Szerző: Csorba Zsuzsanna

A klímaváltozás hatásai Magyarországon

A klímaváltozás hatásai Magyarországon

A klímaváltozás globális probléma, így annak hatásaival Magyarországon is egyre inkább számolni kell. A természeti katasztrófák és a szélsőséges időjárási viszonyok számának növekedése arra utal, hogy a klimatikus viszonyok valóban változásban vannak, és bizony, ez a jelenség a mezőgazdaságra is kedvezőtlenül hat, határozott és tudatos reakciókat követel.

Magyarország időjárását a mediterrán, a kontinentális és az óceáni éghajlat határozza meg. Ez a hármas magában hordozza a változékonyság lehetőségét, amihez olyan „tarkító tényezők” társulnak, mint a domborzat, vagy éppen a vízrendszeri sajátosságok.

Az előrejelzések értelmében a Kárpát-medencében nem egyöntetű és eltérő ütemű felmelegedés várható, amihez a szélsőséges tényezők gyakoriságának növekedése társul. A hőmérséklet emelkedése az egyik ilyen fontos változás: egyre többször fordulnak elő hőhullámok, amik hőstresszhez vezetnek, emellett pedig növekszik a hirtelen változó hőmérséklet valószínűsége is. Ezzel ellentétben csökken az éves csapadékmennyiség, a XX. század elejéhez képest például tavasszal már 25%-kal kevesebb eső esik. További problémát okoz a csapadékkiválás intenzitásának növekedése, vagyis az, hogy a kevesebb csapadék rövidebb idő alatt zúdul le, vagyis kisebb mennyiségű víz tud beszivárogni a talajba, így növekszik az elfolyás és az árvízveszély.

A megváltozott viszonyokra a mezőgazdaság három irányból adhat választ. Nézzük ezeket!

A kibocsátás csökkentése

A gépesítésnek köszönhetően az egyre mélyebb és gyakoribb talajmozgatás jelentősen hozzájárulhat a bomló szerves anyagok légkörbe juttatásához, így a mezőgazdasági kibocsátás növeléséhez. A talaj humusztartalmának csökkentése forgatás nélküli művelési módszerekkel megállítható, sőt, ezek segíthetnek a csapadékmegőrzésben és az éghajlathoz történő adaptációban is.

Alkalmazkodás

Az alkalmazkodás egyik hatásos módszere a növények stressztűrésének növelése, de hatásos lehet a vetésidők eltolása is. Ígéretes megközelítésnek tűnik a legtöbb előnyt egyesítő megoldás, a talajforgatás nélküli, takarásos művelés, melyet az USA-ban számos farmon már évtizedek óta alkalmaznak.

Tájgazdálkodás megváltoztatása

Az agrárerdészet során a fás kultúrákat tudatosan integrálják a növénytermesztés vagy az állattenyésztés folyamatába, ugyanazon a földterületen. Az agrárerdészet segíthet választ adni a klímaváltozás okozta problémákra, hiszen általa csökkenthető a talajerózió, a lombhullás természetes trágyaként szolgál, a fák segítenek felszínre hozni a mélyebb rétegekből a tápanyagokat, árnyékot nyújtanak, a magasabb talajvíz-tartalom pedig lehetővé tesz egy újabb termesztési ciklust.

A klímaváltozás komoly kihívások elé állítja a gazdákat, az új módszerek, technológiák és fajták azonban nagy segítséget nyújthatnak a kritikus időszakok átvészelésében.

A cikk a NAIK – Változások kora című könyv alapján készült!

Ezerszemű régi barát – A mák

Ezerszemű régi barát – A mák

Magyarországon a mák fontos gyógynövény és élelmiszer, a gasztronómia szerves része. A klimatikus viszonyok ideálisak idehaza a mákfélék családjába tartozó kerti mák termesztésére. Mai bejegyzésünkben megnézzük, mit kell tudni erről a növényről!

A mák az egyik legrégebben termesztett kultúrnövény, idehaza az étkezésre alkalmas kerti mákot termesztik. A Papaver somniferum (kerti mák) a Kárpát-medencében egynyári növényként van jelen, a mediterrán éghajlaton azonban évelőként terem. A máknövény szára lehet szőrös és sima is, levelei nyél nélküliek, fűrészesek, virágai pedig fehér, vörös, rózsaszín és lila színekben pompázhatnak. A mákgubó mérete igen változatos, akár ökölnyi nagyságú is lehet.

