Author: Csorba Zsuzsanna

Igazi ünnepi eledel: a hal

Igazi ünnepi eledel: a hal

A karácsonyi vacsora fénypontjait mutatjuk be legújabb, ünnepi sorozatunkban. Ma a hal „kerül az asztalra”, nézzük, hol, milyen halakat érdemes venni, és mit készíthetsz belőlük!

A legtöbb családban karácsony alkalmával kerül az asztalra valamilyen hal is. Sajnos, Magyarországon rendkívül alacsony a halfogyasztás, míg átlagosan Európában 20 kilogrammot fogyaszt el egy ember évente, addig itthon nagyjából 6 kilogrammot. Így külön öröm, hogy ebben az időszakban mégis előszeretettel tálalják fel.

A hagyományos magyar konyha is tartalmaz halat, igaz csak módjával és gyakran igen “gazdagon” elkészítve. Vegyük sorra a legkedveltebb magyar halfajtákat és azt, hogy mit lehet készíteni belőlük! Bónuszként pedig a halak aduászát mutatjuk be, aminek elkészítése végtelen variációkban lehetséges, és még a kevésbé halkedvelők is szívesen falatoznak belőle. 

A ponty

A ponty az egyik legismertebb, őshonos faj, ami változatos színekben tűnhet fel a vizekben, ráadásul formája is igen sokféle lehet. Gazdasági és horgászati szempontból is fontos állat, melynek hossza 1 méter, súlya pedig 30 kg is lehet. Legkedveltebb fajtái a pikkelyes és a zsírosabb tükörponty. El lehet készíteni rántva, sütve, főzve, de ami igazán isteni belőle, az a halászlé!

A harcsa

Folyószakaszokon, mély holtágakban érzi igazán jó magát a harcsa, ami méretéből adódóan a horgászok egyik kedvence. A ragadozó hal az esti órákban aktív, nappal pedig nyugalmi állapotban van. Mivel húsa szinte teljesen szálkamentes, így igen kedvelt gasztronómiai alapanyag. Leggyakrabban szeletben vagy egészben sütik roston vagy rántva, de párolva is kiváló, sőt, remek harcsapaprikás készíthető belőle.

A keszeg

A keszegnek számos fajtája ismert itthon, leginkább a jászkeszeg, a dévérkeszeg, a karikakeszeg, a bagolykeszeg és a szilvaorrú keszeg. A lapított testű állat mindenevő, húsa pedig igen szálkás. A keszeget paprikás lisztben forgatják meg, majd egyben sütik és így tálalják.

+ A lazac

Habár itthon természetes vízben lazacot nem találunk, mégis igen kedvelt halfajta. Az Észak- és Nyugat-Európa tengerpartjainál, egészen Észak-Oroszországig és az Észak-Atlanti partvidéken előforduló állat hossza akár 1,5 méter is lehet, súlya pedig meghaladhatja a 30 kg-ot. Rendkívül sokféle étel készíthető belőle: megsüthetjük vajban, citrommal, de akár lazackrémként is tálalhatjuk.

Hogyan válasszunk halat?

A karácsonyi dömpingben fokozottan figyelj arra, hogy jó minőségű halat vegyél. Elméletileg a készlet ilyenkor gyorsabban forog, sajnos azonban bele lehet futni kifogásolható minőségű halakba is. Felsoroltunk, hogy mire figyelj!

  • Olyat válassz, aminek nincsenek nagy sérülések a testén, nem hiányzik sok pikkelye stb.
  • Vizsgáld meg a hal kopoltyúját: ha vörös, akkor friss, ha inkább szürkés, akkor ne vedd meg.
  • Ha a hal szeme nem zavaros, akkor valószínűleg friss.
  • Az egész halnál azt keresd, amelyiknek fénylik a bőre.
  • A fehér húsú hal akkor friss, ha a húsa átlátszó és kissé rózsaszín.

A halfogyasztás ösztönzésére az agrártárca nemrég indította el „Kapj rá!” névre hallgató applikációját, melynek lényege, hogy a fogyasztókkal játékos úton, érdekességek által kedvelteti meg a halételeket, amihez recepteket és beszerzési helyeket is kínálnak.


KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Németh Krisztina, a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Kecskemét-Katonatelepi Állomásának tudományos főmunkatársa

KUTATÓI PORTRÉ – Dr. Németh Krisztina, a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Kecskemét-Katonatelepi Állomásának tudományos főmunkatársa

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Dr. Németh Krisztinával, aki a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Kecskemét-Katonatelepi Állomásának tudományos főmunkatársa.

Szakterület: környezetkímélő szőlőtermesztési technológiák kidolgozása

Mottó: „Az ember néha csodálatos kerülőkkel jut el élete feladatához. De eljut, mert dolga van a Földön, s elébb néha körbejárja a Földet.”

Munka főbb irányai:

  • környezetkímélő termesztési módok kidolgozása,
  • a szőlőfajták és a művelési módok kapcsolata,
  • szőlő-fajtaérték kutatás,
  • a szőlőtermesztést érintő növényvédelmi problémák,
  • éréskésleltetés: az érési időpont kitolásával kompenzálhatók a negatív klímahatások,
  • az indukált rezisztencia szőlőtermesztésben való felhasználása.

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Olyan új termesztéstechnológiai eljárások felkutatásán, kipróbálásán és kidolgozásán dolgozom, amelyek elősegíthetik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást a mindennapi termesztési folyamatokban.

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?

Kizárólag gyakorlati kutatásokat végzek, melyek eredményei a termesztésben azonnal felhasználhatók, ily módon a termesztési módok és a termés minőségének javításában azonnal érvényesül. Nem beszélve a költséghatékonyság növeléséről, mely termelési szempontból igen fontos kérdés.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

Nehéz meghatározni, hiszen a mi munkánk időjáráshoz, évjárathoz kötött, nálunk rövid távon gondolkozni nem lehet. Annál is inkább, mert a szőlő esetében állókultúráról van szó, és ha csak a telepítés utáni termőre fordulás időtartamát veszem alapul, az is 3-5 év. Úgy gondolom, már az is jelentős eredmény, ha a kutatásban résztvevők munkáját a termelők elismerik, az újonnan kifejlesztett eljárásokat alkalmazzák és a mi eredményeink alapján változtatnak gondolkodásmódjukon.

