Tudtad, hogy Magyarországon is folyik rizstermesztés?

Tudtad, hogy Magyarországon is folyik rizstermesztés?

A hazai mezőgazdasági termelés egyik különleges eleme a rizstermelés, amely nemcsak jó minőségű élelmiszert állít elő, de egyedülálló módon sekély vizes élőhelyet is biztosít számos különleges állat számára. Habár laikusok számára a rizstermelés fogalma összekapcsolódik az árasztásos termelési formával, nem ez az egyetlen módszer. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztálya (ÖVKI) olyan aerob rizstermesztési módszert fejlesztett ki, amellyel víztakarékosan lehet termelni, a stressztoleráns rizsfajtáik pedig képesek alkalmazkodni a hazai körülményekhez is.

Kísérleti parcellák vetése a szarvasi rizstelepen

Sokaknak furcsa lehet, hogy Magyarországon rizstermelés folyik, ez azonban nem annyira ördögtől való, tekintve, hogy a rizstermesztés északi határa Európában Magyarország. Tény azonban, hogy sok mindent máshogy kell csinálni, mint délebbre, ráadásul más fajták is a nyerők a mi régiónkban.

A rizstermesztés sikerességét abiotikus és biotikus tényezők befolyásolják, ezek ugyanis hatással vannak a növények fejlődésére. Az itthoni hűvösebb klíma egyfelől kockázati tényező, hiszen például, ha a növekedés kritikus periódusaiban köszönt be a hideg, akkor csökkenhet a növény vitalitása. A magyar időjárási viszonyok azonban kevésbé kedvezőek a rizsre veszélyes kórokozók és kártevők szaporodásához is, így kevesebb vegyszer felhasználásával lehet eredményeket elérni.

Az aerob rizs megfelelő öntözéssel közvetlenül az őszi búza és rozs parcellái mellett is termeszthető

A rizs árasztás nélküli termelésére 1983-ben kezdődtek kísérletek Szarvason. Ezek alapvető motivációja az volt, hogy a rizstelepek kiépítése és az öntözővíz igen költséges, így kénytelenek voltak takarékosabb megoldások után nézni. Csaknem 10 évnyi kutatómunka eredményeképp 1992-ben szabadalmaztatták az árasztás nélküli rizstermesztés módszerét.

A szakemberek ezután az abiotikus stresszorok kutatása felé fordították figyelmüket, ilyen például a sótartalom, a szárazság és az alacsony hőmérséklet. Nem is gondolnánk, hogy a talaj sótartalma mekkora problémát jelenthet a növénytermesztésben. Ezért az osztályon olyan rizsfajták feltérképezését tűzték ki célul, amelyek akár a szikesebb területekhez is tudnak alkalmazkodni.

A már említett alacsony hőmérséklet a maga előnyeivel és hátrányaival szintén limitáló tényezőnek számít. A csírázáshoz szükséges minimum hőmérséklet 12C°, az optimum pedig 18-33C°. Így a hidegtűrés is kiemelt szempont, a nemesítés során is ilyen fajtákat válogatnak.

Hasonlóan fontos a szárazságtűrés is, mivel a csapadékmennyiség eloszlása nem kiegyenlített, sőt, a klímaváltozás hatására egyre bizonytalanabb, így nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a tényezőt sem.

A kutatóik azon dolgoznak, hogy olyan genetikai hátterű rizsfajtákat hozzanak létre, melyek felveszik a kesztyűt ezekkel a hátráltató tényezőkkel. Szerencsére a rizsfajták széles genetikai variabilitással bírnak, így szabad mozgástér áll a kutatók rendelkezésére, hogy a megfelelő módszerekkel a fenti tényezőkhöz alkalmazkodó növényeket tudjanak kiválasztani.


Comments are closed.