Vetését már februárban lehet kezdeni, 3-4 °C-on csírázik, és kedveli a napos, szélvédett helyeket. Termesztéséhez ideális a nedves talaj, ennek ellenére a szárazságot is jól tűri, a kémhatásra pedig nem érzékeny. A növekedési szakaszban a mák igényli a nagy mennyiségű vizet, a gumók kifejlődéséhez azonban száraz melegre van szükség. Tenyészideje 120-140 nap, termésátlaga pedig 500-550 kg/ha. A betakarított mákot tárolás előtt napos helyen érdemes szétteríteni, így a magok megszáradhatnak és nem avasodnak meg olyan gyorsan.

Európában, több országban is könnyedén megterem, a legjelentősebb máktermelő országok: Törökország, Franciaország, Csehország, Németország és Magyarország. Fontos élelmiszeripari és gyógyszer alapanyag, több alkaloidot is tartalmaz, magjából pedig magas kalcium és cink tartalmú mákolajat sajtolnak. Érdekesség, hogy a csontritkulás ellen alkalmazott olaj a fényre érzékeny, így sötét üvegben kell tárolni.

Ezek a betegségek támadhatják meg a málnát, a szamócát és a szedret

Ezek a betegségek támadhatják meg a málnát, a szamócát és a szedret

A bogyós gyümölcsöket számos betegség megtámadhatja. Fajtától függően változik, hogy milyen megbetegedésekkel kell számolni a gazdáknak, ezek lehetnek vírusos, fitoplazmás, baktériumos és gombás eredetűek is. Mai bejegyzésünkben összegyűjtöttük a málna, a szamóca és a szeder jellemző betegségeit. Nézzük őket!

A málna betegségei

A málna jellemző vírusos betegsége a málnamozaik, amelynek leginkább a szaporítóanyag előállítása során van jelentősége. A levélen sárgászöld levélérhálózat és foltok jelennek meg, esetenként pedig a növény torzulása is megfigyelhető. Legfőbb terjesztőik a levéltetvek, melyek ellen rendszeresen kell védekezni.

Fitoplazmás betegség a málna törpülés, amely szórványosan fordul elő. A töveken rövid, sárgászöld sarjhajtások fejlődnek ki, miközben a tövek fejlődésükben visszamaradnak. A kabócák által terjesztett betegség ellen fitoplazmamentes szaporítóanyag előállításával és a kabócák irtásával lehet védekezni.

Baktériumos málnabetegség az agrobaktériumos vesszőgolyva, ami szintén a szaporítóanyagok előállítása során jelenik meg leginkább. A növény hajtásain és a vesszőn daganatok jelennek meg, a kéreg felrepedezik, majd pedig elhámlik. Ennek másik változata a gyökérgolyva, ami a gyökéren jelenik meg. Ebben az esetben a talaj a fertőzés forrása, innen jut a kórokozó a fő- és oldalgyökerekbe.

Számos gombás betegséggel is számolnia kell a málnatermesztőknek. Ilyen például a málna elzínoés betegsége, a mikoszferellás levélfoltosság, a növény didimellás betegsége vagy éppen a lisztharmat.

A szamóca betegségei

A szamóca esetén, ahogy a málnánál is, számolni kell a mozaik betegségekkel és a levélsodródással is. Ezek vírusos megbetegedések, így egészséges szaporítóanyag alkalmazásával ki lehet őket védeni. A szamóca fitoplazmás betegsége a söprűsödés, aminek következtében a növény torz növekedése figyelhető meg, a tövek pedig alig hoznak termést.

Gombás szamócabetegség a diaheás nyálkásság, ami a nyálkával borított növényrészek elhalásához vezet, de jelentkezhet lisztharmat, levélfoltosság, botrítiszes, gnomóniás vagy fitoftórás gyümölcsrothadás is.

