Szerző: Csorba Zsuzsanna

Mit szabad és mit nem? Jöjjenek a Szilveszteri és Újévi népszokások

Mit szabad és mit nem? Jöjjenek a Szilveszteri és Újévi népszokások

Szilveszter és Újév különleges napok az évben. Ekkor zárjuk le az eltelt esztendőt és lépünk át a reményekkel teli következőbe. Számos népszokás és hiedelem kötődik ezekhez a napokhoz, ezeket gyűjtöttük össze mai bejegyzésünkben!

A népszokások kultúrától függően igen változatosak ebben az időszakban, vannak, amik a jövő évre vonatkozóan tesznek jóslatokat és olyanok is, amelyek a bőség, gazdagság, egészség ígéretével kecsegtetnek. Alapfeltevés, hogy ami az év első napján történik, az végig kíséri az embert a következő esztendőben. 

Szilveszter estéjén az óévet hatalmas zajjal, lármával illik búcsúztatni, ezzel lehet ugyanis elűzni az előző esztendőt és a gonoszt. Régi szokás, hogy ilyenkor az emberek házról házra járva kívánnak egészséget, gazdagságot, minden jót a falu lakosainak, a háziak pedig mindezt dióval és almával hálálják meg. A szerencse jóslására például szerencsepogácsát készítettek, vagyis a pogácsa tésztájában érmét gyúrtak, aki pedig ezt megtalálta, nagy szerencsére számíthatott a következő évben.

Szokás volt régen fokhagymából kalendáriumot készíteni, ami a következő év hónapjainak időjárását jósolja meg oly módon, hogy a gerezdekre sót tettek, amelyikben pedig reggelre nedves lett a só, abban a hónapban sok csapadékra lehetett számítani. 

Szerencsehozó jelképként tekintettek a régi népek a patkóra, például sok vidéken úgy gondolták, hogy a vályúba helyezett patkó távol tartja az állatokat a betegségtől, a kéményseprők pedig gazdagságot hoznak, amennyiben megfogjuk a kabátgombunkat, amikor találkozunk eggyel. Újév napján azonban tilos kivinni a szemetet, mert azzal kidobják a szerencsét, tilos továbbá mosni, takarítani és bármit kölcsönadni.

Számos, a táplálkozáshoz köthető hiedelem szövi át kultúránkat. Ezeken a napokon például a népi hit szerint disznóhúst kell fogyasztani, mert az összetúrja a szerencsét, tartózkodni kell azonban a szárnyasoktól, amik elkaparják azt, a halak pedig elúsznak vele. Amit érdemes fogyasztani, az a lencse, ami bőséget hoz, sőt egyes tájakon éjfél után pár szemet tettek is a zsebükbe a biztos jólét érdekében. Követendő hagyomány az is, hogy ilyenkor egy egész kenyeret megszel közösen a család, hogy a következő évben is legyen a családtagoknak kenyere.

Szerelemhez köthető jóslatok is fűződnek ehhez az időszakhoz, ismert népszokás volt, hogy ólomöntéssel jósolták meg a lányok leendő szerelmét. Szintén a romantikus érzelmekhez kapcsolódó szokás volt a gombócfőzés is, mely során a lányok 13 gombócot tettek fel főni, 12-ben egy-egy férfi neve szerepelt egy pedig üres volt. Az lett a kérő, akinek a nevét tartalmazó gombóc előbb feljött a víz felszínére, ha pedig az üres gombóc jött fel, akkor a következő évben nem számíthat komoly udvarlóra a lány.

Manapság a hagyományok széles tárháza közül egyre kevesebb él, népszerű például, hogy fogadalmakat tesznek az emberek Újév napján, amikhez tartják magukat a következő évben. Te milyen fogadalmat teszel idén? Írd meg kommentben!

Kincsek az erdőből

Kincsek az erdőből

A természet a hideg hónapokban is megajándékoz minket minden jóval. Az erdőt járva számtalan finomságra bukkanhatunk, melyek közül most bemutatunk néhányat. Kökény, csipkebogyó, som és galagonya – nézzük, mit kell tudni róluk!

