Szerző: Csorba Zsuzsanna

Ekétől a drónig: digitalizálódik a mezőgazdaság

Ekétől a drónig: digitalizálódik a mezőgazdaság

Nemzetközi trendek alapján újul meg a hazai agrároktatás

Nagy szükség mutatkozik a mezőgazdasági oktatásban a modern technológiai tárgyak arányának növelésére. Mivel az agrárium ma már széles körben alkalmazza hazánkban és külföldön egyaránt a robotika, a programozás, vagy éppen a szenzortechnológiák vívmányait, a jövő diplomásainak ismerniük és alkalmazniuk kell tudni mindezeket. Az intézményünket is értintő egyetemi integrációs folyamat egyik fontos lépése éppen azt célozza, hogy végzőseink a fejlett technológiákat készség szinten tudják már használni és azokat akár tovább is tudják fejleszteni.

5G nemcsak az űrben, de földművelésben is

Az 5G a mobilhálózatok legújabb generációjaként vált ismertté, de azt talán kevesebben tudják, hogy egy általános célú technológiáról van szó, amely a gazdaság és mindennapi életünk jelentős átalakulásához vezethet. Új távlatokat nyit, nagyobb biztonságot és innovatív megoldásokat nyújthat többek közt az iparban és a mezőgazdaságban is. A mezőgazdasági termelésbe bevont és 5G hálózatokba kapcsolt érzékelők segítségével például hatékonyabbá válik a földek tápanyagellátása, az öntözés és a növényvédelem, ez pedig hozzájárul az egészségesebb élelmiszerek előállításához. Kína keleti részén, Zhejiang tartományban található az az intelligens üvegház, ahol 5G-s hálózat segítségével termesztenek több mint 2.800 paradicsompalántát. A szenzorok folyamatosan figyelik a hőmérsékletet, a páratartalmat, a fény- és vízigényt, és valós idejű adatokat küldenek a vezérlőrendszernek, ami ezek alapján optimalizálja a beállításokat, így maximalizálva a terméshozamot. Az itt dolgozó agrármérnökök haladó felhasználói és fejlesztői ezeknek a technológiáknak.

Szárnyaló ötletek a szárnyas kártevők ellen

A drónok először csak hobbiként funkcionáltak, majd később a technológiai újításoknak köszönhetően olyan szenzorokat és dróntechnológiákat fejlesztettek ki, amelyek az ipar és a mezőgazdaság területén is jól használhatók. A drónok segítségével többek között könnyen felbecsülhető például a belvízhelyzet, a talajdegradáció, a különféle stresszhatások mértéke, valamint a növények állapota. 2020 februárjában az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete bejelentette, hogy speciális drónokat fognak bevetni Kelet-Afrika egyes részein a hatalmas sáskarajok leküzdésére. A drónok prototípusait porlasztókkal és speciális érzékelőkkel szerelték fel, hogy felismerjék a kártékony rovarokat, amelyek akár napi 95 mérföldet is repülhetnek és nagy mértékben pusztítják a haszonnövényeket.

Megújuló egyetemi oktatás

Ahogyan a fenti példák is mutatják, a mezőgazdaság versenyképességének és termelési hatékonyságának növeléséhez elengedhetetlen a technológiai korszerűsítés. Ez hazánkban sincs másképp. Ez a modernizációs folyamat magában foglalja az oktatás megreformálását is. Hogy hogyan? Például azzal, hogy az agrár-felsőoktatásban is egyre nagyobb szerepet kapjanak a technológiai tárgyak – a programozás, az automatizálás, a szenzortechnológiák használatának elsajátítása.

