Szerző: Csorba Zsuzsanna

Sokoldalú, ezerarcú és régóta jelen van az udvarokban – A juh

Sokoldalú, ezerarcú és régóta jelen van az udvarokban – A juh

A juh az egyik legkorábban háziasított állat, ennek ellenére a természethez erősen kötődik, így tartása esetén a kiterjedt mozgástér biztosítása elengedhetetlen. Mai bejegyzésünkben megnézzük, hogy mi mindent kell még tudnia annak, aki juhtenyésztésre adja a fejét.

A tízezer éve háziasított juhnak mára már számos fajtája létezik felhasználási céltól és területi elhelyezkedéstől függően. A magyar állattartás hagyományaiban is korán megjelenik a juhtenyésztés, a vándorló magyarok juhai jellemzően a Kaukázustól északra fekvő területeken élő egyedek jegyeit hordozták magukon. A mai fajták közül ezek a vonások a rackajuhokon figyelhetők meg leginkább. A feudalizmusban a juhokat birtoklók és gondozók szerepköre egyre inkább elvált egymástól, így alakult ki a juhászok intézménye és hierarchia-rendszere, melyben a juhászok vezetője a számadó juhász volt, akinek keze alatt a bojtárok dolgoztak.

A juhok párosujjú patás állatok, a szarvasmarha után a második legnagyobb létszámban élő haszonállatok a Földön, ami nem csoda, hiszen igen előnyös tulajdonságokkal bírnak. A juhok esetén általános és speciális értékmérő tulajdonságokról beszélhetünk. Általános értékmérő tulajdonságok az egészség, az ellenálló-képesség, a hasznos élettartam, az életteljesítmény, a növekedési erély, a termékenység és szaporaság, a takarmányfogyasztó-, és takarmányértékesítő képesség és a viselkedés, speciális pedig a gyapjú-, hús-, tejtermelés. Csoportosításuk többféle szempont alapján is történhet. Kategorizálhatjuk a juhokat a farok alakulása szerint (rövidfarkú, hosszúfarkú, zsírfarkú fajták), a gyapjú szerint (finomgyapjas, durvagyapjas és kevertgyapjas fajták), a hasznosítás alapján (gyapjú, hús, többhasznú, tejtermelő és szapora fajták) és származási ország szerint is. Ezek alapján a finomgyapjas típusba sorolható például a Francia fésűsmerinó és a Magyar merinó, hosszúgyapjas angol húsfajták (longwool) a Leicester és a Romney marsh, tejelő fajta a Keletfríz, a Brit tejelő juh és az Awassi, őshonos fajták pedig a Hortobágyi racka, a Gyimesi racka, a Cigája és a Cikta.

A juhok esetében a leggazdaságosabb takarmányforrás a legeltetés, ráadásul kedvelik a természetes közeget, így érdemes megfelelő méretű legelőt biztosítani számukra. Évszakonként változik, hogy milyen takarmányt kell adni a juhoknak. Nyáron fő táplálékuk a legelőn található fű, a hagyomány szerint az állatokat áprilisban Szent György-napján hajtják ki a legelőre és októberben, Szent Mihály-napja körül térnek vissza. Érdekesség, hogy egy legelőn nagyjából 600 előforduló fűféléből a juhok 500 félét megesznek, míg a szarvasmarhák csak 60-at. Télen a juhok leginkább szilázst, gyökér- és gumóstakarmányt és különféle melléktermékeket (például borsószalma) kapnak takarmányul.

A juh remek haszonállat abban a tekintetben, hogy tartása igen gazdaságos tud lenni, hasznosítása pedig sokoldalú: húsa és teje étkezésre, gyapja a textiliparban hasznosítható, emellett a bélből cérna és hegedűzsinór, a szaruból fésűk, dísztárgyak készülhetnek, a gyapjúzsír pedig kozmetikumokhoz alkalmazható.

