted annak esélyét, hogy olyan kerül a földbe, ami már nem elég élettel teli. A nagyobb szem magokat áztasd be fél órára és a földet is nedvesítsd be, ültetés után fóliával fedd le, később pedig csak akkor öntözd, ha száraznak látod. Fontos az is, hogy milyen mélyre ülteted a magot, erről a tasak hátulján találsz részletes leírást. Arra is figyelj, hogy ne kerüljenek túl közel egymáshoz a magok, hiszen akkor versenyezni fognak a napfényért és vízért.

A kis palánták nagyon szeretik a meleget, a 25-26 ℃-ot, igénylik a napfényt, de emellett a szellőztetésre is szükségük van. Minél inkább sikerül megteremteni az ideális körülményeket, annál jobban meg tudnak erősödni a növények és annál jobban viselik majd a környezetváltozást, vagyis amikor kiülteted őket. 

Fontos, hogy a kiültetés a növény számára egyfajta stressz, így mindenképp fokozatosan szoktasd hozzá a “külvilághoz” a palántákat: kezdetben csupán a délelőtti, esti órákban “napoztasd” kicsit őket. A legszerencsésebb, ha a végleges helyükre egy borúsabb napon ülteted el a palántákat, így csökkentheted az erős napfény okozta károkat. Azzal is számolj, hogy a váratlan hideg és a szél is károkat tehet a növényben. Készülj fel erre az eshetőségre is, és szerezz be takarófóliákat vész esetére. 

Korai palántavetés esetén érdemes a magokat földkockába ültetni, például az uborka különösen igényli ezt a bánásmódot, amit egyébként még március előtt át is kell ültetni, hiszen így lesz majd szép és erős a palánta.

Számos növény van, ami meghálálja, ha palántáról neveled, ilyen például a paradicsom, a paprika, a zeller, a padlizsán, a tökfélék, az uborka, a saláta, a káposzta és a dinnye is. Bármelyikkel is próbálkozol, a lényeg, hogy kitartóan és nagy odafigyeléssel gondozd a növényeket, az eredmény pedig egész biztosan nem marad el.

Itt tanulhatsz, ha érdekel az agrárium!

Itt tanulhatsz, ha érdekel az agrárium!

A mezőgazdaság népszerűsége a pályaválasztók körében sajnos kritikusan alacsony, mivel a legtöbbekben még az a sztereotípia él, hogy a mezőgazdaságban csak bőgatyás bajuszos bácsik dolgoznak. A realitás ezzel szemben az, hogy a technológia fejlődésével, a precíziós gazdálkodás előretörésével ez egy igen komplex terület lett, ami sokrétű tudást igényel. Mai bejegyzésünkben azt gyűjtöttük össze, hogy milyen agár témájú képzéseket találhatsz.

Közeledik a felsőoktatási felvételi határidő, amikor a végzős középiskolás fiataloknak el kell dönteniük, hogy merre tovább. Ennek apropóján vesszük sorra, hogy milyen képzési szinteken szerezhetsz mezőgazdasági ismereteket. Általánosságban elmondható, hogy az oktatási rendszer csaknem mindegyik fázisában lehet találni agrár témájú vonalakat. Kivétel ez alól az óvoda és az általános iskola, jóllehet ezek jellemzően nem nagyon specializálódnak egy-egy területre. Tény azonban, hogy a mezőgazdaság megkedveltetése, reális bemutatása már ebben a korban is nagyon fontos lenne.

Az általános iskola végeztével már több esély van agrár területre specializálódott intézményt találni. Számos szakközépiskolában hirdetnek 4 évfolyamos képzéseket szerte az országban, melynek végén érettségit kapnak a fiatalok, a különféle ráépüléseknek köszönhetően pedig szakképesítést szerezhetnek. 

Aki a középiskolai évek után orientálódna ebbe az irányba, annak három lehetősége van: az OKJ, a felsőoktatási szakképzés és az egyetem. OKJ típusától függően néhány hónapig, vagy akár 1-2 évig is tarthat. Fontos azonban kiemelni, hogy az OKJ jelentős átalakuláson megy keresztül a jövőben, egyes képzések kikerülnek a jegyzékből, másokat pedig iskolai rendszerben lehet tanulni. Gazda, mezőgazdasági gépész, mezőgazdasági technikus -ezeket a például iskolai rendszerben lehet majd tanulni, míg az aranykalászos gazda képzést iskolai rendszeren kívül lehet elvégezni. A Magyar Közlöny listájában tudod ellenőrizni, hogy az egyes szakmákat milyen rendszerben tanulhatod!