Míg a külföldi egyetemeknél a technológiai tárgyak az oktatás mintegy 20-25 százalékát teszik ki, addig az itthoni egyetemeknél jellemzően csupán öt százalék ez az arány. Az agrár-felsőoktatás megújításának egyik tervezett lépése éppen ez. Ahol pedig ez leghamarabb hazánkban bekövetkezhet, az a Kaposvári Egyetemet, a Szent István Egyetemet, az Eszterházy Károly Egyetem Keszthelyi campusát és a Pannon Egyetem Georgikon karát tömörítő új Szent István Egyetem lehet. Az augusztusban összeolvadó, de városi campusait és nagy hagyományú helyi szakmai specializációjukat megtartó intézménycsoportban tanulók a következő években egyre magasabb óraszámban tanulnak majd a modern gazdálkodáshoz ma már nélkülözhetetlen robotikát, programozást és szenzortechnológiai tárgyakat.

A pulykatenyésztés szépségei és nehézségei

A pulykatenyésztés szépségei és nehézségei

A pulykatenyésztés legnagyobb kihívása, hogy nehéz őket gazdaságosan tenyészteni, mivel nagy mennyiségű állati eredetű takarmányra van szükségük. Ráadásul, a napos állatoknak különleges igényeik vannak, melyek figyelmen kívül hagyása komoly veszteséget okozhat. Nézzük, mire kell figyelned, ha pulykát szeretnél tenyészteni!

A pipék első hónapja igen kritikus, magas ugyanis az elhullás aránya ebben a korban. Ennek oka amellett, hogy magas a hő- és fehérjeigényük, hogy nehezen találják meg az élelmet és az itatót a kezdetben még gyenge látásuk miatt, sőt gyakran tömörülnek össze egy csoportba és előfordulhat, hogy összenyomják egymást. Eleinte a 35-37 °C-ot biztosítani kell számukra, majd hétről hétre csökkenteni kell ezt a hőfokot, ha ugyanis teljesen kinőnek a tollaik, akkor már képesek tartani a saját testhőmérsékletüket.

A pulykáknak nagyon magas a fehérjeigénye. Ezt megfelelő és igényre szabott takarmányozással lehet biztosítani, de jó kiegészítés, ha legelőn tartod őket, ahol egyéb fehérjeforrásokra is lelhetnek. Megoldást jelenthet az is, ha takarmánynövények vagy akár dió is kerül az etetőbe. Fontos, hogy ezek az állatok mészkőgritt segítségével őrlik meg a táplálékot, így ezt mindenképp biztosítsd számukra.

Tojása fogyasztható, azonban nagyon drága, mivel gyenge a tojástermelő képessége: 20-24 hét alatt 70-110 db, nagyjából 80 grammos tojást tojik.

A brojlerpulyka jellemzően egészben kerül értékesítésre és 12-16 hetes korban 2,5-6,5 kg-os súlyban vágják, míg a gigantpulykát 22-24 hetes korig 20-35 kilogrammosra hizlalják, majd darabolva értékesítik. 2,5 kg tiszta mellhús kinyeréséhez 10 kg élősúly feletti súly szükséges.

A pulykahús igen kedvelt, mivel alacsony a koleszterintartalma és igen könnyű bánni vele a konyhában. Ennek ellenére a pulykahús-fogyasztás itthon még nem vetekedik a csirkehúséval, évente egy átlagos ember 7 kilogrammot fogyaszt húsából. Íme, egy recept, ha kedvet kaptál a pulykaételekhez:

Ezt kell tudnod a szedertermesztésről!

Ezt kell tudnod a szedertermesztésről!

A szeder savanykás, mégis zamatos íze miatt vált a nyár ínyencségévé. Ma már ugyan gyakrabban találkozhatunk vele a boltok polcain, mégis, elterjedtsége és fogyasztása nem mérhető az almához, körtéhez. Nézzük, mit kell tudni a termesztéséről!

A szeder két éves életciklusú, vagyis minden évben az előző évi sarjon képez termést, majd érés után a vessző elpusztul. Erős gyökérzettel rendelkezik, melyen nincs túl sok oldalelágazás, viszont mélyebben (akár 3 méter mélyen) hatol a földbe.