A szeder betegségei

A szeder esetén is jelentkezhet a vírusos mozaik betegség és a fitoplazmás szeder törpülés, de felütheti fejét a baktériumos vesszőgolyva és a gyökérgolyva is. A gombás betegségek közül a mikoszferellás levélfoltosság, a botrioszfériás, a szeptocitás és a leptoszfériás betegségek a veszélyesek. Jelentkezhet még a sárgarozsda, a narancsrozsda és a feketerozsda is. Utóbbi a vadon előforduló és a termesztett fajoknál is igen gyakori, tüneteként a levél színén szembetűnő liláspiros foltok jelennek meg.

A bogyósok jellegükből adódóan igen érzékenyek a megbetegedésekre, megfelelő körültekintéssel azonban kivédhető a nagy termésveszteség.

A bejegyzés a NAIK A bogyósok termesztése című könyv alapján készült!

 

A magyar kutatók halgenetikában elért új eredményeire a New York Times is felfigyelt

A magyar kutatók halgenetikában elért új eredményeire a New York Times is felfigyelt

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézete vezetésével a tokféléket vizsgáló magyar kutatócsoport létrehozta az őshonos vágótok és az amerikai lapátorrú tok életképes hibridjét, amely evolúciós és génmegőrzési szempontból egyaránt nemzetközi jelentőségű felfedezés.

Fotó: Tóth Flórián

A kutatásban a NAIK Halászati Kutatóintézete mellett a keszthelyi Georgikon Kar Hal Laboratóriuma, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara, a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke és a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Haszonállat-génmegőrzési Intézete vett részt. A projektet segítette egy amerikai tokhal specialista is a Kentucky Állami Egyetemről. A kutatók ún. indukált ginogenezis segítségével szerettek volna utódokat létrehozni a Duna vízrendszerében őshonos, fokozottan veszélyeztetett vágótok egy ivarérett génbanki egyedétől. A NAIK Halászati Kutatóintézete tartja fenn ugyanis Európa egyik legnagyobb és egyben legteljesebb élő tokgénbankját, amelynek kiemelt célja ezen veszélyeztetett fajok dunai populációinak génmegőrzése és rehabilitációja. Az indukált ginogenezis módszere abban segítheti a génmegőrzés munkáját, hogy ebben az esetben egy ivarérett anyai példány is elegendő a szaporodáshoz, míg az apai vonal genetikai anyaga abban nem vesz részt, csupán elindítja a zigóta fejlődését.

A kutatócsoport az eredeti kutatási célok elérése mellett meglepő eredményre jutott, ugyanis a ginogenezis indukálására az amerikai lapátorrú tok spermáját használták (spermára a ginogenezishez is szükség van), mivel az eddigi vizsgálatok szerint a két fajnak nem volt életképes hibridje. A két faj 184 millió évvel ezelőtt vált szét egymástól az evolúció során, és azóta a Föld két különböző kontinensén élnek. A vágó tok a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger vízgyűjtőjének őshonos halfaja, míg a lapátorrú tok az Észak-amerikai kontinensen honos. Ennek ellenére ebben a vizsgálatban nagyszámú életképes utód kelt ki, amelyek azóta már 1-3 kilogrammos méretűre nőttek.

A kutatás eredménye nemzetközi jelentőségű, hiszen az eredmény rávilágít a tokfélék lassú evolúciójára és segít megérteni hogyan is maradhatnak meg olyan élő kövületek, mint például a tokfélék. Génmegőrzési szempontból fontos felismerés, hogy a lapátorrú tok és a vágó tok a természetben is képes lehet életképes utódok létrehozására, így amennyiben a földrajzi elkülönülés bármilyen okból megszűnik, az a fajok adaptációs képességeinek függvényében veszélyeztetheti az őshonos, kritikus helyzetben lévő tokfajok populációinak fennmaradását.

A kutatás eredményei 2020. július 6-án publikálta a kutatócsoport a Genes című tudományos folyóiratban. A tudományos cikk nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki, így a napokban több jelentős sajtóorgánum, köztük a New York Times Tudomány rovata, a Quanta Magazine, és a USA Today, is interjút készített a kutatócsoporttal. A New York Times cikke itt olvasható.

