Ezt kell tudnod a szedertermesztésről!

Ezt kell tudnod a szedertermesztésről!

A szeder savanykás, mégis zamatos íze miatt vált a nyár ínyencségévé. Ma már ugyan gyakrabban találkozhatunk vele a boltok polcain, mégis, elterjedtsége és fogyasztása nem mérhető az almához, körtéhez. Nézzük, mit kell tudni a termesztéséről!

A szeder két éves életciklusú, vagyis minden évben az előző évi sarjon képez termést, majd érés után a vessző elpusztul. Erős gyökérzettel rendelkezik, melyen nincs túl sok oldalelágazás, viszont mélyebben (akár 3 méter mélyen) hatol a földbe.

Az első éves növény a sarj. Növekedése ideális körülmények között igen erőteljes, ez a növekedés azonban a vegetáció végével leáll, a lehűléssel pedig megkezdődik a megfásodás. A másodéves, megfásodott növényi rész a termővessző, a termőhajtások pedig a levelek hónaljában lévő rügyekből fejlődnek a fajtára jellemző virágszámmal, melyekből megtermékenyülés után a gyümölcs fejlődik ki. A letermés után a termőhajtások és termővesszők elpusztulnak, ezeket a betakarítás után el kell távolítani, mivel teret adhatnak a megbetegedéseknek.

A szeder levelei ötösen (olykor hármasan) összetettek, virágai bogas virágzatban helyezkednek el és kocsányon ülnek. A termések csoportokban ülnek a vackon. Így a szeder gyümölcse a húsos vacokkúppal együtt választható le.

Termőhely tekintetében meglehetősen válogatós növény. A téli tartós hideget nem bírja, de a túl erős napsütés is veszélyes lehet rá. A magas UV-sugárzás következtében ugyanis a levelek által nem takart gyümölcs károsodhat, színe szürke marad, értéke pedig jelentősen lecsökken. A szeder az előveteményre is érzékeny, nem szabad olyan helyre telepíteni, ahol előzőleg is bogyós gyümölcs termett. Szaporítása szabad gyökerű és konténeres szaporítóanyaggal is lehetséges. Előbbi esetben a telepítés legjobb időpontja az ősz második fele, utóbbi esetben pedig a szeptember, esetleg a késő tavaszi időszak a legideálisabb.

A szeder termesztéséhez igen erős támrendszerre van szükség, és a 3 méteres sortávot, illetve a 1,5-2 méteres tőtávot is érdemes tartani. Ápolási munkák tekintetében említést kell tenni a sarjak ritkításáról, metszéséről a termőhajtások és a sarjak szétválasztásáról, betakarítás után pedig a letermett vesszőket kell eltávolítani. Ahogy általában a bogyósok esetén, a szedernél is kiemelt kérdés az öntözés, éppen ezért jellemzően valamilyen kiépített öntöző berendezést használnak a termesztők, ez lehet akár felső szórófejes, mikroszórófejes vagy csepegtető öntözés is.

A gyümölcs a vacokkúppal együtt válik le a kocsányról, ennek köszönhetően jobban szállítható és eltartható. Szedése nagy hozzáértést igényel, mivel első osztályú áruként csak a megfelelő érési állapotban lévő gyümölcs adható el. Akkor érett a szeder, amikor a fénye már kissé mattá válik. Érése folyamatos, szezonban (fajtától függően július-augusztustól) hetente nagyjából kétszer kell szedni. 

A bejegyzés a NAIK A bogyósok termesztése című könyv alapján készült!

 

 

 

 


Comments are closed.