Az első éves növény a sarj. Növekedése ideális körülmények között igen erőteljes, ez a növekedés azonban a vegetáció végével leáll, a lehűléssel pedig megkezdődik a megfásodás. A másodéves, megfásodott növényi rész a termővessző, a termőhajtások pedig a levelek hónaljában lévő rügyekből fejlődnek a fajtára jellemző virágszámmal, melyekből megtermékenyülés után a gyümölcs fejlődik ki. A letermés után a termőhajtások és termővesszők elpusztulnak, ezeket a betakarítás után el kell távolítani, mivel teret adhatnak a megbetegedéseknek.

A szeder levelei ötösen (olykor hármasan) összetettek, virágai bogas virágzatban helyezkednek el és kocsányon ülnek. A termések csoportokban ülnek a vackon. Így a szeder gyümölcse a húsos vacokkúppal együtt választható le.

Termőhely tekintetében meglehetősen válogatós növény. A téli tartós hideget nem bírja, de a túl erős napsütés is veszélyes lehet rá. A magas UV-sugárzás következtében ugyanis a levelek által nem takart gyümölcs károsodhat, színe szürke marad, értéke pedig jelentősen lecsökken. A szeder az előveteményre is érzékeny, nem szabad olyan helyre telepíteni, ahol előzőleg is bogyós gyümölcs termett. Szaporítása szabad gyökerű és konténeres szaporítóanyaggal is lehetséges. Előbbi esetben a telepítés legjobb időpontja az ősz második fele, utóbbi esetben pedig a szeptember, esetleg a késő tavaszi időszak a legideálisabb.

A szeder termesztéséhez igen erős támrendszerre van szükség, és a 3 méteres sortávot, illetve a 1,5-2 méteres tőtávot is érdemes tartani. Ápolási munkák tekintetében említést kell tenni a sarjak ritkításáról, metszéséről a termőhajtások és a sarjak szétválasztásáról, betakarítás után pedig a letermett vesszőket kell eltávolítani. Ahogy általában a bogyósok esetén, a szedernél is kiemelt kérdés az öntözés, éppen ezért jellemzően valamilyen kiépített öntöző berendezést használnak a termesztők, ez lehet akár felső szórófejes, mikroszórófejes vagy csepegtető öntözés is.

A gyümölcs a vacokkúppal együtt válik le a kocsányról, ennek köszönhetően jobban szállítható és eltartható. Szedése nagy hozzáértést igényel, mivel első osztályú áruként csak a megfelelő érési állapotban lévő gyümölcs adható el. Akkor érett a szeder, amikor a fénye már kissé mattá válik. Érése folyamatos, szezonban (fajtától függően július-augusztustól) hetente nagyjából kétszer kell szedni. 

A bejegyzés a NAIK A bogyósok termesztése című könyv alapján készült!

 

 

 

 

Gyorsan növő zöldek a kertben

Gyorsan növő zöldek a kertben

A kertészkedés egy remek hobbi azok számára, akik szeretik a kezüket hasznossá tenni, majd élvezni a munka gyümölcsét. Erre a „gyümölcsre” azonban gyakran sokáig kell a várni, a növények és termések kifejlődéséhez ugyanis a legtöbb esetben hosszú idő szükséges. Vannak azonban kivételek, gyorsan növekedő zöldségek is, amik hamar megörvendeztetik értékeikkel a türelmetlen és a sikerre kiéhezett kezdő kertészeket.

Saláta

A fejes salátáról köztudott, hogy igen gyorsan nő. Az ültetéstől számítva mindössze 50-75 napra van szüksége ahhoz, hogy betakarítható legyen. A saláta könnyen termeszthető, egészséges, ráadásul többször is szüretelhető.

Spenót

A spenót előnye, hogy cserépben és veteményesben is egyaránt termeszthető. Az ültetést követő 3-5 hétben már felhasználhatók levelei a konyhában, mindössze annyit kell tenned, hogy egy ollóval levágod a kívánt levélmennyiséget.