A kökény

A kökény a rózsafélék családjába tartozik, a szilva rokona. Több népies neve is létezik, mint például a boronafa, az ekegúzs, a tövisfa és a zabszilva. A kökény cserje 1-4 méter magasra nő meg, jellegzetessége, hogy ágai hegyes tövisekkel tarkítottak. Kisméretű levelei lándzsaalakúak, szélük fűrészesen csipkézett. Termése kékesfekete színű, hamvas és csonthéjas. Éretlen állapotban igen fanyar íze van, ha azonban a dér megcsípte, akkor veszít ebből a fanyarságból. Dísznövényként előszeretettel hasznosítják, de nem elhanyagolható gyógyászati alkalmazása sem: bimbójából vértisztító tea, virágzatából hashajtó tea készülhet. A népi gyógyászatban vérnyomáscsökkentőként is fogyasztották. Gasztronómiai értéke is van, készülhet belőle mártás, leveléből tea, lekvár, likőr, de akár nyersen is fogyasztható a termése.

A csipkebogyó

A csipkebogyó igazi ajándék a téli időszakban. Több néven is ismertté vált, ilyen például a csipke, a hecsedli és a bicske. Ha igazán finom csipkebogyót szeretnél szedni, akkor érdemes megvárni az első őszi fagyokat, ekkorra érik be ugyanis a termés. Színe változó, a narancssárgától egészen a mélyvörösig. Figyelni kell azonban, mert a túl érett bogyó C-vitamin tartalma már nem olyan magas. Felhasználáskor ügyelni kell arra, hogy a magokat és a szőrős magbelet távolítsd el. A kökényhez hasonlóan tea, lekvár, szörp, gyümölcsbor és mártás is készülhet belőle. Ha magas C-vitamin tartalmát szeretnéd megőrizni, akkor ne melegítsd, mivel az értékes anyag 50 °C környékén elillan a bogyóból. Magjából igen hasznos olaj készíthető, ami sebek, hegek gyógyítása során alkalmazható. A reformtáplálkozás híveinek jó hír, hogy a csipkebogyó magjából liszt is készíthető, ami szénhidrátot, fehérjét, rostanyagokat tartalmaz.

A som

Az egész Európában elterjedt húsos som a somfélék családjába tartozik. Cserjéje 3-7 méter magasra nő meg, gyümölcsei pedig 1,5-3 cm nagyságúak, amelyek színe élénk piros, ízük pedig savanykás. Kedveli a napos helyeket, árnyékban nem is hoz gyümölcsöt, így leggyakrabban az erdőszéleken találkozhatunk vele. Több fajtája is létezik: nagy gyümölcsöt hoz a Titus, a Jolico és a Devin, kedvelt fajtája még a Reichtragende Selektion, idehaza népszerű a Császlói és a Szadai, de létezik sárga gyümölcsű, körte formájú változata is, ami az Őszi tűz nevet kapta Schmidt Gábortól, a fajta atyjától. Karotinban és C-vitaminban gazdag, szuper kompót, lekvár, gyümölcsbor és pálinka készíthető belőle, de savanyítani is szokták. Ízvilágában a vadételekhez passzol leginkább.

Kép forrasa: sobors.hu

A galagonya

A galagonyának a Kárpát-medencében négy őshonos fajtája él: az egybibés galagonya, a cseregalagonya, a fekete galagonya és a rózsaképű galagonya. Termése áltermés, ami a vacok megduzzadásával keletkezik. Leginkább szívpanaszok kezelése esetén alkalmazzák a galagonyát, leveléből, virágából és terméséből teát készítenek.

Kép forrása: népgyógyászat.com
A természet ajándéka, a te ajándékod!

A természet ajándéka, a te ajándékod!

Nincs is annál szebb ajándék, mint mikor az ember a saját kezének munkájával lepi meg szeretteit. Mai bejegyzésünkben adunk néhány tippet azoknak, akik idén a fa alá saját készítésű, ehető ajándékot szeretnének tenni, olyat, ami a természet kincseiből készül, szívvel-lélekkel, nagy szeretettel!