Ekétől a drónig: digitalizálódik a mezőgazdaság

Ekétől a drónig: digitalizálódik a mezőgazdaság

Nemzetközi trendek alapján újul meg a hazai agrároktatás

Nagy szükség mutatkozik a mezőgazdasági oktatásban a modern technológiai tárgyak arányának növelésére. Mivel az agrárium ma már széles körben alkalmazza hazánkban és külföldön egyaránt a robotika, a programozás, vagy éppen a szenzortechnológiák vívmányait, a jövő diplomásainak ismerniük és alkalmazniuk kell tudni mindezeket. Az intézményünket is értintő egyetemi integrációs folyamat egyik fontos lépése éppen azt célozza, hogy végzőseink a fejlett technológiákat készség szinten tudják már használni és azokat akár tovább is tudják fejleszteni.

5G nemcsak az űrben, de földművelésben is

Az 5G a mobilhálózatok legújabb generációjaként vált ismertté, de azt talán kevesebben tudják, hogy egy általános célú technológiáról van szó, amely a gazdaság és mindennapi életünk jelentős átalakulásához vezethet. Új távlatokat nyit, nagyobb biztonságot és innovatív megoldásokat nyújthat többek közt az iparban és a mezőgazdaságban is. A mezőgazdasági termelésbe bevont és 5G hálózatokba kapcsolt érzékelők segítségével például hatékonyabbá válik a földek tápanyagellátása, az öntözés és a növényvédelem, ez pedig hozzájárul az egészségesebb élelmiszerek előállításához. Kína keleti részén, Zhejiang tartományban található az az intelligens üvegház, ahol 5G-s hálózat segítségével termesztenek több mint 2.800 paradicsompalántát. A szenzorok folyamatosan figyelik a hőmérsékletet, a páratartalmat, a fény- és vízigényt, és valós idejű adatokat küldenek a vezérlőrendszernek, ami ezek alapján optimalizálja a beállításokat, így maximalizálva a terméshozamot. Az itt dolgozó agrármérnökök haladó felhasználói és fejlesztői ezeknek a technológiáknak.

Szárnyaló ötletek a szárnyas kártevők ellen

A drónok először csak hobbiként funkcionáltak, majd később a technológiai újításoknak köszönhetően olyan szenzorokat és dróntechnológiákat fejlesztettek ki, amelyek az ipar és a mezőgazdaság területén is jól használhatók. A drónok segítségével többek között könnyen felbecsülhető például a belvízhelyzet, a talajdegradáció, a különféle stresszhatások mértéke, valamint a növények állapota. 2020 februárjában az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete bejelentette, hogy speciális drónokat fognak bevetni Kelet-Afrika egyes részein a hatalmas sáskarajok leküzdésére. A drónok prototípusait porlasztókkal és speciális érzékelőkkel szerelték fel, hogy felismerjék a kártékony rovarokat, amelyek akár napi 95 mérföldet is repülhetnek és nagy mértékben pusztítják a haszonnövényeket.

Megújuló egyetemi oktatás

Ahogyan a fenti példák is mutatják, a mezőgazdaság versenyképességének és termelési hatékonyságának növeléséhez elengedhetetlen a technológiai korszerűsítés. Ez hazánkban sincs másképp. Ez a modernizációs folyamat magában foglalja az oktatás megreformálását is. Hogy hogyan? Például azzal, hogy az agrár-felsőoktatásban is egyre nagyobb szerepet kapjanak a technológiai tárgyak – a programozás, az automatizálás, a szenzortechnológiák használatának elsajátítása.

Míg a külföldi egyetemeknél a technológiai tárgyak az oktatás mintegy 20-25 százalékát teszik ki, addig az itthoni egyetemeknél jellemzően csupán öt százalék ez az arány. Az agrár-felsőoktatás megújításának egyik tervezett lépése éppen ez. Ahol pedig ez leghamarabb hazánkban bekövetkezhet, az a Kaposvári Egyetemet, a Szent István Egyetemet, az Eszterházy Károly Egyetem Keszthelyi campusát és a Pannon Egyetem Georgikon karát tömörítő új Szent István Egyetem lehet. Az augusztusban összeolvadó, de városi campusait és nagy hagyományú helyi szakmai specializációjukat megtartó intézménycsoportban tanulók a következő években egyre magasabb óraszámban tanulnak majd a modern gazdálkodáshoz ma már nélkülözhetetlen robotikát, programozást és szenzortechnológiai tárgyakat.

