Búzaszalma – Muníció a földnek és a társadalomnak

Búzaszalma – Muníció a földnek és a társadalomnak

A különféle gabonaszalmák mezőgazdasági hasznosításában sok potenciál rejlik. Hazai és nemzetközi kutatók foglalkoznak azzal, hogy mekkora mennyiségű szalma elegendő a növénytermesztésre használt talaj szén-nitrogén (C:N) arányának megfelelő intervallumban tartásához, és mennyi hasznosítható nem mezőgazdasági célokra, például tüzelésre. Ezt a kérdést járjuk most körül a búzaszalma vonatkozásában!

A gabonaszalma valójában nem más, mint a növény betakarításakor hátra maradt levél és szár, vagyis a mezőgazdasági termesztés leggyakoribb mellékterméke. Elsődlegesen mezőgazdasági célokra hasznosítják, így például a kérődző állatok takarmányozására, a talaj szerves anyagainak utánpótlására, illetve almozásra. Ezen túlmenően – különösen az olyan gabonaszalmák esetén, melyek emészthetősége nem túl jó, például a búzaszalmáé – felmerülnek egyéb felhasználási irányok is, például a direkt energetikai céllal történő hasznosítás (szalmatüzelés).

A kérdés fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ország területeinek 60%-a agrártáj, a búza esetében például 1 millió hektár betakarított területtel lehet számolni, az új fajtáknál pedig a szem-szalma arány 1:0,7-0,9. Ez annyit jelent, hogy évente 3-5 tonna szalma keletkezik.

A talaj szén-nitrogén aránya nagyjából 8:1, a szén a növények anyagcseréjének fenntartásához szükséges, a nitrogén pedig testük felépítéséhez elengedhetetlen. A búzaszalma lassan bomló növényi maradvány, lebomlásához nitrogén szükséges, ami a talajból vonódik ki, amit később pótolni kell. A bomláshoz egyébként 25-40 °C, nedves talaj és 6-8-as pH az ideális környezet.

Az eddigi kutatások igazolták, hogy a búzaszalma jó hatással van a gyökérzóna átlevegőztetésére és vízháztartására. Az, hogy mennyi tarlót kell ”fennhagyni” függ a földrajzi elhelyezkedéstől, a talaj minőségétől, szerves anyag szintjétől, a termesztési rendszertől. A kutatási eredmények értelmében a teljes szalmahagyás már talajművelési nehézségekhez vezethet.

A szerves anyag pótlás mellett a szalma 30-60%-a mezőgazdaságon kívül is hasznosítható, például tüzelőként. E tekintetben a nedvességtartalomra, a tárolásra/szállításra és az energiasűrűség növelésére (ez tömörítéssel érhető el) kell nagy figyelmet fordítani. A hátramaradt hamu – összetételéből adódóan – korlátozottan hasznosítható, erdei talajokon való elhelyezésre, tüzelésre és építőanyagok adalékaként alkalmazható.

A fentiek tehát igazolják, hogy a búzaszalma energiaforrás lehet a földnek és a társadalomnak egyaránt. Előbbi tekintetében a betakarítás után keletkezett búzaszalma 30-50%-a szükséges a megfelelő szén-nitrogén arány kialakításához, a többi pedig egyéb célokra hasznosítható.

A blogposzt a Mezőgazdasági Technika  A gabonaszalma hasznosítási lehetőségei – avagy a gabonaszalma, mint beágyazott energia című cikke alapján készült!


Comments are closed.