Mézeskalács

Az ünnepi időszak jellegzetes süteménye a mézeskalács. A régi időkben a méz alapvető édesítőanyag volt, már az ókorban is használták tészták ízesítéséhez. Magyarországon például az aquincumi ásatások alkalmával is találtak olyan cserépformákat, amiket a mézeskalács készítéséhez használtak. Mivel a méz igen drága volt, ezért leginkább ünnepi alkalmakkor került mézes édesség az asztalra. Az első magyar mézeskalácsos céhet a XVII. század első felében alapították Pozsonyban, ma pedig már szinten minden otthonban előkerül karácsonykor a jó öreg mézeskalács receptje. Elkészítéséhez mindössze mézre, lisztre, cukorra, margarinra, tojásra, kevés rumra, szegfűszegre, fahéjra és szódabikarbónára van szükség. Íme, egy szuper recept hozzá!

Szörp

Minden évszakban tökéletes ajándék a szörp. A téli időszakban érdemes a hangulathoz igazodva (és praktikus okokból is) olyan alapgyümölcsöt választani hozzá, ami könnyen beszerezhető, mint például az alma, a narancs vagy a gyömbér. A szörpben az a szuper, hogy kevés alapanyagból áll, egyszerű elkészíteni, mégis, a siker garantáltan nem marad el. Egy kis víz, cukor és gyümölcs, és kész is a karácsonyi csoda! Almás-gyömbéres szörpöt készítenél a hideg téli napokra? Hoztunk hozzá egy receptet!

Lekvár

A karácsonyi gasztroajándékok sorából természetesen nem hiányozhat a lekvár! A legtöbb gyümölcsből elkészíthető, ugyan némi türelmet és munkát igényel, de megéri a fáradtságot. Ha szeretnéd meglepni szeretteidet egy üveg házi lekvárral, akkor készíts sült alma lekvárt, ami pillanatok alatt karácsonyi hangulatot varázsol a fogyasztója számára.

Fűszerkeverék

Aduász ehető ajándék a fűszerkeverék. Kis előre gondolkodással a megtermelt fűszernövényeket megszáríthatod, így az ünnep közeledtével nincs más dolgod, mint összemixelni az alapanyagokat. Hogy mit? Az attól függ milyen ízvilágot szeretnél elérni! Ha például az olaszos ízekre esküszöl, akkor keverj össze bazsalikomot, majoránnát, oregánót, rozmaringot, kakukkfüvet és fokhagymát és készen is vagy! További ízkombinációkat találsz itt!

Pácolt sajt

Ínyencek nagy kedvence a pácolt sajt, amit minden sajtimádó örömmel fogad ajándék gyanánt. Sültekhez, szendvicsbe, salátába, de snackként is megállja a helyét, a baj csak az, hogy nehéz belőle eleget készíteni. Fő összetevői a sajt, az olaj és a fűszerek: sajtból érdemes a fetát választani, a fűszerek esetében csak a képzelet szab határt, tehetsz bele rozmaringot, borsot, chilit, kakukkfüvet, bármit, amit szeretnél, olajból pedig a jó minőségű olíva mellett tedd le a voksodat! 

Sajtra fel!

Sajtra fel!

A világ számos pontján, így idehaza is nagy népszerűségnek örvendenek a sajtok. Temérdek fajtája létezik, az enyhe ízű lágy változattól a hosszú ideig érlelt karakteres típusokig, amelyek egy dologban megegyeznek, hogy alapanyaguk a tej. Mai bejegyzésünkben a sajtokról írunk és a bátraknak receptet is ajánlunk.

A sajt felfedezése a legenda szerint egy arab nomád emberhez köthető, aki az állatgyomorból készült nyeregtáskájába tejet töltött, hogy útja során a sivatagban abból kortyoljon. Amikor azonban ráhúzott volna az italra, akkor azt tapasztalta, hogy a folyadék átalakult, az állatgyomorból készült tartóból alvasztóenzim vált ki, ami a hőmérséklet és a mozgás hatására az aludttejet elválasztotta a savótól.

A sajt alapvetően a mezőgazdasággal fonódik össze, tekintve, hogy legfontosabb alapanyaga a tej. Kecske, juh, tehén és bivalytejből is készülhet sajt, melyek mind más-más ízzel, tulajdonságokkal bírnak. 

A sajt minősége és intenzitása az érlelés során ható tényezőktől függ. Nem mindegy, hogy milyen az alapanyag minősége, a hőmérséklet, a baktériumok fajtái és mennyisége, a páratartalom és az sem, hogy mennyi ideig tart az érési folyamat.