Február 15-ig kell jelentkezned akkor, ha egyetemre vagy felsőoktatási szakképzésre szeretnél jelentkezni. Számos egyetemen tanulhatsz agrár irányba, így a Szent István Egyetemen, a Debreceni Egyetemen és még folytathatnánk a sort. Lehetsz például élelmiszermérnök, agrármérnök, vadgazda mérnök, szőlész-borász mérnök. Ha a felsőoktatási szakképzést választod, akkor 4 félév, vagyis 2 év tanulás vár rád olyan szakokon, mint például ménesgazda vagy gyógy- és fűszernövények szak. Ezekről részletesen it tájékozódhatsz: https://cutt.ly/ArACQb8

Ha már rendelkezel diplomával, de elmélyítenéd az agrár tudásodat, akkor a szakirányú továbbképzés a legjobb választás. Vetőmag-gazdálkodási szakmérnök, halgazdálkodási szak, növényvédelmi szakmérnök, lótenyésztő, méhész és még számos szak közül választhatsz.

Az agrár területeken folytatott tanulmányok a szakmabeliek fejlődését, új szereplők megjelenését segítik elő, amire igen nagy szükség van. Így ugyanis megtanulhatók olyan megközelítések, technikák, melyekkel a gazdálkodás sokkal hatékonyabbá tehető.

Különlegesség a konyhakertből

Különlegesség a konyhakertből

Igazi különlegesség, az itthon még kevés helyen kapható okra, mely a szubtrópusok legszebb konyhakerti növénye. Szuperereje abban rejlik, hogy a ránézésre egy paprikára hasonlító termése főzés közben olyan anyagot bocsát ki, amivel besűríthető az étel.

Az okra egy afrikai növény, melynek virága többféle színben is pompázhat: krémszínben, de akár tűzpirosban is. A rovarcsalogató virágok azonban csak egy napig tündökölnek, aztán elhullatják szirmaikat. A növény egyébként kifejezetten kényes, ezért is nehéz beszerezni. Nagy a hőigénye, 28-32 °C a csírázási hőmérséklete, 15 ℃ alatt pedig csak igen lassan növekedik. Ebből adódóan a tőlünk délebbre eső területeken nagyobb sikerrel termeszthető, bár lelkes kertészeknek remek kihívás lehet az itthoni termesztés is.

Szereti a napfényt, így nem meglepő, hogy nyáron fejlődik a legjobban, igényli azonban a vizet is, különösen a fejlődés első szakaszában. Jó vízgazdálkodású, foszforban gazdag talajon fejlődik a legszebben. Helyre vetéssel és palántázással is termeszthető, palántázásnál azonban ügyelni kell arra, hogy fokozatosan szoktasd hozzá a növényt a “külvilághoz”. Szerencsére a kártevők nem kedvelik, csak a lisztharmat és a poloskák távoltartására kell odafigyelni. 

A növénynek a toktermését fogyasztjuk, ami első pillantásra leginkább egy éretlen paprikára hasonlít. Ezeket az elvirágzás után néhány nappal kell leszedni, és tanácsos egyből elfogyasztani, vagy pedig szárítani, mert hamar megromlik.

Változatos ételek készíthetők az okrából, köszönhetően annak, hogy főzés közben sűrítésre alkalmas nedvet enged magából. Afrikában például egytálételt készítenek belőle, Bulgáriában pedig levest, de kiváló salátába és főzelékként is.
Íme néhány recept, ha kedvet kaptál a főzőcskéhez: https://www.nosalty.hu/alapanyag/okra

Milyen állat Az év madara, az erdei fülesbagoly?

Milyen állat Az év madara, az erdei fülesbagoly?

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén is online szavazást írt ki, hogy melyik csodálatos madár nyerje el 2020-ban Az év madara címet. Az uráli bagoly, a füleskuvik és az erdei fülesbagoly szállt versenybe, az elismerést pedig az erdei fülesbagoly “zsebelhette be”. Nézzük, mit kell tudni erről a madárról!

Az erdei fülesbagoly igen elterjedt, Európában, Ázsiában, illetve Afrika és Amerika északi vidékein. A teljes állomány 28%-a él Európában, Magyarországon nagyjából 6-12 ezer pár. Télen értelemszerűen magasabb számban fordulnak elő, hiszen az északi területekről is érkeznek ebben az időszakban egyedek.  Az ország egyik legismertebb madara, a legtöbb megyében találkozhatunk vele, akár lakott területen is. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 ezer Ft.