A rizskutatás Mekkája – A Nemzetközi Rizskutató Intézet tevékenysége

A rizskutatás Mekkája – A Nemzetközi Rizskutató Intézet tevékenysége

A Föld népessége 2050-re megközelítheti a 10 milliárd főt. Ez az előrejelzés a mezőgazdasági termelést soha nem látott kihívásokkal állítja szembe, a hatékonyság növelése ugyanis elengedhetetlen lesz. A klímaváltozás és a népességnövekedés által leginkább sújtott területeken a rizs alapvető élelmiszer, ami a jövőben még nagyobb szerephez fog jutni. A fülöp-szigeteki Nemzetközi Rizskutató Intézet, az International Rice Research Institute (IRRI) felismerte ezt, és a világ egyik vezető rizskutatással foglalkozó intézményeként egy, az egész világra kiterjedő hálózatba gyűjti össze a rizzsel kapcsolatos kutatásokat.

Az IRRI-t 1960-ban alapították a Ford és a Rockefeller Alapítványok, illetve a fülöp-szigeteki kormány közreműködésével. 40 országból érkeztek az intézet munkatársai, és tagja a Nemzetközi Agrárkutatások Tanácsadó Csoportjának is, aminek célja, hogy a kutatási munka nemzetközi koordinálásával járuljanak hozzá a mezőgazdaság globális fejlesztéséhez. Az IRRI nonprofit kutatóközpontként elősegíti a rizzsel kapcsolatos kutatások létrejöttét, az eredmények elterjesztését és a nemzetközi kapcsolatok kialakítását.

„Rice science for a better world” – tartja az IRRI mottója, mihez híven meghirdette a második zöld forradalmat, a GR 2.0-t, aminek legfőbb célja, hogy „klímabiztos” rizsfajtákat nemesítsenek és terjesszenek el. Kísérleteznek olyan fajtákkal, amelyek esetében alacsony tápanyag-ellátottság mellett, sűrű vetéssel és csak a főhajtás megtartásával csökkenthető a vegetatív periódus, így az első 4-5 generáció két éven belül felnevelhető üvegházban. Kiemelt szerep jut a molekuláris markerek segítségével történő szelekciónak, amiben nagy segítség, hogy 3000 rizs genotípus genomjának teljes fizikai térképét készítették el. A termesztett fajok mellett figyelmet kapnak a vad rokonfajok is, ahogy a fajták megjelenésével és elterjedésével szükségessé váló génmegőrzés is.

A rizstermesztés sikeressége az abiotikus és biotikus stresszoroktól is függ. Éppen ezért kiemelt cél, hogy „climate-proof”, vagyis az abiotikus stresszekkel szemben toleráns fajtákat nemesítsenek, de nagy figyelmet fordítanak az olyan betegségekkel és kórokozókkal szembeni ellenállóságra is, mint például a járványos barnulás. Kutatások folynak az intézetben a post harvest technológiákkal kapcsolatban is: az új és könnyen használható technológiák összehasonlítását végzik, mérik az új fajták teljesítményét és a fenntarthatóságot is. Egyre inkább teret nyernek a kevesebb munkaigénnyel járó eljárások és a hibridrizsek termelése is, illetve egy olyan felhő alapú rendszer felállításán is dolgoznak, ami valós időben követi a világ különböző pontjain folytatott kísérleteket.

A Nemzetközi Rizskutató Intézettel a NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztálya (ÖVKI) is együttműködik a mérsékelt égövi rizstermesztést célzó kutatásokban. Az ÖVKI-ben folyó kutatásokról korábbi posztunkban olvashatsz bővebben!

Az egyik legrégebbi haszonnövényünk: a len

Az egyik legrégebbi haszonnövényünk: a len

Az egyik legrégebben termesztett növény a len, több mint 8000 ezer éve jelenik meg a gazdálkodó ember földjein, birtokain. Nem csoda, hiszen igen sokoldalú növény, fajtától függően felhasználható étkezési célokra, a textiliparban, a gyógyszeriparban, a festékiparban, a nyomdaiparban, sőt még takarmányként is. Nézzük, mit kell tudni a termesztéséről!