A pulykatenyésztés szépségei és nehézségei

A pulykatenyésztés szépségei és nehézségei

A pulykatenyésztés legnagyobb kihívása, hogy nehéz őket gazdaságosan tenyészteni, mivel nagy mennyiségű állati eredetű takarmányra van szükségük. Ráadásul, a napos állatoknak különleges igényeik vannak, melyek figyelmen kívül hagyása komoly veszteséget okozhat. Nézzük, mire kell figyelned, ha pulykát szeretnél tenyészteni!

A pipék első hónapja igen kritikus, magas ugyanis az elhullás aránya ebben a korban. Ennek oka amellett, hogy magas a hő- és fehérjeigényük, hogy nehezen találják meg az élelmet és az itatót a kezdetben még gyenge látásuk miatt, sőt gyakran tömörülnek össze egy csoportba és előfordulhat, hogy összenyomják egymást. Eleinte a 35-37 °C-ot biztosítani kell számukra, majd hétről hétre csökkenteni kell ezt a hőfokot, ha ugyanis teljesen kinőnek a tollaik, akkor már képesek tartani a saját testhőmérsékletüket.

A pulykáknak nagyon magas a fehérjeigénye. Ezt megfelelő és igényre szabott takarmányozással lehet biztosítani, de jó kiegészítés, ha legelőn tartod őket, ahol egyéb fehérjeforrásokra is lelhetnek. Megoldást jelenthet az is, ha takarmánynövények vagy akár dió is kerül az etetőbe. Fontos, hogy ezek az állatok mészkőgritt segítségével őrlik meg a táplálékot, így ezt mindenképp biztosítsd számukra.

Tojása fogyasztható, azonban nagyon drága, mivel gyenge a tojástermelő képessége: 20-24 hét alatt 70-110 db, nagyjából 80 grammos tojást tojik.

A brojlerpulyka jellemzően egészben kerül értékesítésre és 12-16 hetes korban 2,5-6,5 kg-os súlyban vágják, míg a gigantpulykát 22-24 hetes korig 20-35 kilogrammosra hizlalják, majd darabolva értékesítik. 2,5 kg tiszta mellhús kinyeréséhez 10 kg élősúly feletti súly szükséges.

A pulykahús igen kedvelt, mivel alacsony a koleszterintartalma és igen könnyű bánni vele a konyhában. Ennek ellenére a pulykahús-fogyasztás itthon még nem vetekedik a csirkehúséval, évente egy átlagos ember 7 kilogrammot fogyaszt húsából. Íme, egy recept, ha kedvet kaptál a pulykaételekhez:

Ezt kell tudnod a szedertermesztésről!

Ezt kell tudnod a szedertermesztésről!

A szeder savanykás, mégis zamatos íze miatt vált a nyár ínyencségévé. Ma már ugyan gyakrabban találkozhatunk vele a boltok polcain, mégis, elterjedtsége és fogyasztása nem mérhető az almához, körtéhez. Nézzük, mit kell tudni a termesztéséről!

A szeder két éves életciklusú, vagyis minden évben az előző évi sarjon képez termést, majd érés után a vessző elpusztul. Erős gyökérzettel rendelkezik, melyen nincs túl sok oldalelágazás, viszont mélyebben (akár 3 méter mélyen) hatol a földbe.

Az első éves növény a sarj. Növekedése ideális körülmények között igen erőteljes, ez a növekedés azonban a vegetáció végével leáll, a lehűléssel pedig megkezdődik a megfásodás. A másodéves, megfásodott növényi rész a termővessző, a termőhajtások pedig a levelek hónaljában lévő rügyekből fejlődnek a fajtára jellemző virágszámmal, melyekből megtermékenyülés után a gyümölcs fejlődik ki. A letermés után a termőhajtások és termővesszők elpusztulnak, ezeket a betakarítás után el kell távolítani, mivel teret adhatnak a megbetegedéseknek.

A szeder levelei ötösen (olykor hármasan) összetettek, virágai bogas virágzatban helyezkednek el és kocsányon ülnek. A termések csoportokban ülnek a vackon. Így a szeder gyümölcse a húsos vacokkúppal együtt választható le.