Termete közepes méretű, tollfülei és narancssárgás szeme pedig igen jellegzetes. Szárnyfesztávolsága akár 1 méter is lehet, súlya 220-430 gramm. Tollazata barnás-világos mintás, hogy könnyebben el tudjon rejtőzni a fák ágai között. Érdekesség, hogy fészket nem épít, hanem az üres “lakóhelyekbe” veszi be magát. Legkedveltebb élőhelyei a füves placcokkal körülvett erdőszegélyek és a sík és dombos mezőgazdasági területek. A nevével ellentétben a sűrű erdőket nem kedveli. Ennek oka, hogy ragadozó madár lévén a kis rágcsálók élőhelyéhez közel telepszik meg. Leggyakrabban mezei pockot, erdei és házi egeret eszik, de olykor az énekesmadarak is prédájává válhatnak.

Évente 4-5 fióka bújik ki tojásaiból, melyeken a tojó majd egy hónapot kotlott. Elszaporodásukat számos tényező akadályozza. Mivel az emberekhez közel élnek, így veszélyt jelentenek rájuk a villamosvezetékek, de nem ritkán válnak autó vagy vonat gázolásának áldozatává. 

Új favorit: a mikrozöldek

Új favorit: a mikrozöldek

A modern gasztronómia számos érdekességet, izgalmas növényt hoz el az éttermekbe és az otthonokba, ilyenek a mikrozöldek is. A dolog lényege, hogy a növényt nem sokkal csírázás után learatják, így a picike növényke valódi energiabomba lesz, hiszen sokkal több tápanyagot tartalmaz, mint a kifejlett növény.

A mikrozöld valójában 14 napnál fiatalabb hajtás, melyen a csíráztatás után már megjelennek az első levélkék, de a növény maga még csak 3-10 centiméteres. Ha nem kerülne a tányérra, akkor további fejlődés után elérné a jól ismert méretet és formát, amivel a boltok polcain és a kertben is találkozhatunk. Nem összetévesztendők azonban a csírákkal, melyeket a vízben kell hajtatni, ezek azonban földben növekednek és szükségük van a napfényre vagy mesterséges megvilágításra. Abban is eltérés van köztük, hogy a csírák 2 nap alatt kihajtanak, a mikrozöldeknek azonban 1-2 hétre szükségük van a megfelelő állapot eléréséhez.

Kutatók szerint ezek a növények amilyen aprók, legalább annyira egészségesek, hiszen 4-6-szor több tápanyagot tartalmaznak, mint a kifejlett társaik. Gondoljunk csak bele, hogy a magban van minden szükséges “erő”, amitől egy növény nagyra tud nőni, és mindez a mikrozöldek esetén a kis növényben koncentráltan elérhető. Ez a tudás egyébként nem újkeletű, hiszen több ezer évvel ezelőtt a kínai tengerészek már vittek magukkal magokat az útra, amit aztán csíráztattak és elfogyasztottak.

Példának okáért nézzük a káposztát! Egy káposzta mikrozöldben, a normál fejlettségű példányhoz képest, 40-szer több E-vitamin, 6-szor több C-Vitamin és csaknem 70-szer több K-vitamin van.

Termesztésük némi odafigyeléssel könnyedén kivitelezhető, nincs szükséged másra, mint egy cserépre, de akár a papír tojásostálca is tökéletesen megfelel a célnak. Fúrj az aljára lyukakat és helyezd egy tálcára, hogy a víz ne csöpögjön ki az alján. Virágföldből, tőzegből és homokból készíts keveréket és 4 ujjnyi vastagon halmozd a tárolóba. Ezután jöhetnek a magok, amiket vékony földréteggel fedj le. Permetezővel öntözd minden nap legalább egyszer, de ne áztasd el, és arra is ügyelj, hogy ne száradjon ki. Biztosíts a növénykék számára elegendő napfényt, és segítsd a természet erejét mesterséges fényforrással is.

A szüretelésnek akkor jött el az ideje, ha 2 levélkezdemény már megjelent, de ne hagyd megnőni 10 centiméternél magasabbra a zöldet! Egy ollóval egyszerűen csippentsd le a kívánatos részt, a bennmaradt gyökeret szórd meg ismét földdel és magokkal, és kezdődhet újra a hajtatás. Fontos azonban kiemelni, hogy a nem megfelelő mag és termesztés következményeként baktériumok támadhatják meg a növényt, így például a Salmonella és az E. coli baktérium, így kismamáknak, gyerekeknek és gyenge immunrendszerű betegeknek nem ajánlott a fogyasztása.

Mikrozöld a legtöbb zöldségféléből lehet, a leggyakrabban salátát, borsót, retket, céklát, káposztát, bazsalikomot, rukkolát és spenótot vetnek be erre a célra. Több módon is felhasználhatók, egyrészt, a fentiekből kiderül, hogy roppant egészségesek, de izgalmas külsőt kölcsönöznek az ételeknek és remek fűszerek is.