Magyarországon az olajlen két változatát termesztik: az étkezési és az ipari célokra alkalmazható típusokat. Az ipari célra az az olajlen alkalmas, melynek jódszáma 160 feletti és magas a telítetlen zsírsav tartalma. Ezt a fajtát a textil-, gyógyszer-nyomdaipar, illetve a festék-, kence- és lakkgyártás során használják, de szárát még a kárpitosok is tudják hasznosítani. Az étkezési célra szánt olajlen jódszáma alacsonyabb és leginkább a magja hasznosítható speciális tápszerek készítése során. Az olaj kinyerését követően visszamaradt lenmagpogácsa pedig első osztályú takarmány, mivel igen gazdag fehérjeforrás.

Az olajlen a középkötött erdő- és vályogtalajokat kedveli, de leginkább azokat a jó vízháztartásúakat, melyek képesek biztosítani számára szárazabb időben is a megfelelő nedvességet. Gyökérzete kevésbé fejlett, így a vízre nagyon érzékeny, különösen a virágzás idején. A melegebb időjárást kedveli, az ipari célra termesztett olajlen ideális termővidékei az ország déli részén találhatók.

Érdekesség, hogy a len nagyon kényes az előveteményre, sőt arra is ügyelni kell, hogy ugyanarra a táblára 7 éven belül ne ültessünk újra lent. A legideálisabb, ha előveteménye a talaj tápanyagait egyenletesen hasznosítja és nem gyomosítja a földet. Ilyenek lehetnek például a kalászos gabonák, mint az árpa és a búza.

Termesztése során az alábbi megbetegedések felbukkanásával lehet számolni: len szárbarnulás, lenfenésedés, fuzáriumos hervadás, lenlisztharmat, lenpazmó és a lenrozsda.

A len betakarítása gabonakombájnnal történik, az alföldi régióban nagyjából júliusban. Ekkor a szemek nedvességtartalma 15%, utóérése pedig a betakarítást követően még 60-90 napig tart.

 

Az agrárium világa Nepálban

Az agrárium világa Nepálban

Habár Nepál leginkább kulturális gazdagságáról vált ismertté Európában, nem elhanyagolható, hogy agrárkutatási tevékenysége a lehetőségekhez mérten egyre inkább erősödik, komoly kutatói állománnyal rendelkezik, ami képessé teszi a további fejlődésre. Mai bejegyzésünkben megmutatjuk, hogy mely területeken tud együttműködni a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézete a nepáli tudományos, mezőgazdasági és agrárkutatási intézetekkel, kutatóközpontokkal, egyetemekkel.

Nepál a világ egyik legszegényebb országa. Ipar, olaj, földgáz és korszerű szolgáltatási szektor híján a mezőgazdaság kiemelt szerephez jut. Az ágazat a legnagyobb munkáltató, ami köszönhető a hagyományos teraszos művelési technológiának is, mely komoly kézi erőforrást igényel. 

A növénytermesztéssel foglalkozó kutatóknak tehát több szempontot is figyelembe kell venni, kezdve a terméshozam növelésétől, a beltartalmi mutatók javításán át, a biotikus és abiotikus stresszekkel szembeni toleranciáig és rezisztenciáig. A nagy feladat ellenére az országban az agrártudományi tevékenység és a felsőoktatás alig pár évtizedes múltra tekint vissza. Jóllehet az utóbbi években a politikai és társadalmi változások következtében tendenciaszerűen tértek vissza az évtizedeket külföldön töltő kutatók és szakemberek, hogy szülőhazájukban kamatoztassák a megszerzett tudásukat.

A hátrányos körülmények ellenére a nepáli kutatók nemzetközi színvonalú munkát folytatnak, és szívesen lépnek kapcsolatba olyan országokkal, akiktől tanulni tudnak, ahol az agrárkutatásoknak komoly hagyománya van, ilyen például Magyarország is.