Alapvetően friss, érlelt és ömlesztett sajtokat különböztetünk meg. A friss sajtok közül tejsavas alvadású például a mascarpone; oltós alvasztású a brindza és a gomolyák; vegyes alvadású a túró és a krémtúró; túrósajt a sárgasajt, a camembert és a mozzarella; illetve az orda.

Az érlelt sajtok közül megkülönböztetünk lágysajtokat, mint a brie, a camembert, a pálpusztai; félkemény sajtokat, mint a gouda, az edami és a trappista; keménysajtokat, mint az ementali, a parmezán és a cheddar; gyúrt sajtokat, mint a parenyica és a kaskaval; sós-savós sajtokat, mint a feta, illetve belsőpenészes sajtokat, mint a márványsajt, a gorgonzola és a rokforti sajt. Léteznek ömlesztett sajtok is, melyek legismertebb változatai a kockasajtok és a tömlőssajtok.

A következőkben egy egyszerű receptet mutatunk be azoknak, akik szívesen kipróbálnák a belépő szintű, otthon is elkészíthető sajtok életre keltését. Ehhez a havastanya.hu oldalán található leírást hívtuk segítségül.

Eszközök:

  • legalább 5 literes lábas
  • szűrő
  • laza szövésű konyharuha/pelenka
  • mérőpohár
  • préseléshez használt befőttes üvegek
  • szárítás során szükséges rács és csepegtető
  • prés

Hozzávalók:

  • minél magasabb zsírtartalmú tejből 5 liter
  • 1,5 dl 10%-os ecet
  • víz

Elkészítés folyamata:

  • felforraljuk a tejet 15 g sóval (de ne lobogjon),
  • hozzáadjuk az ecetet és lezárjuk a gázt pár perc elteltével,
  • megvárjuk, hogy elváljon az író és a massza, közben előkészítjük a szűrőt benne a pelenkával/konyharuhával,
  • ebbe merjük bele a masszát, majd préseljük ki belőle lógatással a nedvességet,
  • ezt követi a préselés, mely során vízzel töltött befőttesüvegeket használhatunk (érdemes időközben megfordítani a sajtot a présben),
  • a préselés nagyjából 1 napig tart,
  • ezután a sófürdő következik, amikor a sajtot sós vízben a mérettől függően 3-6 órára pihentetjük,
  • majd 1-2 napig rácson szárítjuk.

Te is készítettél már sajtot? Írd meg kommentben a tapasztalataidat!

A fűszerpaprika jelene és jövője

A fűszerpaprika jelene és jövője

A fűszerpaprika a magyar kultúra és konyha elengedhetetlen tartozéka. Mai bejegyzésünkben múltjától és eredetéből indulva vizsgáljuk meg, hogy milyen alternatív felhasználási lehetőségei vannak idehaza.

A paprika eredete Közép- és Dél-Amerikához köthető, már az inkák is termesztették ezt a növényt. 1494-ben Kolumbusz orvosa írta le először, általa jutott be Európába. Eleinte dísznövényként termesztették, a 19. században kezdték fűszerként alkalmazni. Magyarországon a 16. században a törökbors nevet viselte, és főúri kastélyok kertjét díszítette. A paprika elnevezést 1724-ben vette fel.

A magyar fűszerpaprika a Capsicum annuum L. var. annuum „longum” csoportjából nemesített fajtákból származik. A Szeged és Kalocsa környékén termelt és feldolgozott őrlemények ma már hungarikumok és szerte a világon ismertek. A jó minőség annak is betudható, hogy az ország éghajlata kifejezetten alkalmas a paprikatermesztésre, magas a napsütéses órák száma, a lösztalajban pedig szépen tudnak növekedni. A hatékonyság növelése a jó kondíciók ellenére még ma is cél, általánosságban fejleszthetők például az öntöző- és vízgazdálkodási rendszerek, az új fajták előállításával pedig magasabb terméshozam, magas színezék – és szárazanyagtartalom, könnyű szedhetőség és erősebb aroma érhető el.