Termőhely tekintetében meglehetősen válogatós növény. A téli tartós hideget nem bírja, de a túl erős napsütés is veszélyes lehet rá. A magas UV-sugárzás következtében ugyanis a levelek által nem takart gyümölcs károsodhat, színe szürke marad, értéke pedig jelentősen lecsökken. A szeder az előveteményre is érzékeny, nem szabad olyan helyre telepíteni, ahol előzőleg is bogyós gyümölcs termett. Szaporítása szabad gyökerű és konténeres szaporítóanyaggal is lehetséges. Előbbi esetben a telepítés legjobb időpontja az ősz második fele, utóbbi esetben pedig a szeptember, esetleg a késő tavaszi időszak a legideálisabb.

A szeder termesztéséhez igen erős támrendszerre van szükség, és a 3 méteres sortávot, illetve a 1,5-2 méteres tőtávot is érdemes tartani. Ápolási munkák tekintetében említést kell tenni a sarjak ritkításáról, metszéséről a termőhajtások és a sarjak szétválasztásáról, betakarítás után pedig a letermett vesszőket kell eltávolítani. Ahogy általában a bogyósok esetén, a szedernél is kiemelt kérdés az öntözés, éppen ezért jellemzően valamilyen kiépített öntöző berendezést használnak a termesztők, ez lehet akár felső szórófejes, mikroszórófejes vagy csepegtető öntözés is.

A gyümölcs a vacokkúppal együtt válik le a kocsányról, ennek köszönhetően jobban szállítható és eltartható. Szedése nagy hozzáértést igényel, mivel első osztályú áruként csak a megfelelő érési állapotban lévő gyümölcs adható el. Akkor érett a szeder, amikor a fénye már kissé mattá válik. Érése folyamatos, szezonban (fajtától függően július-augusztustól) hetente nagyjából kétszer kell szedni. 

A bejegyzés a NAIK A bogyósok termesztése című könyv alapján készült!

 

 

 

 

Gyorsan növő zöldek a kertben

Gyorsan növő zöldek a kertben

A kertészkedés egy remek hobbi azok számára, akik szeretik a kezüket hasznossá tenni, majd élvezni a munka gyümölcsét. Erre a „gyümölcsre” azonban gyakran sokáig kell a várni, a növények és termések kifejlődéséhez ugyanis a legtöbb esetben hosszú idő szükséges. Vannak azonban kivételek, gyorsan növekedő zöldségek is, amik hamar megörvendeztetik értékeikkel a türelmetlen és a sikerre kiéhezett kezdő kertészeket.

Saláta

A fejes salátáról köztudott, hogy igen gyorsan nő. Az ültetéstől számítva mindössze 50-75 napra van szüksége ahhoz, hogy betakarítható legyen. A saláta könnyen termeszthető, egészséges, ráadásul többször is szüretelhető.

Spenót

A spenót előnye, hogy cserépben és veteményesben is egyaránt termeszthető. Az ültetést követő 3-5 hétben már felhasználhatók levelei a konyhában, mindössze annyit kell tenned, hogy egy ollóval levágod a kívánt levélmennyiséget.

Zöldborsó

A zöldborsó magjait legalább 3 cm mélyre helyezd a talajba, egymástól 10 cm-re, és ha minden jól megy, 60-80 nap elteltével már virítani fognak a beérett borsószemek. A függőlegesen terjeszkedő növény a hideget jól tűri, a szárazságot azonban nem állja.

Cékla

Nem az igényességéről, sokkal inkább a jó beltartalmi mutatóiról vált híressé a cékla. Tavasszal érdemes ültetni és 60-85 nap múlva már be is lehet takarítani. Érdemes a leveleit még zsengén szüretelni, ezek ugyanis igen egészségesek.

Zöldbab

Ültetés után 40-65 nappal már betakaríthatod a zöldbabot! Ehhez azonban szükséges, hogy a magokat 2,5 cm mélyre ültesd és tartsd a növények között a 12-15 cm-es távolságot. A bokros bab előnye, hogy könnyű termeszteni, nem kell karózni és kisebb helyen is elfér.

Ezt kell tudni a málnatermesztésről!

Ezt kell tudni a málnatermesztésről!