Nepál agrárkutatási tevékenységének jelentős része a klímaváltozás okozta változásokra igyekszik válaszolni. A Magyarországgal történő együttműködés tekintetében fontos terület a szárazságtűrésre történő nemesítés, a búza lisztharmat- és rozsdabetegség elleni küzdelem jegyében a rezisztencia-nemesítés, az ERTI Döntéstámogatási Rendszerének adaptálása az ottani viszonyokra, a hazai csonthéjasok, káposztafélék, járóbúza termesztése és a Magyarországon 100 napos vegetációs ciklussal termesztett rizsfajták alaposabb megismerése.

Az együttműködés azonban nemcsak Nepál, de Magyarország számára is előnyökkel kecsegtet: további kutatás tárgyát képezheti ugyanis, hogy a nepáli ősi gazdálkodási formákból származó tapasztalatok milyen formában hasznosíthatók idehaza. 

Tudnivalók a belvízről

Tudnivalók a belvízről

A belvíz mezőgazdasági tekintetben nemkívánatos jelenség, ami komoly károkat okozhat a földeken. Mai bejegyzésünkben ezt a kérdést járjuk körül és a védekezési lehetőségekre is adunk tippeket!

Mit is nevezünk belvíznek? A 178/2010. (V. 13.) Korm. rendelet 1. § (2,c) szerint a belvíz „a rendes körülmények között vízzel nem borított földterületnek a talajvízből származó, vagy a csapadékvízből összegyülekező víz alá kerülése”. Kialakulása többféle okra is visszavezethető, melyek két nagy csoportba sorolhatók: vannak a természeti tényezők, mint például a felszín alatti vízhálózat, és az emberi talajátalakítás következtében kialakult változások, például, amikor a művelésnek köszönhetően megváltozik a talaj szerkezete. A belvizek létrejöttéhez azonban nagyban hozzájárul az időjárás is, a hirtelen nagy mennyiségben lezúduló eső szintén lehet a kialakulás forrása.

Kép: NAIK ÖVIK

Leginkább tavasszal, nyár végén és ősszel találkozhatunk belvízzel borított területekkel, ez azért is aggályos, mert akadályozza a mezőgazdasági munkálatok elvégzését. Magyarországon a termőterületek harmada kitett a vízkárnak, legyen az aszály, árvíz vagy belvíz. A többletvíz például évente 15 milliárdos kárt eredményez.

A belvíz elvezetéséről tehát a gazdáknak gondoskodni kell. A belvízcsatorna egy meghatározott vízszállító képességű meder, mely alkalmas lehet a nemkívánatos víz elvezetésére, de építhetők olyan átemelő rendszerek is, amik magasabb térszínű csatornákba, folyókba emelik át a nem kívánatos vizet. Segíthet azonban a talaj karbantartása is, ha ugyanis optimális a szerkezete, akkor a többletvíz a mélyebb rétegekbe el tud szivárogni. A belvízzel borított területek feltérképezésében a modern technológia is segítség lehet, a drónok például kiválóan alkalmasak az érintett földek felmérésére.

Fontos azonban felhívni a figyelmet arra is, hogy a víz a XXI. században érték, tekintve, hogy az aszályos időszakok aránya egyre inkább növekszik idehaza is, így végső soron az „okos felhasználás” lenne az ideális cél.

Takarmányozásban verhetetlen: a lucerna

Takarmányozásban verhetetlen: a lucerna

A szántóföldi növénytermesztés gyakori fajtája a lucerna, amelyet leginkább takarmányozás céljából termesztenek. Mai bejegyzésünkben a lucernanövényt és annak termesztését ismerjük meg alaposabban!