A fűszerpaprika feldolgozásának komoly hagyományai vannak, egyre gyakrabban találkozhatunk azonban alternatív módozatokkal. Például sok helyen alkalmazzák a Spanyolországban honos füstöléses szárítást, aminek következtében igen kellemes füstölt aromával gazdagodik a paprika. Hasonlóan új módszer az is, amikor vízgőzdesztillálással állítanak elő a paprikából illóolajat, egy olyan sűrűn folyó olajat, ami koncentrátumként őrzi az íz- és illatanyagokat. A feldolgozás alternatívája az is, amikor a betakarított termésben hőkezeléssel inaktiválják az enzimeket és mikroorganizmusokat, így biztosítják a kiváló minőségű termékeket.  Ebből a félkész termékből szószok, krémek is készülhetnek.

A magyar konyhától elválaszthatatlan a fűszerpaprika. Levesek, főzelékek, húsételek, tészták fontos alapanyaga. Kedvelt termékek a paprikából készült szószok és savanyított készítmények is, melyekkel még tovább gazdagítható az étkezési kultúra. A fűszerpaprika jól alkalmazható az egészséges és speciális étrendet követők számára is, akár zöldségkrém vagy zöldségkolbász is készíthető a felhasználásával. Már csak azért is, mert a paprika egészségre gyakorolt hatása igen meggyőző. Már 1878-ban Hőgyes Endre bebizonyította, hogy jótékony hatással van az emésztésre, Szent-Györgyi Albert pedig az 1930-as években izolálta a paradicsompaprikából a C-vitamint. A fűszerpaprikában található kapszaicin jótékony hatását számos területen bizonyították, így számos készítmény, gyógyhatású és kozmetikai készítmények is tartalmaznak természetes kapszaicint. Ezek alkalmasak az izomfájdalmak enyhítésére, ízületi panaszok, zúzódások, rándulások kezelésére.

A fűszerpaprika tehát igen értékes növényünk, ami széles körű alkalmazhatóságával vált kedvelt alapanyaggá. Országimázs szempontból is fontos szerepet tölt be, turisták tömegeit vonzza, arról nem is beszélve, hogy gazdasági hasznot is jelent az országnak.

Sokoldalú, ezerarcú és régóta jelen van az udvarokban – A juh

Sokoldalú, ezerarcú és régóta jelen van az udvarokban – A juh

A juh az egyik legkorábban háziasított állat, ennek ellenére a természethez erősen kötődik, így tartása esetén a kiterjedt mozgástér biztosítása elengedhetetlen. Mai bejegyzésünkben megnézzük, hogy mi mindent kell még tudnia annak, aki juhtenyésztésre adja a fejét.

A tízezer éve háziasított juhnak mára már számos fajtája létezik felhasználási céltól és területi elhelyezkedéstől függően. A magyar állattartás hagyományaiban is korán megjelenik a juhtenyésztés, a vándorló magyarok juhai jellemzően a Kaukázustól északra fekvő területeken élő egyedek jegyeit hordozták magukon. A mai fajták közül ezek a vonások a rackajuhokon figyelhetők meg leginkább. A feudalizmusban a juhokat birtoklók és gondozók szerepköre egyre inkább elvált egymástól, így alakult ki a juhászok intézménye és hierarchia-rendszere, melyben a juhászok vezetője a számadó juhász volt, akinek keze alatt a bojtárok dolgoztak.

A juhok párosujjú patás állatok, a szarvasmarha után a második legnagyobb létszámban élő haszonállatok a Földön, ami nem csoda, hiszen igen előnyös tulajdonságokkal bírnak. A juhok esetén általános és speciális értékmérő tulajdonságokról beszélhetünk. Általános értékmérő tulajdonságok az egészség, az ellenálló-képesség, a hasznos élettartam, az életteljesítmény, a növekedési erély, a termékenység és szaporaság, a takarmányfogyasztó-, és takarmányértékesítő képesség és a viselkedés, speciális pedig a gyapjú-, hús-, tejtermelés. Csoportosításuk többféle szempont alapján is történhet. Kategorizálhatjuk a juhokat a farok alakulása szerint (rövidfarkú, hosszúfarkú, zsírfarkú fajták), a gyapjú szerint (finomgyapjas, durvagyapjas és kevertgyapjas fajták), a hasznosítás alapján (gyapjú, hús, többhasznú, tejtermelő és szapora fajták) és származási ország szerint is. Ezek alapján a finomgyapjas típusba sorolható például a Francia fésűsmerinó és a Magyar merinó, hosszúgyapjas angol húsfajták (longwool) a Leicester és a Romney marsh, tejelő fajta a Keletfríz, a Brit tejelő juh és az Awassi, őshonos fajták pedig a Hortobágyi racka, a Gyimesi racka, a Cigája és a Cikta.