Miért és hogyan vált kutatóvá?

Az egyetem elvégzése után, mint minden tettre kész, ambiciózus fiatal, én is munkát kerestem, de ez akkor már nem volt annyira könnyű. A rendszerváltás éve volt, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek felbomlásának, megszűnésének időszaka. Kellettünk is, meg nem is, és akkor már csak keveseknek adatott meg, hogy ott helyezkedjen el, ahol akart. A magánosítás útjára lépett gazdaságok, borászati üzemek nem szívesen alkalmaztak nőket. Nagyrédén, mai szóval, állásinterjúra vártam alig két órát (előre egyeztetve volt), mire megjött az illető, aki akkor az üzem vezetője volt és közölte, szó szerint idézem: „Mit akar maga itt, maga nő, gyereket fog szülni és mit kezdek magával”. Ez volt a kezdet.

Majd pár nap múlva vissza kellett mennem az egyetemre, ahol találkoztam kedves tanárommal, Csepregi Pali bácsival. Tőle kaptam ajánlólevelet, és így vettek fel első munkahelyemre a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Egri Állomására tudományos segédmunkatársnak.

Mi a kedvenc története szakmai életével kapcsolatban?

Húsz éven keresztül oktattam felsőoktatásban és óraadóként ma is oktatok. A kezem alól kikerülő sikeres hallgatók a legnagyobb büszkeségeim és sikereim. Az egyik ilyen ma már sikeres hallgatóm, ezt írta a zárthelyi dolgozatára: “Kedves Tanár nő! Sajnálom és nagyon fáj, hogy most sem sikerült teljesítenem.” Ez volt az egyik legőszintébb és legszebb mondat, amit hallgatótól kaphattam.

Mit szeret a kutatói pályában?

A mindennapos kihívást és a klimatikus elemekkel való küzdelmet, melyek újabb és újabb problémákat generálnak, melyekre a termesztés választ vár.

Mik a rövid távú céljai?

Elsődleges rövidtávú célom, hogy olyan fiatal munkatársat találjak, aki idővel átveszi és folytatja az általam elkezdett munkát.

Mi kerül a karácsonyi asztalra? – A bejgli

Mi kerül a karácsonyi asztalra? – A bejgli

Az év legszebb ünnepének közeledtével az emberek díszbe öltöztetik otthonukat, gondolkodnak, mivel lepjék meg szeretteiket, és bizony, azon is eltöprengenek, hogy milyen finomságok kerüljenek a karácsonyi asztalra. Legújabb sorozatunkban a karácsonyi menüt vesszük szemügyre, kicsit más perspektívából. Ma a bejgli lesz terítéken.

A bejgli egy tradicionális finomság Magyarországon, de számos országban, például Lengyelországban is komoly hagyományokkal bír. A kalács e fajtája Sziléziából származik, itthon a 19. században terjedt el, akkor még a németektől átvett patkó formában, amit a pozsonyi kiflivel való rokonságából örökölt. A néphiedelem szerint a szenteste fogyasztott mák bőséget ígér a következő esztendőre, a dió pedig távol tartja a rontást.

A mák Eurázsiából török közvetítéssel került erre a vidékre. Felhasználása igen sokoldalú, készítenek belőle élelmiszert, olajat, festéket, kozmetikai cikkeket, madáreleséget, de orvosi célokra is alkalmazzák. A tavaszi mák egyedfejlődési időszaka 4-5 hónap, hőösszegigénye pedig 2000-2200 oC. Kedveli a meleget, főleg a virágképződés idején, vízigénye 280-300 mm a tenyészidőben, semleges, enyhén savas talajon érzi jól magát, az erős szélre azonban kifejezetten érzékeny. A mák a piacokon igen kedvelt portéka, a Nagybanin például 1000-1100 forintot fizetnek kilójáért.

A bejgli mákos töltetléke Zilahy Ágnes szakácskönyve (1892) szerint a következőképpen készül: “Fél kiló darált mákot tegyünk negyedkiló, vizben feloldott forró czukorba; öntsünk bele annyi tejet, a mennyivel elérjük, hogy nagyon omlós ne legyen a mák. (…) A mákba czitromhéjat vagy bármi más fűszert tenni nem ajánlok, mert ezáltal elvesztené természetes izét; már pedig ez a legjobb iz.”

A másik tuti bejgli töltelék a dió. Ez egyik legkedveltebb csonthéjas gyümölcsfajunk, melyből 8 ezer tonnát termesztünk évente. Ennek egyrésze exportra kerül, mind a héjas dió és a bél is nagyon kelendő a külpiacokon. Alapvetően a növény szereti a hazai klimatikus viszonyokat, a nyugalmi időszakban a -25o-ot is jól viselni, nem így rügyfakadáskor, amikor a –1 °C is teljes fagykárt jelenthet. Nem viseli jól azonban a túlzott nyári meleget sem, különösen akkor, ha nem öntözik. Tipikusan „folyókísérő” növény, éves vízszükséglete 800–1000 mm. Leginkább a jó vízgazdálkodású vályogtalajokat kedveli, melyek felső termőrétege 50 cm. Az oltott fák a 3-4. évtől, a magról ültetettek pedig 10-12 év után kezdenek teremni. A terméshozam nagyban függ a fa korától, fejlettségétől, de egy egészséges, kifejlett diófa akár 30-40 kg termést is adhat. A Nagybani piac legfrissebb árai szerint a dióbél kilóját 2-3 ezer forintért lehet értékesíteni.

Akár diós, akár mákos bejgli kerül karácsonykor az asztalra, a siker titka a jó recept és a sok-sok szeretet. Utóbbiról neked kell gondoskodnod, egy jó recepttel azonban hozzájárulunk az ünnepi örömökhöz:

KUTATÓI PORTRÉ – Kótiné Dr. Seenger Julianna, a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet tudományos főmunkatársa és kutatási főosztályvezetője

KUTATÓI PORTRÉ – Kótiné Dr. Seenger Julianna, a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet tudományos főmunkatársa és kutatási főosztályvezetője

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Kótiné Dr. Seenger Juliannával, aki a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet tudományos főmunkatársa és kutatási főosztályvezetője.