A lucernatermesztést 1768-ban Tessedik Sámuel honosította meg idehaza, Nagyszénás-Szarvas térségében telepített lucernát, azóta is igen kedvelt a gazdák körében. Nem csoda, hiszem magas a fehérjetartalma és nagy mennyiségű zöld és szárazanyag termést ad, ráadásul karotinban, ásványi anyagokban és vitaminban is gazdag. Kitűnő takarmányozási értéke mellett azonban érdemes kiemelni az előnyök számbavételénél azt is, hogy a talaj termékenységét kedvezően befolyásolja, ezen felül pedig, a fenntartható gazdálkodás rendszerébe is beilleszthető. A lucernát egyébként humán célokra is hasznosítják kozmetikumok és gyógykészítmények előállítása során.

A lucerna a mélyrétegű, középkötött talajt kedveli, a sekély termőréteget azonban nem tolerálja. A belvíz és a magas talajvíz károsíthatja, a legideálisabb számára a 6,5-7,8 pH kémhatású talaj. A szélsőséges időjárást jól viseli, akár a –25 °C-ot is kibírja, a késő tavaszi talajmenti fagyok azonban veszélyt jelenthetnek. Igényli a napfényt, így nem szabad hagyni, hogy a gyomok vagy bármi más takarónövény árnyékolja.

Alkalmazkodóképessége alapvetően jó, az ország bármely területén megterem, az öntözést nagyon meghálálja, megfelelő vízutánpótlás mellet akár 50-70%-kal növelhető a termés. A termés mennyiségét ezen kívül a talaj állapota, a szomszédos táblák, illetve a termesztés minősége befolyásolja. Számos kórokozó megtámadhatja, így például a lucerna mozaik vírus, a baktériumos hervadás, a lucerna levélragya vagy éppen a lucernarozsda. Kártevői többek között: a kis csipkéző barkók, a lucernabogár, a sároshátú bogár és a hamvas vincellérbogár.

Számos fajtája létezik, hazánkban a közönséges lucerna, a tarka virágú lucerna, a sárkerep lucerna és a komlós lucerna a legkedveltebbek.

Törökország, a kajsziaszalványok fellegvára

Törökország, a kajsziaszalványok fellegvára

A török gyümölcstermesztés az utóbbi években jelentős modernizációs folyamaton esett át, minek következményeként ma már a világ legnagyobb cseresznye-, mogyoró- és kajszitermesztőjeként tartják számon az országot. Mai bejegyzésünkben a kajsziaszalvány-termelést vizsgáljuk meg.

Malatya városa Törökország kajszitermelő központja, amit kiváló klimatikus adottságainak köszönhet. Évente 80.000-100.000 tonna kajsziaszalványt exportálnak a világ 100 országába, ennek növeléséhez további kutatás-fejlesztési munkák szükségesek. Az országban egyébként 64.000 hektáron terem kajszi, hektáronként 4-5 tonna termésmennyiséggel. A Hacihaliloglu és a Kabaasi fajták a legnépszerűbbek, ezek közepes termésmennyiségűek, aszalásra kiválóak, néhány kórokozóra azonban kifejezetten fogékonyak és a tavaszi fagyokat sem tűrik jól.

Az ország kajszitermesztését meghatározzák az Inönü Egyetemen folyó kutatások, melyek a korai, a közép és a kései érésű fajtákra fókuszálnak, illetve arra, hogy mely fajták alkalmasak az aszalványkészítésre. Az intézmény ad keretet azoknak a kutatásoknak is, melyek a kajszitermesztő berendezésekben történő hajtatás lehetőségeit vizsgálják, ezzel is biztonságosabbá téve a termesztést. Hideg idő esetén hőlégbefúvásos fűtést alkalmaznak, melyhez a kajszi csonthéját elégetve nyernek energiát.

Malatya városában található kutatóállomás fő célja, hogy a gyümölcsméretet és a fagy elleni tűrőképességet növelni tudják. Ezen a területen friss fogyasztásra 10%-ot termesztenek, ezt kézzel takarítják be, míg a többi rázógéppel. A betakarítást követően a gyümölcsöket 12 órán át kénes füsttel kezelik, így nyeri el az aszalvány sárga színét.