A juhok esetében a leggazdaságosabb takarmányforrás a legeltetés, ráadásul kedvelik a természetes közeget, így érdemes megfelelő méretű legelőt biztosítani számukra. Évszakonként változik, hogy milyen takarmányt kell adni a juhoknak. Nyáron fő táplálékuk a legelőn található fű, a hagyomány szerint az állatokat áprilisban Szent György-napján hajtják ki a legelőre és októberben, Szent Mihály-napja körül térnek vissza. Érdekesség, hogy egy legelőn nagyjából 600 előforduló fűféléből a juhok 500 félét megesznek, míg a szarvasmarhák csak 60-at. Télen a juhok leginkább szilázst, gyökér- és gumóstakarmányt és különféle melléktermékeket (például borsószalma) kapnak takarmányul.

A juh remek haszonállat abban a tekintetben, hogy tartása igen gazdaságos tud lenni, hasznosítása pedig sokoldalú: húsa és teje étkezésre, gyapja a textiliparban hasznosítható, emellett a bélből cérna és hegedűzsinór, a szaruból fésűk, dísztárgyak készülhetnek, a gyapjúzsír pedig kozmetikumokhoz alkalmazható.

A rizskutatás Mekkája – A Nemzetközi Rizskutató Intézet tevékenysége

A rizskutatás Mekkája – A Nemzetközi Rizskutató Intézet tevékenysége

A Föld népessége 2050-re megközelítheti a 10 milliárd főt. Ez az előrejelzés a mezőgazdasági termelést soha nem látott kihívásokkal állítja szembe, a hatékonyság növelése ugyanis elengedhetetlen lesz. A klímaváltozás és a népességnövekedés által leginkább sújtott területeken a rizs alapvető élelmiszer, ami a jövőben még nagyobb szerephez fog jutni. A fülöp-szigeteki Nemzetközi Rizskutató Intézet, az International Rice Research Institute (IRRI) felismerte ezt, és a világ egyik vezető rizskutatással foglalkozó intézményeként egy, az egész világra kiterjedő hálózatba gyűjti össze a rizzsel kapcsolatos kutatásokat.

Az IRRI-t 1960-ban alapították a Ford és a Rockefeller Alapítványok, illetve a fülöp-szigeteki kormány közreműködésével. 40 országból érkeztek az intézet munkatársai, és tagja a Nemzetközi Agrárkutatások Tanácsadó Csoportjának is, aminek célja, hogy a kutatási munka nemzetközi koordinálásával járuljanak hozzá a mezőgazdaság globális fejlesztéséhez. Az IRRI nonprofit kutatóközpontként elősegíti a rizzsel kapcsolatos kutatások létrejöttét, az eredmények elterjesztését és a nemzetközi kapcsolatok kialakítását.

„Rice science for a better world” – tartja az IRRI mottója, mihez híven meghirdette a második zöld forradalmat, a GR 2.0-t, aminek legfőbb célja, hogy „klímabiztos” rizsfajtákat nemesítsenek és terjesszenek el. Kísérleteznek olyan fajtákkal, amelyek esetében alacsony tápanyag-ellátottság mellett, sűrű vetéssel és csak a főhajtás megtartásával csökkenthető a vegetatív periódus, így az első 4-5 generáció két éven belül felnevelhető üvegházban. Kiemelt szerep jut a molekuláris markerek segítségével történő szelekciónak, amiben nagy segítség, hogy 3000 rizs genotípus genomjának teljes fizikai térképét készítették el. A termesztett fajok mellett figyelmet kapnak a vad rokonfajok is, ahogy a fajták megjelenésével és elterjedésével szükségessé váló génmegőrzés is.