Szakterület: Okleveles agrármérnök törzsállattenyésztő, szaporodásbiológia és takarmányozástan szakirányon; az állattenyésztés tudományok doktora: a doktori munkában a különböző sertéstípusok, fajták húsának és zsírjának zsírsavösszetételét vizsgálta; jelenleg gazdasági állatfajok tartástechnológiájával foglalkozik.

Mottó: „Felvetni egy jó problémát, kérdezni egy jó kérdést – már a munka felét jelenti.„ (Szent-Györgyi Albert)

Mik a kutatási témái?

  • Hogyan lehet mérsékelni az állattartásból származó káros, illetve a környezetet, vagy az állatok egészségét terhelő anyagokat?
  • Hogyan lehet fenntartható módon, energia-hatékonyan biztosítani az állatok jóllétét, hogy a tőlük megkívánt fokozott termeléssel párhuzamosan megnövekedett igényeiket minél jobban kielégítsük?

Milyen kutatói kérdések foglalkoztatják munkája során?

Napjainkban egyre nagyobb hangot kap a társadalom állattenyésztéssel szembeni ellenállása, annak környezetterhelő hatása miatt. Az állattartásnak igen nagy szerepe van mind vidékfejlesztési, foglalkoztatási, gazdasági és humán-élelmezésügyi téren, de a realitások mentén figyelembe kell venni a társadalmi igényeket is. Főként a mi – kutatók és mezőgazdasági szakemberek, állattenyésztők, környezetmérnökök, mezőgazdasági gépészmérnökök – feladatunk, hogy valós válaszokat adjunk ezekre a problémákra.

Olyan technológiák irányába ébresszük fel a termelők igényeit, illetve olyan megoldásokat dolgozunk ki a piac számára, amelyek a modern iparszerű állattartás fenntarthatóságát javítják, környezetterhelő hatását csökkentik, a termelést és a termelésből realizálható bevételt azonban nem vetik vissza, és mindemellett figyelembe veszik mind az állatok, mind a társadalom etikai és egészségügyi igényeit.

Ez egy nagyon komplex kérdés, de apróbb résztémákra bontva ki lehet azokat dolgozni, majd a kutatói részeredményeket újra össze lehet fűzni. Véleményem szerint napjainkban ennek a kérdéskörnek egyre nagyobb szerepe van, és fontossága felér- hacsak nem megelőzi – a termelésintenzitás növelésének kérdését.

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Intézetünk a mezőgazdaság gépesítésének folyamataival, az innováció lehetséges irányainak felkutatásával foglalkozik. Igen széles a paletta: a drónoktól a gabonaszárítón át, a traktorgumiig minden részlet egy-egy fontos területet jelent számunkra. A mezőgazdaság és a mezőgazdaság gépesítése egy nagyon gyors ütemben fejlődő terület, ebből kifolyólag a mi főosztályunk nemcsak a klasszikus istállók gépeivel, kiszolgáló egységeivel foglalkozik, hanem egyre inkább előtérbe kerülnek a precíziós technikák, a biogáz előállítás kérdése és a biomassza hasznosítás lehetőségei is.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

A termelés optimalizálása, az állati jóllét biztosítása és a munkaerőhiány okán a robotika már jó pár éve jelen van az állattartásban. Az elkövetkező években az automatizált technológiák továbbfejlesztése várható, annak érdekében, hogy a termelő állatokról egyed szinten minél több információt megtudjunk. Ezek a megoldások már rendelkezésre állnak, azonban a mérések pontosítása, az adatok gyors áramlásának továbbfejlesztése, a telepen, vagy a termőterületeken végrehajtható gyors diagnosztika (állatbetegségek, takarmányminőség, stb.) terén olyan irányú fejlesztések várhatóak, amelyek azonnali, pontos, megbízható és a klasszikus módszerekkel történő analitikai eredményekkel összevethető adatokat eredményeznek. Mindezeknek olyan szinten kell megvalósulnia, hogy a piacon a termelők számára olcsó eszközök és rutinszerűen elvégezhető metódusok legyenek elérhetők.

Miért és hogyan vált kutatóvá?

Már az egyetemi évek alatt érdekes kutatásokba vehettem részt, diplomamunkámhoz a laboratóriumi méréseket Németországban végezhettem. Hatalmas élmény volt belelátni egy olyan kutatóintézet életébe, ahol mindenki teljes mértékben sajátjának érezte a témáit, projektjeit. A sikeres TDK és diplomaeredmények egyenesen a doktori iskolába vezettek, ahol már a saját témámat vihettem tovább, természetesen szakmai segítséggel. Nyolc év kutatói-oktatói munka után elhagytam a tudományos pályát, de az állattenyésztéstől nem szakadtam el. Véleményem szerint, aki egyszer tudományos pályára kerül, de a sors elsodorja onnan, mindig vissza fog vágyni. Nagyon nagy lehetőségként éltem meg, hogy az MGI-ben újra visszakerülhettem a kutatói légkörbe.

Mit szeret a kutatói pályában?

Ezen a pályán lehet és kell is gondolkodni, logikus terveket készíteni és azokat megvalósítani. Szeretem azt, hogy az elért szakmai sikereket a magaménak vagy a csapatoménak tudhatom, és ezekből a sikerekből tovább lehet építkezni. Ezen a pályán nem kell a család és a karrier között választani, teljesen megfér egymás mellett mindkettő.

Mire a legbüszkébb?

Arra, hogy úgy tudom építeni a szakmai karrieremet, hogy közben családanya vagyok, és egyik oldalam sem szenved ebben csorbát, sőt, így teljes. Ennek később jön meg a hozadéka, amikor majd visszatekintek ezekre az évekre, és azt mondhatom, szerencsés vagyok, hogy nem kellett választanom a számomra legfontosabbak között.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Hozzám mindig közel álltak a természettudományok. Aki ezen a területen szeretne továbbtanulni, annak mindenképpen ajánlom az agrár pályát. Mivel szeretek csapatban dolgozni, mindemellett önállóan gondolkozni, problémákat megoldani, más szakemberekkel ismereteket megosztani, külföldi tapasztalatokat gyűjteni, így újra a kutatói pályán indulnék el.

Zöld löket a kertnek – Mit kell tudni a komposztról?

Zöld löket a kertnek – Mit kell tudni a komposztról?

