Szőlőtermesztés olasz módra

Szőlőtermesztés olasz módra

A csemegeszőlő termesztése az éghajlat változása miatt számos országban, így idehaza is modernizálásra szorul a jövőben. A NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének munkatársai az olaszországi csemegeszőlő-termelők kifejezetten erre a célra kifejlesztett termelési rendszerét figyelhették meg.

A világon nagyjából 80 millió tonna szőlő terem, aminek a negyedrészét, vagyis 20 millió tonnát szánnak étkezésre. Az étkezési szőlő közel felét Kínában, 2,5 millió tonnát Indiában, 2,2 millió tonnát pedig Törökországban termelik meg. Olaszország a termelési rangsorban a 6. helyen áll, export tekintetében azonban a világon a harmadik legerősebb Kína és az USA után. Nem csoda, hogy az olasz gazdaság egyik fő mozgató terménye a csemegeszőlő. Az ország éghajlati tekintetben változatos, a szőlőtermesztésre a déli régiók a legalkalmasabbak, Pugliában például a csemegeszőlő-termő területek 2/3-a, vagyis 30 ezer hektár található. Ebben a régióban vizsgálták meg a NAIK munkatársai, hogy milyen technikákkal veszik fel a klímaváltozással a versenyt a szőlősgazdák.

Ezen a területen, a mediterrán éghajlatra jellemzően a telek enyhék, a nyarak pedig forrók. Az évi csapadékmennyiség eléri a 600 millimétert, ez azonban egyenetlenül oszlik el, főleg az utóbbi időszakokban fordultak elő özönvízszerű esőzések.

A legnépszerűbb fajta az Itália, amit Pirovano olasz nemesítő állított elő 1911-ben a Hamburgi muskotály és a Chasselas Napoleon kereszteződésével. Természetesen a termesztők a piaci igényeket is követik, így a jelenleg 30%-os arányt magáénak tudó magnélküli szőlők termőterülete is évről évre növekszik.

Az olasz Agriproject azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a csemegeszőlő-termesztést úgy modernizálja, hogy az reagálni tudjon a klímaváltozás okozta kihívásokra. Ennek érdekében optimalizálták a termelési módot. A támrendszert továbbfejlesztették, megerősítették, hogy a nagyobb szeleknek is ellenálljon és elbírja a fólia- és hálótakarót is. Utóbbiak nemcsak a napsütés, a jég és a szél ellen védenek, de általuk a szüret is elnyújtható és a vízháztartásra is pozitív hatást gyakorolnak, kiküszöbölve ezzel az ingadozó természetes vízmennyiséget. Nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a talaj magas mészkőtartalmát kompenzálják, ezt savval és megfelelő talajtakaró növények alkalmazásával érik el. Új termelési rendszer esetén a gyökérzónát tudatosan hagyják fent a felső 10-15 cm-es rétegben. Május és június között hetente egyszer öntözik a szőlőt, míg korábban 10 órás öntözéssel 200-250 l/tőke vizet juttattak ki, addig az optimalizált rendszerben 3 órás öntözéssel elegendő 150 l/tőke víz is, a talaj tápanyagszükségleteit pedig szondákkal vizsgálják. Évente 14-25 alkalommal permeteznek, a kórokozó gombák ellen már 4-5 leveles állapotban védekeznek.

Ez a modern, optimalizált termelési rendszer valóban példaértékű, hiszen alkalmazásával akár 30-40 tonna/hektáros termésátlagot is el tudnak érni.


Comments are closed.