A rizstermesztés sikeressége az abiotikus és biotikus stresszoroktól is függ. Éppen ezért kiemelt cél, hogy „climate-proof”, vagyis az abiotikus stresszekkel szemben toleráns fajtákat nemesítsenek, de nagy figyelmet fordítanak az olyan betegségekkel és kórokozókkal szembeni ellenállóságra is, mint például a járványos barnulás. Kutatások folynak az intézetben a post harvest technológiákkal kapcsolatban is: az új és könnyen használható technológiák összehasonlítását végzik, mérik az új fajták teljesítményét és a fenntarthatóságot is. Egyre inkább teret nyernek a kevesebb munkaigénnyel járó eljárások és a hibridrizsek termelése is, illetve egy olyan felhő alapú rendszer felállításán is dolgoznak, ami valós időben követi a világ különböző pontjain folytatott kísérleteket.

A Nemzetközi Rizskutató Intézettel a NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztálya (ÖVKI) is együttműködik a mérsékelt égövi rizstermesztést célzó kutatásokban. Az ÖVKI-ben folyó kutatásokról korábbi posztunkban olvashatsz bővebben!

Az egyik legrégebbi haszonnövényünk: a len

Az egyik legrégebbi haszonnövényünk: a len

Az egyik legrégebben termesztett növény a len, több mint 8000 ezer éve jelenik meg a gazdálkodó ember földjein, birtokain. Nem csoda, hiszen igen sokoldalú növény, fajtától függően felhasználható étkezési célokra, a textiliparban, a gyógyszeriparban, a festékiparban, a nyomdaiparban, sőt még takarmányként is. Nézzük, mit kell tudni a termesztéséről!

Magyarországon az olajlen két változatát termesztik: az étkezési és az ipari célokra alkalmazható típusokat. Az ipari célra az az olajlen alkalmas, melynek jódszáma 160 feletti és magas a telítetlen zsírsav tartalma. Ezt a fajtát a textil-, gyógyszer-nyomdaipar, illetve a festék-, kence- és lakkgyártás során használják, de szárát még a kárpitosok is tudják hasznosítani. Az étkezési célra szánt olajlen jódszáma alacsonyabb és leginkább a magja hasznosítható speciális tápszerek készítése során. Az olaj kinyerését követően visszamaradt lenmagpogácsa pedig első osztályú takarmány, mivel igen gazdag fehérjeforrás.

Az olajlen a középkötött erdő- és vályogtalajokat kedveli, de leginkább azokat a jó vízháztartásúakat, melyek képesek biztosítani számára szárazabb időben is a megfelelő nedvességet. Gyökérzete kevésbé fejlett, így a vízre nagyon érzékeny, különösen a virágzás idején. A melegebb időjárást kedveli, az ipari célra termesztett olajlen ideális termővidékei az ország déli részén találhatók.

Érdekesség, hogy a len nagyon kényes az előveteményre, sőt arra is ügyelni kell, hogy ugyanarra a táblára 7 éven belül ne ültessünk újra lent. A legideálisabb, ha előveteménye a talaj tápanyagait egyenletesen hasznosítja és nem gyomosítja a földet. Ilyenek lehetnek például a kalászos gabonák, mint az árpa és a búza.

Termesztése során az alábbi megbetegedések felbukkanásával lehet számolni: len szárbarnulás, lenfenésedés, fuzáriumos hervadás, lenlisztharmat, lenpazmó és a lenrozsda.

A len betakarítása gabonakombájnnal történik, az alföldi régióban nagyjából júliusban. Ekkor a szemek nedvességtartalma 15%, utóérése pedig a betakarítást követően még 60-90 napig tart.

 

Az agrárium világa Nepálban

Az agrárium világa Nepálban

Habár Nepál leginkább kulturális gazdagságáról vált ismertté Európában, nem elhanyagolható, hogy agrárkutatási tevékenysége a lehetőségekhez mérten egyre inkább erősödik, komoly kutatói állománnyal rendelkezik, ami képessé teszi a további fejlődésre. Mai bejegyzésünkben megmutatjuk, hogy mely területeken tud együttműködni a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézete a nepáli tudományos, mezőgazdasági és agrárkutatási intézetekkel, kutatóközpontokkal, egyetemekkel.

Nepál a világ egyik legszegényebb országa. Ipar, olaj, földgáz és korszerű szolgáltatási szektor híján a mezőgazdaság kiemelt szerephez jut. Az ágazat a legnagyobb munkáltató, ami köszönhető a hagyományos teraszos művelési technológiának is, mely komoly kézi erőforrást igényel. 