A talaj számára igazi ínyencség a humusz, ami tápanyagainak köszönhetően serkenti a gyökérzetet, a mikroorganizmusokat, ezáltal elősegíti a növény növekedését. Ez az anyag a természetben automatikusan képződik, a komposztálás segítségével azonban te is termelhetsz értékes és tápláló anyagokat a ház körül keletkező szerves hulladékokból. Mai bejegyzésünkben minden hasznos tudnivalót összegyűjtöttünk a komposztról és magáról a folyamatról!

A komposztálás egy biológiai átalakulás, minek során a komposztált alkotóelemek szerves anyagai ásványi sókban gazdag, sötét színű, morzsalékos, magas szervesanyag-tartalmú komposzttá alakulnak át. Ez egy aerob folyamat, amit befolyásol a komposztált anyagok összetétele, hogy mennyi levegőt juttatunk a komposztba, mekkora a nedvességtartalom, a C/N arány, a pH érték, a szemcseméret és a hőmérséklet.

Compost bin in the garden

Hosszadalmas és olykor sok logisztikát követel a komposztálás, a fáradság azonban megéri, hiszen számos előnye van. Általa csökkenthető a háztartási hulladék mértéke, nem beszélve arról, hogy a komposzt javítja a talaj állagát, hatása tovább érezhető a klasszikus trágyázásénál, víz-és fénymegkötő képessége miatt pedig segíti a csírázást.

Számos, a ház körül keletkező hulladékot el lehet helyezni a komposztban, ilyen például a lekaszált fű, a lehullott levelek, a konyhakertből származó borsó, dinnye, bab szára, a zöldségek héja, a konyhai hulladék, a szalma, a törek, a kávézacc, a növényevő állatok ürüléke, vagy éppen fűrészpor és faapríték.

Többféle technikával lehet komposztálni, például komposztáló kassal, keveréses módszerrel és rétegzéssel. A komposztáló kas egy kasfonással készült permakultúrás építmény, mely alkalmas konyhai és kerti komposztálásra, de akár melegágyásként és magas ágyásként is jól funkcionál. A keveréses módszerrel a célunk, hogy az alkotóelemeket minél inkább elvegyítsük, miközben nedves, nagyjából 18 °C-os környezetet teremtünk. A rétegezés lényege, hogy a szellőzést biztosító alaprétegre kerül a növényi hulladék, rá a konyhai és a trágya, fölé egy vékony réteg föld, mészpor és hamu, majd ezt ismételjük, amíg a komposzt eléri a kellő magasságot. Az egészet laza földréteggel zárjuk le, a levegőzést pedig fa dorongok beszúrásával biztosítjuk.

Vannak bizonyos anyagok, amik semmiképp sem kerülhetnek bele a komposztba, ezek ugyanis rontják annak minőségét. Melyek ezek?

  • Szervetlen, biológiailag nem lebomló anyagok: műanyag, üveg, fém, alufólia
  • Egyes papírok: magazin, csomagoló, képeslapok
  • Beteg növények
  • Egyes ételek: édességek (sütemény, torta), hús, zsír, tejtermékek, paradicsom, étolaj
  • Húsevő állatok ürüléke
  • Higiéniai termékek: pelenka, törlőkendő
  • Gaz, gyom
  • Egyes levelek: diófalevél, fenyő tűlevele

A nagy mennyiségű komposzt terítésének legideálisabb időszaka az ősz. Az értékes anyagot kézzel vagy géppel érdemes a talajba beleforgatni, így lényeges, hogy a művelet idején még ne legyen fagyott a talaj. Lehetőség van a tavaszi komposztálásra is, ilyenkor a frissen összeért anyagot a veteményezés előtt terítsd szét a föld felszínén. Lényeges, hogy a komposzt már teljesen lebomlott állapotban legyen, így ugyanis nem áll fenn annak a veszélye, hogy a bomlás során „elveszi” a nitrogént a növényektől.

KUTATÓI PORTRÉ – Csóka György, a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztályának tudományos tanácsadója, osztályvezetője

KUTATÓI PORTRÉ – Csóka György, a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztályának tudományos tanácsadója, osztályvezetője

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Csóka Györggyel, aki a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztályának tudományos tanácsadója, osztályvezetője.

Szakterület: erdővédelem, erdőegészség, rovartan, rovarökológia, erdei diverzitás, klímaváltozás

Mottó: „Ne akarj többnek látszani, mint ami vagy! Akarj inkább több lenni, mint aminek látszol!”

Munka főbb irányai:

  • az idegenhonos, inváziós rovarok/kórokozók terjedésének, hatásainak, az ellenük való védekezés lehetőségeinek kutatása,
  • az erdők ellenálló és visszaszerző képességének összetevői vizsgálata, mert hosszabb távon ezek biztosíthatják az erdők létét egy negatív irányban változó környezeti rendszerben,
  • főbb őshonos fafajok (tölgyek, bükk) egészségi állapot monitoringja,
  • szakmai tudástranszfer (hagyományos és elektronikus formában),
  • az erdei diverzitás megőrzésének, javításának lehetősége,
  • az erdők egészségi állapota szempontjából jelentős ökoszisztéma szolgáltatások.

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

A magyarországi erdők egészségi állapotára rövid, illetve hosszú távon ható tényezők vizsgálatával, az abiotikus (például: időjárási szélsőségek) és biotikus (például: rovarok, kórokozók) hatásaival, illetve e tényezők egymásra hatásával foglalkozunk.

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?

Az erdők léte és szolgáltatásai kiemelt jelentőségűek az egész társadalom számára. Az erdők által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásokat csak az egészséges erdők képesek megfelelő volumenben és minőségben biztosítani.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

Szakterületemből fakadóan, a rövid távú, áttörés jellegű kutatási eredmények „kirobbanásának” esélyét kisebbnek látom. Ezzel együtt bizonyos innovatív kutatási módszerek/megközelítések gyorsan beépülhetnek, illetve az eddigieknél jobban elterjedhetnek a kutatásban (pl. drónok, térinformatika, stb.).

Hosszabb távon esélyét látom az olyan kutatási eredményeknek, amik jelentős szemléletváltást hozhatnak az erdőkkel való gazdálkodás vonatkozásában. Ilyen eredmények lehetnek például a természetesség/diverzitás erdő-egészségre gyakorolt hatásainak feltárása, stb.

Miért és hogyan vált kutatóvá?