A kajszitermesztés harmadik pillére ezen a területen a szaktanácsadás, ami kiterjed a termelésre, az exportra, az importra, a növényegészségügyre, a kajszi infrastruktúra kialakítására, az új fajták és technológiák elterjesztésére is.

A klímaváltozás hatásai ebben a térségben is érvényesülnek, egyre melegebbek a telek, hűvösebbek a nyarak, a virágzás pedig korábbra tolódik. A jövőben mind nagyobb mértéket öltő probléma további kihívások elé állítja a török kutatókat, szakembereket.

Agroerdészet Indiában

Agroerdészet Indiában

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézete a tudományos előrehaladás érdekében aktív külföldi kapcsolatokat ápol, így például az indiai Erdészeti Tudományos Intézettel is, akik az agroerdészet területén is folytatnak kutatásokat. Erről szól a mai bejegyzésünk!

Kép: Wikipedia

Indiában az agroerdészetnek jelentős hagyománya van, a gazdaságok 60-70%-án a mezőgazdasági termények közé fákat is ültetnek. Ennek célja az élelmiszer- és takarmánytermelés, a biomassza produktum növelése, a talaj minőségének javítása és védelme, illetve a mikroklíma javítása és a szénmegkötés.

A gazdák bevételének növelése  érdekében az agroklimatikus zónák szerint különböző modelleket készítettek el az indiai kutatók. Punjab tartományban például a kukorica és búza köztes termesztését fejlesztették ki, a déli tartományokban pedig teakfán, kazuárfán és akácon alapuló modellt terveztek. Az indiai kutatók a gyorsan növő fajok agroerdészeti alkalmazhatóságát vizsgálták, illetve azt is, hogy miként integrálható a gyógynövénytermesztés az agroerdészeti rendszerekbe. Az ország déli területein a kertészet jövedelmező irány, így ennek agrárerdészeti rendszerbe illeszthetőségét is kutatják.

Becslések szerint India faanyag-igényének 65%-át a gazdaságokban jelen lévő ültetvények szolgáltatják. Ez igen ígéretes terület, így fejlesztésén tovább dolgoznak a szakemberek, például az eukaliptusz hibridek kutatásával és a teakfa agroerdészeti integrálásának vizsgálatával. A szántóföldi növények és a több célra hasznosítható fák kombinációja is elemzés tárgyát képezi, így például az akác és a rizs, illetve a bambusz és a köles együttes termesztése.

Az indiai kutatóintézet a jó gyakorlatok elterjesztése végett 5 faluban hozott létre ilyen bemutató agroerdészeti rendszereket, ezzel is ösztönözve a gazdákat a szemlélet alkalmazására.

Szőlőkörkép: kedvelt hazai szőlőfajták

Szőlőkörkép: kedvelt hazai szőlőfajták

A szőlő évezredek óta ismert és kedvelt táplálék, az egyik legrégebb óta termesztett gyümölcs. Számos fajtája létezik, melyek termesztésének sikeressége az adott terület ökológiai jellemzőitől függ. Mai bejegyzésünkben összegyűjtöttük a legkedveltebb szőlőfajtákat!

Irsai Olivér

Magyar nemesítésű csemege- és borszőlő hibrid, amit 1930-ban Kocsis Pál nemesített. Intenzív növekedésű, fürtjei közepes nagyságúak, kis bogyói pedig aranysárgában pompáznak. Kisméretű szemei miatt nem annyira mutatós, borszőlőként viszont remek, muskotályos, lágy savakban gazdag nedű készül belőle.

Zenit

A Zenit borszőlőt 1951-ben Király Ferenc nemesítette az ezerjó és a bouvier keresztezésével. Koránérő fajta, magas cukortartalma miatt remek borszőlő. A belőle készült bor igen kellemes zamatú és illatú.