A növénytermesztéssel foglalkozó kutatóknak tehát több szempontot is figyelembe kell venni, kezdve a terméshozam növelésétől, a beltartalmi mutatók javításán át, a biotikus és abiotikus stresszekkel szembeni toleranciáig és rezisztenciáig. A nagy feladat ellenére az országban az agrártudományi tevékenység és a felsőoktatás alig pár évtizedes múltra tekint vissza. Jóllehet az utóbbi években a politikai és társadalmi változások következtében tendenciaszerűen tértek vissza az évtizedeket külföldön töltő kutatók és szakemberek, hogy szülőhazájukban kamatoztassák a megszerzett tudásukat.

A hátrányos körülmények ellenére a nepáli kutatók nemzetközi színvonalú munkát folytatnak, és szívesen lépnek kapcsolatba olyan országokkal, akiktől tanulni tudnak, ahol az agrárkutatásoknak komoly hagyománya van, ilyen például Magyarország is.

Nepál agrárkutatási tevékenységének jelentős része a klímaváltozás okozta változásokra igyekszik válaszolni. A Magyarországgal történő együttműködés tekintetében fontos terület a szárazságtűrésre történő nemesítés, a búza lisztharmat- és rozsdabetegség elleni küzdelem jegyében a rezisztencia-nemesítés, az ERTI Döntéstámogatási Rendszerének adaptálása az ottani viszonyokra, a hazai csonthéjasok, káposztafélék, járóbúza termesztése és a Magyarországon 100 napos vegetációs ciklussal termesztett rizsfajták alaposabb megismerése.

Az együttműködés azonban nemcsak Nepál, de Magyarország számára is előnyökkel kecsegtet: további kutatás tárgyát képezheti ugyanis, hogy a nepáli ősi gazdálkodási formákból származó tapasztalatok milyen formában hasznosíthatók idehaza. 

Tudnivalók a belvízről

Tudnivalók a belvízről

A belvíz mezőgazdasági tekintetben nemkívánatos jelenség, ami komoly károkat okozhat a földeken. Mai bejegyzésünkben ezt a kérdést járjuk körül és a védekezési lehetőségekre is adunk tippeket!

Mit is nevezünk belvíznek? A 178/2010. (V. 13.) Korm. rendelet 1. § (2,c) szerint a belvíz „a rendes körülmények között vízzel nem borított földterületnek a talajvízből származó, vagy a csapadékvízből összegyülekező víz alá kerülése”. Kialakulása többféle okra is visszavezethető, melyek két nagy csoportba sorolhatók: vannak a természeti tényezők, mint például a felszín alatti vízhálózat, és az emberi talajátalakítás következtében kialakult változások, például, amikor a művelésnek köszönhetően megváltozik a talaj szerkezete. A belvizek létrejöttéhez azonban nagyban hozzájárul az időjárás is, a hirtelen nagy mennyiségben lezúduló eső szintén lehet a kialakulás forrása.

Kép: NAIK ÖVIK

Leginkább tavasszal, nyár végén és ősszel találkozhatunk belvízzel borított területekkel, ez azért is aggályos, mert akadályozza a mezőgazdasági munkálatok elvégzését. Magyarországon a termőterületek harmada kitett a vízkárnak, legyen az aszály, árvíz vagy belvíz. A többletvíz például évente 15 milliárdos kárt eredményez.

A belvíz elvezetéséről tehát a gazdáknak gondoskodni kell. A belvízcsatorna egy meghatározott vízszállító képességű meder, mely alkalmas lehet a nemkívánatos víz elvezetésére, de építhetők olyan átemelő rendszerek is, amik magasabb térszínű csatornákba, folyókba emelik át a nem kívánatos vizet. Segíthet azonban a talaj karbantartása is, ha ugyanis optimális a szerkezete, akkor a többletvíz a mélyebb rétegekbe el tud szivárogni. A belvízzel borított területek feltérképezésében a modern technológia is segítség lehet, a drónok például kiválóan alkalmasak az érintett földek felmérésére.

Fontos azonban felhívni a figyelmet arra is, hogy a víz a XXI. században érték, tekintve, hogy az aszályos időszakok aránya egyre inkább növekszik idehaza is, így végső soron az „okos felhasználás” lenne az ideális cél.