Gyerekkorom helyszíne (Ásotthalom, Csongrád megye) végtelen lehetőséget nyújtott az erdő-mezőn való bóklászásra, bogarászatra, madarászatra. Akkor támadt bennem máig is megmaradó érdeklődés, hogy megtudjam „hogy hívják, mit eszik, mit csinál, azt miért csinálja, őt mi eszi”, stb.? Úgy éreztem (ma is úgy érzem), hogy kutatóként van a legtöbb lehetőségem ilyen kérdéseket feltenni, illetve próbálkozni a megválaszolásukkal.

Iskolai pályafutásom különböző szintjein számos tanítóm, tanárom, egyetemi oktatóm támogatott. Munkahelyi vezetőim, munkatársaim is messze túlnyomó részben pozitív hatással voltak/vannak munkámra. Nagyon jótékony hatásúnak, inspirálónak tartom fiatal kollégáim friss, kevésbé becsontosodott gondolkodásmódját is.

Szakmai pályámnak igazi lendületet adott jelentősnek mondható nemzetközi kapcsolatrendszerem. Ez a konkrét barátságok, az ismeretnyerés, a nemzetközileg is megjeleníthető eredmények mellett olyan látókör-bővülést is hozott, ami egy kutató számára kifejezetten hasznos.

Erdészkutatóként fontosnak tartom megemlíteni, hogy az erdészeti gyakorlatban dolgozó kollégák mindenkor segítőkészen állnak a munkámhoz (lásd későbbi történetet).

Végül, de nem utolsóként a sorban meg kell említenem (illetve ki kell emelnem) a családom, illetve feleségem szerepét, aki szintén erdészkutató. Nemcsak maximálisan, lenyűgöző toleranciával támogatta/támogatja szakmai tevékenységemet, hanem annak saját munkája révén is teljes jogú „főrészvényese”.

Mi a kedvenc története szakmai életével kapcsolatban?

2004-ben lehetőségem volt David Attenborough-val személyesen találkozni, amikor egy rovartani témájú filmrészlet elkészítéséhez nyújtottam a BBC stábjának szakértői segítséget. A forgatás során számos kisebb-nagyobb technikai probléma merült fel. Ezek megoldásában, néhány telefonhívást követően rendkívül gyors és hatékony segítő akciók bontakoztak ki, és rövid idő alatt minden probléma megoldódott. Ez a speciális „erdész-internet” David Attenborough-nak is nagyon tetszett. Annyit fűzött hozzá, hogy „ez nagy érték, őrizzétek meg!” Magáról az esetről egyébként az Erdészeti Lapokban egy rövid írást is közzétettem: „Sir David Attenborough és a magyarországi erdész-internet” címmel. A találkozásnak egyébként egy másik nagyon fontos élménye is volt, amit a mai, egyre inkább „elcelebesedő”, tartalomban szegényebb, látványosságban viszont gazdagodó világban egyre fontosabbnak tartok, ez pedig nem más, mint Sir David szerény, közvetlen, barátságos, érdeklődő, sztárallűröktől mentes megnyerő személyisége.

Mit szeret a kutatói pályában?

A változatosságot, a nap mint nap felmerülő új és újabb kérdéseket, problémákat. Azt, hogy a szakmai munkám tele van olyan feladatokkal, amikkel kapcsolatban még 58 évesen is gyermeteg, mondhatni együgyű érdeklődést érzek. Azt, hogy a terepi munkáim során szinte minden alkalommal találkozom olyan dolgokkal, amire rácsodálkozhatok. Kutatóként az ember folyamatosan találkozik az új dolgok megismerésének kényszerével és lehetőségével.

Irigyelni igazából semmit sem irigylek más szakmáktól, a kutatói életpálya anyagi és erkölcsi megbecsülésének hiányát azonban sajnálatosnak, illetve hosszabb távon tarthatatlannak tartom. Különösen súlyosnak látom ezt a kutatói utánpótlás szempontjából.

Mire a legbüszkébb?

Szakmai vonatkozásban arra vagyok a legbüszkébb, hogy véleményemet külső behatások, egyéni érdekek hatásától függetlenül nyilváníthattam és nyilváníthatom ki. Talán ennek is köszönhető, hogy több szakmai körben (erdőgazdálkodás, természetvédelem, ökológia, stb.) is meghallgatják a mondandómat. Személyes tekintetben pedig a feleségemre és a gyerekeimre.

Mik a rövid távú céljai?

Rövid távon célom, hogy támogassam fiatal kollégáim szakmai előrehaladását. Szeretném elhitetni, elfogadtatni velük, hogy a kutatói pálya hosszabb távon még akkor is több örömöt szolgáltat, ha az anyagi megbecsültsége finoman szólva is szerény. Saját magamra nézve pedig számos könyv, weblap, előadás terve van napirenden, melyek csak a megvalósításra várnak.

Ha pályakezdő lenne és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Nem hiszem, hogy más pályát választanék, akkor sem, ha megnyerném a lottó főnyereményt. Az viszont biztos, hogy ebben az esetben a bürokrácia terhén könnyítenék, na meg hát, a lottó ötös nem ártana a kutatások biztos hátteréül sem. Ennek esélyeit azonban nagyban rontja, hogy nem lottózom…. Persze az is nagy baj lenne, ha szakmai eredményeket csak a szerencsétől várnánk.

A bőséges burgonyatermés titka

A bőséges burgonyatermés titka

Sokoldalú felhasználhatósága tette népszerűvé a világon mindenhol ismert burgonyát: sütve, főve, pirítva, pürésítve, köretként, főételként, levesként – számos módon kerülhet az asztalokra. Nézzük, mit kell tudni erről a közismert növényről!

A burgonyát Amerikában már több ezer éve is termesztették, kezdetben leginkább a magasabb fekvésű, hűvösebb területeken, például Chilében és Peruban. Európába a spanyolok révén került az 1600-as években, így előbb Spanyolországban, majd Portugáliában és Itáliában is megjelent. Itthon II. József idején kezdték termelni a Felvidéken, de csak az 19. század elején tudott igazán népszerű lenni, köszönhetően az ínséges időszakoknak.

A burgonya egy igényes növény, a jó hír azonban, hogy a befektetett energiáért cserébe meglesz a kívánt eredmény. Ahhoz azonban, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy a nagy könyvben meg van írva, lényeges a megfelelő fajta kiválasztása, a talaj-előkészítés, a tápanyag-utánpótlás, a jó időben történő ültetés és a növényvédelem.