Csabagyöngye

Világhírű hibrid fajta, amit a 20. században Mathiász János nemesített a bronnerstraube és az ottonel muskotály szőlők keresztezéséből. Koránérő típus, így már július közepétől szüretelhető. Fürtjei közepes nagyságúra nőnek, íze pedig kissé muskotályos.

Anita

Az Anita egy hibrid csemegeszőlő, ami igen erős növekedésű, nagy fürtjeit alkotó bogyói pedig pirosas-rózsaszínes árnyalatúak, ízük pedig kellemes.

Kékfrankos

A kékfrankos tipikus borszőlő, melyből gyümölcsös, savas száraz vörösborok készülnek. Gyors növekedésű, jó termő fajta, amit szeptemberben szüretelnek. Magyarországon Sopronban, Villányban, Egerben és Szekszárdon találkozhatunk vele leginkább.

Hárslevelű

Hatalmas fürtjeiről vált ismertté a hárslevelű, ami igen gyors növekedésű és remek borfajta. Igazán kellemes illatú és zamatú, testes borok készíthetők ebből a szőlőfajtából.

Neked melyik a kedvenc szőlőfajtád?

Termőföld a városban

Termőföld a városban

Ma már nem számít csodabogárnak az a lelkes termelő, aki „kertjét” a város kellős közepén képzeli el. Ez ugyanis az urban farming, vagyis városi gazdálkodás, ami szerte a világon egyre nagyobb népszerűségnek örvend! Nézzük, miért érdemes belefogni az urban farmingba!

Az urbanizáció hatására egyre több család költözött városokba, nagyvárosokba, amik korábban, jellegükből adódóan együtt jártak azzal a nézettel, hogy a saját élelmiszer megtermelése ilyen környezetben nem lehetséges. Ezzel a nézettel vette fel a harcot az urban farming, ami a modern technológia tárházát állítja csatasorba azért, hogy a „városi termelő” egy életképes fogalom legyen, maga a növénytermesztés pedig  hasznot hajtóvá váljon ilyen kondíciók mellett is.

Kép forrása: fool.com

A városi gazdálkodás esetén a rendelkezésre álló terület arányaiban kicsi, így a horizontális terjeszkedést a vertikális magasba törés váltja fel, minek eredményeképp a termőrétegek egymás fölött kapnak helyet. Gyakran „foglalják be” lapos tetős épületek tetejét, vagy éppen az épületek falait.

Hatalmas előnye, hogy a városi „tanyák” számának növekedésével a városi zöldterületek aránya is növekszik, ami az életminőség növekedését vonja magával. A modern technológiának köszönhetően a termelés igen hatékonnyá tehető, nem beszélve arról, hogy a helyben termesztett zöldségek és gyümölcsök rövidebb utat járnak be, amíg eljutnak a városi fogyasztókhoz, vagyis kevesebbet kell tárolni és „utaztatni” az ételt. Az urban farmingnak köszönhetően a városok lakói is megbízható forrásból juthatnak élelmiszerhez, az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező családok pedig bekapcsolódhatnak akár a termesztésbe is. Fontos tényező, hogy a test mellett a lélekre is jó hatást gyakorol, hiszen egy egészséges és szerethető hobbi lehetőséget kínál a városlakók számára. Ez pedig különösen felértékelődik az olyan kritikus helyzetekben, mint a pandémia okozta „kényszerpihenő”.

A városi gazdálkodásnak nemcsak gazdasági és egészségi hatásai vannak, hanem közösségépítő is. Gyakran ugyanis a városi termőföldek közösségi kert formájában jönnek létre, melyek lényege, hogy egy közös kertben a kertészkedni vágyók egy parcellát bérelhetnek, amit aztán saját ízlésük szerint ültethetnek be.

A városi gazdálkodás, vagyis az urban farming temérdek lehetőséget rejt magában és több városi problémára is megoldást nyújthat. A kérdés már csak az: Te mikor fogsz bele?