A bogyós gyümölcsök egyik legkedveltebbike a málna. A hűvösebb éghajlatot igénylő növény hazánkban is megterem és gazdaságosan is termeszthető. Mai bejegyzésünkben a málnatermesztés rejtelmeiben vezetünk be titeket! Szó lesz művelési rendszerekről, telepítésről, gondozásról és a betakarításról is. Jöjjenek a részletek!

Lehetséges művelési rendszerek

A málnatermesztés kezdetén meg kell hozni a döntést, hogy milyen művelési módot választunk. Támrendszer nélküli termelési mód a gyalogművelésű sövény, mely esetén 1,5-2 méteres sortávot és 0,4-0,6 méteres tőtávot kell tartani. A sátoros gyalogművelés is egy lehetőség, amit leginkább merevebb szárú fajtáknál alkalmaznak, a sor- és tőtáv ez esetben 1×1 méter, a termővesszőket pedig 1,3-1,4 méternél visszavágják, majd a csúcs alatt sátorszerűen összekötik. Támrendszer nélküli művelési forma az ívrendszerű sövény is, ennek lényege, hogy az egyik tő lehajló vesszőjét a sorban elhelyezkedő következő tő lehajló vesszőjéhez kötik.

A támrendszer melletti termesztésnek három fajtája ismert, a karós, a függőleges kordonos és a vízszintes és ferde kordonos változat. A karós művelés házikertekbe és kisparcellás telepítésbe javasolt, mivel igen magas a kézimunkaigénye. A függőleges kordonos termesztés a leggyakoribb verzió az üzemi termesztésben, mivel jól gépesíthetők a munkafolyamatok, az elszáradt termővesszőket azonban például kézzel kell felkötni. Ikerhuzalos és egyhuzalos változata is létezik. A vízszintes és ferde kordonos művelés előnye, hogy szétválaszthatóvá teszi a termővesszőket a soron belül, így azok nem zavarják egymás fényellátását és a betakarítást sem.

Telepítés

A telepítés első lépése a terület megválasztása. Nem érdemes málnát telepíteni olyan területre, ahol előzőleg málnát, szamócát, paprikát, paradicsomot vagy napraforgót termesztettek. Inkább olyat válasszunk, ahol korán lekerülő kalászos volt az elővetemény.

A málnának magas a tápanyagigénye, így telepítés előtt javasolt szarvasmarhatrágya bedolgozása a talajba. A legkedvezőbb az É-D sorirányú telepítés, de mindenképp számolni kell a széliránnyal is. Előkészített, porhanyós talajba érdemes telepíteni, egy hektárra nagyjából 10-12 ezer darab szaporítóanyag szükséges.

Gondozás

A málnatermesztés természetesen az ültetéssel nem ér véget, több ápolási munkát is érdemes elvégezni, hogy a termés a várakozásainknak megfelelő legyen. Az egyik ilyen a sarjválogatás, amire azért van szükség, mivel a málnafajták általában bőségesen fejlesztenek gyökérsarjakat. Ha ezeket ritkítjuk, akkor csökkenthető a gombás megbetegedések és fertőzések kockázata.

Az első sarjakat is érdemes eltávolítani, így ugyanis késleltethető a sarjak fejlődése, a második sarjnemzettség pedig alacsonyabb és vékonyabb lesz. Ezzel a módszerrel öntözetlen területeken 10-20%-os, öntözöttön pedig 30-50%-os hozamnövekedés érhető el. Érés után a letermett vesszőket is el kell távolítani és a sarjakat ritkítani, hogy tövenként 5-6 termővessző maradjon.

A termővesszőket érdemes visszametszeni, hiszen a túl hosszú vesszők nemcsak az ápolási munkákat akadályozzák, de a visszametszetteken jobban hajtanak a rügyek és több termés is fejlődik.

Betakarítás

A málna csupán rövid időszakban szedhető, érési hossza általában 2-3 hét. Létezik azonban folytontermő málna is, ez az őszi málna (például a Polka fajta), melyről a megfelelő metszéssel ősszel és nyáron is szüretelhetünk.