Aki krumpli termesztésbe szeretne fogni, annak a termesztési időszakban a legjobb barátja az öntöző lesz. Az első lépés azonban, hogy megfelelő talajt találjunk a növénynek, olyat, ami könnyen felmelegszik, enyhén savanyú, laza, morzsás szerkezetű. Igényli a tápanyagot, az istállótrágyát pedig kifejezetten kedveli: ősszel vagy az előző növény alá kijuttatva négyzetméterenként 4-5 kg-mal lehet számolni. Ha műtrágya, akkor ősszel a komplex, foszforban és káliumban gazdag típust válasszuk, tavasszal pedig a nitrogéneset juttassuk ki a földre ammónium-nitrát formájában.

Az ültetés ideje akkor megfelelő, ha a talaj felső 10-12 cm-re már 7-8 °C-os. Ha ez teljesül, akkor az ültetőgumókat úgy kell elhelyezni, hogy éppen a talajfelszín alatt legyenek. 75 cm-es sortávokat érdemes tartani, így egy hektárra 50-55 ezer gumó kerül, vagyis hektáronként 2,5-3 tonna vetőgumóra lesz szükség.

Ahogy korábban szó esett róla, a krumpli meglehetősen nagy vízigényű, a gumókötés kezdetétől az intenzív gumónövekedés végéig kell öntözni. Fontos azonban, hogy az árasztás itt nem opció, egyszerre ugyanis 20-30 mm-nél több vizet nem szabad rászabadítani a földre, így inkább gyakrabban és kevesebb mennyiséggel érdemes öntözni.

A sok öntözés miatt a burgonyát számos baktérium megtámadhatja. Baktériumos megbetegedés például a sugárgombás varasodás, a hervadás és rothadás; gomba okozza a burgonyavészt és a burgonyahimlőt, vírus pedig a levélsodródást és a vonalas betegséget. Ha mindez nem lenne elegendő, még a kártevőkkel is számolni kell, így például a burgonyabogárral, a közönséges burgonya-fonálféreggel és a zöld őszibarack-levéltetűvel is. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a megfelelő növényvédelem a burgonya esetében.

A betakarítás során a legfontosabb a megfelelő érettségi állapot kiválasztása. Akkor lehet megkezdeni a szedést, ha a szár és a levelek már elszáradtak, a gumó könnyen leválik, a héja pedig nyomásra sem hámlik le. A modernebb gazdaságokban géppel, míg a kertekben leginkább kézzel szedik fel a földről a gumókat sorról sorra haladva. Ezután a krumplit száraz, sötét helyen néhány hétig tárolják és csak aztán kerülnek be a végleges helyükre.

Felhasználás szerint a burgonya lehet salátának való (A), főznivaló (B) és sütnivaló (C). Salátának való fajta például a Somogyi sárga kifli és az Agata, főznivaló például a Desirée és a Kondor, a sütni valók közé pedig olyan fajták tartoznak, mint például az Agria és a Góliát.

Ha kedvet kaptál a burgonyás ételekhez, íme egy klasszikus recept, a rakott krumpli!

Talajtuning trágyázással

Talajtuning trágyázással

A növénytermesztés egyik legfontosabb lépése a talaj tápanyagtartalmának visszapótlása, vagyis a trágyázás. Akárcsak az autóknak, a talajnak is szüksége van „üzemanyagra”. Mai bejegyzésünkben megnézzük, milyen típusú trágyák léteznek és mit kell tudni róluk.

A tápanyag-gazdálkodás egy összetett folyamat, mely során a cél, hogy a talaj mikro- és makrotápanyagokhoz jusson. A talaj minőségét a szervesanyag-tartalom határozza meg: minél magasabba, annál jobb a talaj szerkezete, vízgazdálkodása, pH értéke. A tápanyag-utánpótlás legfontosabb eszköze pedig nem más, mint a trágya.

Alapvetően három szempont szerint különböztetik meg a trágyákat: hatásmechanizmus, eredet és kémiai összetétel. Hatásmechanizmus alapján létezik közvetlen és közvetett trágya, előbbi alkotói olyan anyagok, amik a talajból nem vehetők fel, viszont jótékony hatással vannak a növényekre. A közvetett trágya lehet egyoldalú (csak kémiai hatást vált ki, például: nitrogén-trágya) és teljes (fizikai és kémiai hatásuk is van, például: istállótrágya). A közvetett trágyák ugyan nem juttatnak plusz tápanyagot a talajba, viszont segítik a kioldódást, vagy javítják a talaj fizikai tulajdonságait.

A legismertebb tipizálás a kémiai összetétel szerinti, mely alapján megkülönböztetünk szerves és szervetlen trágyát. A szervetlen trágya lehet természetes eredetű, mint például a mészkő, a márga, és lehet műtrágya, ami olyan mesterségesen előállított anyagokra utal, melyek könnyedén kioldódnak a talajban. Hatóanyag alapján léteznek nitrogén, foszfor, kálium és mikroelem trágyák; hatóanyagszám szerint a műtrágya lehet mono, komplex és kombinált; halmazállapot szerint pedig szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú. Az, hogy melyik típusból mennyit kell kijuttatni a földre, függ attól, hogy milyen növényt szeretnénk termeszteni, milyen mennyiségben, milyenek a talaj jellemzői, mikor volt utoljára szerves trágyázva és mi volt az elővetemény. Alaptrágyázásnak nevezzük, amikor foszfor és kálium műtrágyát a vetés előtt juttatjuk ki a földre és az alapművelés során jut el a gyökérig, miközben a nitrogént csak sekélyen dolgozzuk be a kimosódás miatt. A vetéssel egy időben, a mag alá juttatott trágyázás a startertágyázás; a fejtrágyázás pedig az, amikor a növények közé, tavasszal juttatjuk ki a trágyát. A műtrágyázásnak létezik még egy negyedik típusa, a lombtrágyázás, amikor a folyékony műtrágyát a levélre permetezzük.

A szerves trágyáknak eredetük szerint több fajtája létezik: istállótrágya, zöldtrágya, komposzt, szár-és gyökérmaradványok. A zöldtrágyát leginkább a gyengébb talajokon alkalmazzák, lényege, hogy egy ebből a célból vetett kultúrnövényt még zölden aláforgatják. A komposzt mindenki számára ismerős lehet: a növényi szerves anyag és zöld hulladék komposztálása során keletkezett anyag; a szár- és gyökérmaradványok pedig leginkább a szántóföldi termesztés során keletkeznek, ezeket felaprítják és a talajba juttatják, így tudják kifejteni jótékony hatásukat.

A legismertebb szerves trágya az istállótrágya, ami a gazdaságban élő állatok híg és szilárd ürüléke szalmával keverve. Minősége és összetétele az állat fajtájától és az elfogyasztott táplálék minőségétől függ, általánosságban azonban elmondható, hogy nitrogénben és egyéb makro- és mikrotápanyagokban meglehetősen gazdag. A trágyát telepeken érlelik, e szerint létezik friss, porhanyó, érett és szalonnás trágya is, leggyakrabban ezek közül a porhanyót szokták alkalmazni. 

A trágyázás egy igen komplex folyamat, amit rengeteg tényező befolyásol, így sokszor még a tapasztalt gazdáknak is fejtörést okoz, főleg, ha a profitmaximalizálás a cél. Éppen ezért számos műtrágyára specializálódott céghez és tanácsadóhoz lehet fordulni a legjobb eredmények elérése érdekében.

KUTATÓI PORTRÉ – Schmidtné Szantner Barbara Ildikó, a NAIK ZÖKO tudományos segédmunkatársa

KUTATÓI PORTRÉ – Schmidtné Szantner Barbara Ildikó, a NAIK ZÖKO tudományos segédmunkatársa

A NAIK tudományos műhelye több mint 1200 embert ölel fel. Kiváló koponyákkal dolgozunk itt együtt, akik életüket és egész munkásságukat a tudománynak szentelik. Sorozatunkban hétről hétre megismerkedhettek egy szakemberrel, ma Schmidtné Szantner Barbara Ildikóval, aki a NAIK ZÖKO (Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály) tudományos segédmunkatársa.

Szakterület: Az ipari paradicsom nemesítése és fajtafenntartása, termesztéstechnológiai kísérletek tervezése, kivitelezése

Doktori téma: A kálium és víz utánpótlás hatásának vizsgálata ipari paradicsomban

Mottók:
„Az vagy, amit megeszel!” (Feurebach)

„A magyar mezőgazdaság négy nagy ellensége a tavasz a nyár az ősz és a tél!” (Ismeretlen)

Munka főbb irányai:

  • Víz- és tápanyag-takarékos termesztési módok.
  • Éréskor történő vízellátás hatása az összes termés mennyiségére és az iparilag fontos beltartalmi mutatókra: Az ipari paradicsom szárazanyag tartalmát és termésmennyiségét a genetikai potenciál mellett nagymértékben meghatározza a termesztés és az érés során kapott víz- és kálium-utánpótlás. Az ipari paradicsomtermesztés sajátossága, hogy koncentráltan érő fajtákat alkalmaznak, és egy menetben takarítják be a termést. A betakarítás géppel történik, a kombájn színre válogat, így csak az érett bogyók kerülnek a feldolgozóhoz. A beszállított bogyókból a konzervgyárban mintát vesznek, majd az átvétel és kifizetés előtt meghatározzák a szárazanyag tartalmat (Brix%), a kémhatást (pH) és a színt (megállapítják a vörös és sárga festékanyagok hányadosát). A cél, a jó beltartalmi mutatókkal rendelkező termésmennyiség maximalizálása.
  • Biológiailag aktív (antioxidánsok, likopin, polifenolok) összetevők alakulása az eltérő víz- és káliumellátás hatására: Ezek olyan komponensek, amelyek a feldolgozás és hőkezelés hatására nem vesznek el a késztermékből, így a fogyasztó asztalára végeredményben egészségesebb termék kerülhet.
  • Az ÉKI munkatársaival együttműködésben, fermentált paradicsom ivólé előállításának lehetőségeit is vizsgáljuk.
  • A mezőgazdasági hulladékok (kókuszrost, növényi szármaradványok) komposztálásának, vagy újrahasznosításának (talajtakaróként) lehetőségei.
  • Talajjavító, vízmegtartást elősegítő szerek alkalmazásának kutatása: A víztakarékos művelési rendszerek elősegíthetik az aszályos időszakok átvészelését és a termésmennyiség növelését.

Hogy mondaná el egy laikusnak, hogy mivel foglalkozik?

Világunkban egyre fontosabbá válik az egészséges, vegyszermentes és a környezeti stresszekre jól reagáló növények termesztése. Egy betegség-ellenálló fajtát kevesebbszer kell permetezni, könnyebb ökológiai termesztésbe vonni, ami előnyt jelent a termelőnek és a fogyasztónak is. A nemesítés során keletkező hibridjelöltjeinket megpróbáljuk több környezeti feltétel mellett tesztelni, hogy olyan fajtákat bocsájthassunk a piacra, amelyek kellően ellenállóak a klímaváltozás során bekövetkező szélsőséges időjárási viszonyokkal és a megjelenő új kórokozókkal szemben. Alkalmazunk direkt fertőzéseket (gyökérkárosító gombákkal), genetikai vizsgálatokat (vírusokkal szembeni ellenállóságra), és termesztésbeli különbségeket. Foglalkozunk különböző cégek termékeinek vizsgálatával is.

Ez hogyan segíti a magyar agráriumot?

Az általunk nemesített fajták és a nálunk alkalmazott termesztéstechnológiák segítségével a magyar gazdák könnyebben alkalmazkodhatnak a klímaváltozással járó időjárási körülményekhez. Az így megtermelt egészséges alapanyag pedig a fogyasztóhoz kerülve segít az egészségmegőrzésben. A víztakarékos termesztés elősegíti a vízkészletek megőrzését. A komposztálható és újrahasznosítható anyagok visszajuttatása a természetbe javítja a talajéletet, a humuszképződést elősegíti, és hosszútávon alkalmassá teheti a rosszabb minőségű talajokat is a termesztésre.

Mit gondol, milyen érdekes fejlesztések/kutatási eredmények várhatóak a saját szakterületén a jövőben?