A málna nem utóérő, így a zamatanyagai a szedés után már nem fejlődnek, viszont ha túl éretten szedjük, akkor elszíneződik és hullik. A konzervipari feldolgozásra szánt gyümölcsöt 4-5 naponta szedik, a melyhűtésre és a friss piacra szánt málnát azonban 2-3 naponta, főérésben 1-2 naponta szüretelik. A friss fogyasztásra szánt gyümölcsöt közvetlenül a csomagolásba szedik, mivel a szemek igen sérülékenyek.

A betakarítás igen költséges, ez teszi ki a termelésre fordított kiadás 60%-át. Ma már léteznek korszerű betakarítógépek is, melyek egy gépkezelő és 4 segítő közreműködésével 80-85 szedő munkáját képesek kiváltani. Tény azonban, hogy a friss piacra és gyorsfagyasztásra szánt gyümölcsminőség egyelőre kevés géppel érhető el.

Az éghajlatváltozás sajnos a málnatermesztésre is nagy hatást gyakorol. Az átlaghőmérséklet emelkedése, a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságának növekedése egyre nagyobb problémákat okoz. A túl erős közvetlen napfény például megégeti a gyümölcsöt, a leveleket, sőt a bogyó rá is sülhet a vacokkúpra. E probléma feloldására kísérleteztek a NAIK fertődi kutatóintézetében is a fedett termesztési módokkal, melyek ígéretes megoldásnak bizonyulnak.

A bejegyzés a NAIK A bogyósok termesztése című könyv alapján készült!

Mire van szüksége a szamócának, a málnának, a szedernek és a bodzának?

Mire van szüksége a szamócának, a málnának, a szedernek és a bodzának?

Egy korábbi blogposztban általánosságban írtunk arról, hogy milyen igényei vannak a bogyós gyümölcsöknek, ma pedig azt nézzük meg, hogy az egyes fajtáknak milyen ökológiai körülményekre van szüksége ahhoz, hogy szépen fejlődjenek és bő termést hozzanak.

A szamóca rendkívül jó adottságokkal bír, így sok helyen termeszthető. Itthon a korán érő fajták közé tartozik, a nyugalmi szakasza már márciusban befejeződik. A téli hideget -10 °C-ig tűri károsodás nélkül, a tavaszi fagyokra azonban a virág ivarszervei érzékenyek, már akár -1-3 C°-os hideg is végzetes lehet számukra. Sík vidéken jól termeszthető, a szélvédelemre azonban már a telepítéskor érdemes gondolni. Virágzástól érésig igényli a legtöbb vizet, igazán jövedelmezően az öntözés biztosítása mellett termeszthető.

A málna a hűvösebb időjárást kedveli, olyan területeket, ahol a tenyészidőszak alatt a hőmérséklet nem nagyon emelkedik 17 °C fölé. Ebből adódik, hogy a mélynyugalmi állapotban jól tűri akár a -25 °C-ot is, mivel későn virágzik, így a tavaszi fagyok sem jelentenek rá veszélyt. Vízigénye igen nagy, évi 800-1000 mm, amit Magyarországon leginkább a nyugat-dunántúli tájegységeken kap meg, máshol a vízpótló öntözés elengedhetetlen. Gyökérzete sekély, így a levegős, vályogtalajokat kedveli leginkább.

A szeder a mérsékelt égövben csaknem mindenhol megterem. Kései virágzású, így a tavaszi fagyok nem károsítják, a május közepén érkező sarkvidéki hideg levegő azonban komoly károkat okozhat az ültetvényben. A 200 méter körül magasságban fekvő domboldalakat kedveli leginkább. Július közepén érik, akkor, amikor a legnagyobb a párolgás, ügyelni kell azonban arra, hogy ha nem kap elegendő vizet, akkor a gyümölcsök kisebbek és gyengébb minőségűek lesznek.

A bodza itthon a lombos erdők cserjeszintjeiben szinte mindenhol megtalálható. Mélynyugalmi állapotban a téli fagyok nem ártalmasok rá, ahogy a tavaszi fagyok sem jelentenek veszélyt. Nagy lombfelülete miatt a nyári nagy meleget és a vízhiányt nehezen tűri. Mivel nagy a vízigénye (éves szinten 800 mm fölött), így a vízellátásról mindenképp gondoskodni kell.

 

A bejegyzés A bogyósok termesztése (NAIK) című könyv alapján készült!