A nemesítés állandó küzdelem és újítás. Nemcsak az időről időre megjelenő új, vagy már meglévő rezisztenciát törő vírusok jelentenek kihívást, de a klímaváltozással megjelenő újabb és újabb rovarkártevők is. Ezekkel kapcsolatosan szinte hétről hétre várhatóak új felfedezések. A termesztéstechnológia frontján a humánerőforrás hiányával folytatott folyamatos küzdelem előremozdíthatja a gépesítés vagy a dróntechnika és a precíziós mezőgazdaság fejlődését.

Hosszú távon nagyon érdekes volna egy szárazság- és sótűrő, de elfogadható termésmennyiséget adó hibrid kialakítása, ami akár szavannai körülmények közötti, vagy oázisokban történő termesztésre is alkalmas. Kíváncsian várom a paprika kézi szedését kiváltó, vagy a hajtatott paradicsom és paprika ápolására alkalmas robotok széles körű alkalmazásának elterjedését is.

Miért és hogyan vált kutatóvá?

Felsőfokú tanulmányaim alatt, miután a kertész szakma mellett döntöttem, már elkezdett körvonalazódni előttem ez a pályamodell. Jó néhány tanárom már a diploma megszerzése előtt javasolta, hogy maradjak tovább a posztgraduális képzésben. A diplomázás után a ZKI-ban kezdtem dolgozni, majd a NAIK megalakulását követően találkoztam a Kutatói Utánpótlást Elősegítő Program felhívásával és azonnal jelentkeztem is rá. Akkor kerültem át a ZÖKO-hoz, ahol most is dolgozom. A Kutatói Utánpótlás Program a mai napig működik, és elmondhatom, hogy nagyon sokat segített a szakmában történő kezdeti lépésekben.

Mi a kedvenc története szakmai életével kapcsolatban?

Amikor új közösségbe kerülök, az emberek először általában félnek tőlem, hiszen magas vagyok és eléggé szigorú az arckifejezésem, ha éppen elgondolkodom valamin. Az első hetek mindig óvatos távolságtartással kezdődnek, végül eljutunk odáig, hogy rájönnek, tőlem sem áll messze a viccelődés. Az oldottabb munkahelyi légkör segít az akár 12 órás megfeszített, környezeti tényezőknek kitett szántóföldi munkák elvégzésénél. Egymás megviccelésekor többször előfordult a „vándorló” táska, vagy munkaeszköz, a „kötözött” pulóver, a „díszített” autó, vagy kerékpár. Egyik munkahelyemen már odáig fajultak a dolgok, hogy vigyáznom kellett, ha leraktam a pulóveremet, a kabátomat vagy a táskámat, mert később biztosan találtam benne valami „ajándékot”, ami többnyire az udvaron fellelhető kulé kavics, vagy néhány csavar volt.

Mit szeret a kutatói pályában?

Szeretem, hogy soha nem hagy ellustulni ez a pálya. Folyamatosan gondolkodni kell ahhoz, hogy lépést tartsunk a világgal, sőt, alkalmasint megelőzzük egy lépéssel. Szeretem, hogy nem unalmas, mert bár évről évre ugyanazokat a dolgokat tervezzük a kivitelezés és az időjárás (az évjárat) mindig más és más megoldandó kihívásokat állít elénk.

Mire a legbüszkébb?

Az először rám bízott diákmunkásaimtól kaptam egy „A legjobb főnöknek” járó oklevelet, amit azóta is egy keretben őrzök.

Mik a rövid távú céljai?

Rövidtávon a legígéretesebb fajtajelöltjeink bejelentése és bevezetése az elsődleges szempont. Néhány új, betegség-ellenálló és nagy termőképességű hazai nemesítésű hibrid segíthet függetlenedni a javarészt külföldi nemesítő cégek által uralt piacon. Emellett pedig a doktori fokozat megszerzése.

Ha pályakezdő lenne, és most állna választás előtt, akkor milyen terület felé indulna el?

Nehéz elképzelni, hogy esetleg mást csinálnék, mint a kertészeti pálya, a hivatásom, ha mégis mást kéne választani, akkor talán a pedagógiai vagy az igazságügyi pályák valamelyikét próbálnám ki.

Így terem az értékes mogyoró

Így terem az értékes mogyoró

A hazai gyümölcstermő területek tizedén termelnek héjasokat, természetesen ennek nagy részét a dió teszi ki, míg mogyoró csupán 440 hektáron terem. Leginkább ízletes termése miatt ültetikjóllehet arányos felépítésének és küllemének köszönhetően a kert dísze lehetvesszőjéből pedig remek szerszámnyél és sétapálca is készülhet. Nézzük, mit kell tudni a mogyoróról és a termesztéséről.

A 2-5 méter magas mogyoróbokrok már a tőtől elágaznak, így tudnak igazán sűrű növényzetet alkotni. A mogyoró egylaki, hímvirágai, a barkák augusztusban jelennek meg, a rügyekre hasonlító nővirágok azonban ennél előbb, így a gazdáknak több különböző fajtájú mogyoróbokrot kell egyszerre ültetni, ha termést is szeretnének aratni.

Meglehetősen igényes növény: kedveli a napfényt, évi 1800 óra napsütésre van szüksége, de a közvetlen napsütést már kevésbé, sőt, érzékeny az erős szélre is, amit gyakran ágai és termései sínylenek meg. A hideget aránylag jól tűri, bár a tavaszi fagyok azért próbára teszik. Gyökerei sekélyen hatolnak a földbe, ebből adódóan igényli az öntözést és a jó vízgazdálkodású talajt, évi 650 milliméter csapadékra van szüksége. Nem kerülhető meg a mogyoró esetén a tápanyag-utánpótlás, vagyis a trágyázás sem, hiszen akkor érzi jól magát, ha talaja 2%-ban humuszt tartalmaz. Térigénye igen nagy, így érdemes a bokrokat 4-5 méterre ültetni egymástól.

A mogyoró termése makktermés, ami kis csoportokban nő az ágakon augusztus és október között. Akkor jött el a szüret ideje, amikor a termés már kiemelhető a makkból. Ilyenkor egy bokorról nagyjából 2-3 kg termés szedhető le. Átlagban 1 kg mogyoróból 0,5 kg bél fejthető ki, ami hozzávetőlegesen 2500 Ft/kg áron értékesíthető.

Míg a mogyoróbelet leginkább gasztronómiai céllal vásárolják fel, addig a mogyoróbokor vesszőiből a rugalmasságuknak köszönhetően sétapálca, de akár szerszámnyél is készülhet.