Zöldborsó

A zöldborsó magjait legalább 3 cm mélyre helyezd a talajba, egymástól 10 cm-re, és ha minden jól megy, 60-80 nap elteltével már virítani fognak a beérett borsószemek. A függőlegesen terjeszkedő növény a hideget jól tűri, a szárazságot azonban nem állja.

Cékla

Nem az igényességéről, sokkal inkább a jó beltartalmi mutatóiról vált híressé a cékla. Tavasszal érdemes ültetni és 60-85 nap múlva már be is lehet takarítani. Érdemes a leveleit még zsengén szüretelni, ezek ugyanis igen egészségesek.

Zöldbab

Ültetés után 40-65 nappal már betakaríthatod a zöldbabot! Ehhez azonban szükséges, hogy a magokat 2,5 cm mélyre ültesd és tartsd a növények között a 12-15 cm-es távolságot. A bokros bab előnye, hogy könnyű termeszteni, nem kell karózni és kisebb helyen is elfér.

Ezt kell tudni a málnatermesztésről!

Ezt kell tudni a málnatermesztésről!

A bogyós gyümölcsök egyik legkedveltebbike a málna. A hűvösebb éghajlatot igénylő növény hazánkban is megterem és gazdaságosan is termeszthető. Mai bejegyzésünkben a málnatermesztés rejtelmeiben vezetünk be titeket! Szó lesz művelési rendszerekről, telepítésről, gondozásról és a betakarításról is. Jöjjenek a részletek!

Lehetséges művelési rendszerek

A málnatermesztés kezdetén meg kell hozni a döntést, hogy milyen művelési módot választunk. Támrendszer nélküli termelési mód a gyalogművelésű sövény, mely esetén 1,5-2 méteres sortávot és 0,4-0,6 méteres tőtávot kell tartani. A sátoros gyalogművelés is egy lehetőség, amit leginkább merevebb szárú fajtáknál alkalmaznak, a sor- és tőtáv ez esetben 1×1 méter, a termővesszőket pedig 1,3-1,4 méternél visszavágják, majd a csúcs alatt sátorszerűen összekötik. Támrendszer nélküli művelési forma az ívrendszerű sövény is, ennek lényege, hogy az egyik tő lehajló vesszőjét a sorban elhelyezkedő következő tő lehajló vesszőjéhez kötik.

A támrendszer melletti termesztésnek három fajtája ismert, a karós, a függőleges kordonos és a vízszintes és ferde kordonos változat. A karós művelés házikertekbe és kisparcellás telepítésbe javasolt, mivel igen magas a kézimunkaigénye. A függőleges kordonos termesztés a leggyakoribb verzió az üzemi termesztésben, mivel jól gépesíthetők a munkafolyamatok, az elszáradt termővesszőket azonban például kézzel kell felkötni. Ikerhuzalos és egyhuzalos változata is létezik. A vízszintes és ferde kordonos művelés előnye, hogy szétválaszthatóvá teszi a termővesszőket a soron belül, így azok nem zavarják egymás fényellátását és a betakarítást sem.

Telepítés

A telepítés első lépése a terület megválasztása. Nem érdemes málnát telepíteni olyan területre, ahol előzőleg málnát, szamócát, paprikát, paradicsomot vagy napraforgót termesztettek. Inkább olyat válasszunk, ahol korán lekerülő kalászos volt az elővetemény.

A málnának magas a tápanyagigénye, így telepítés előtt javasolt szarvasmarhatrágya bedolgozása a talajba. A legkedvezőbb az É-D sorirányú telepítés, de mindenképp számolni kell a széliránnyal is. Előkészített, porhanyós talajba érdemes telepíteni, egy hektárra nagyjából 10-12 ezer darab szaporítóanyag szükséges.

Gondozás

A málnatermesztés természetesen az ültetéssel nem ér véget, több ápolási munkát is érdemes elvégezni, hogy a termés a várakozásainknak megfelelő legyen. Az egyik ilyen a sarjválogatás, amire azért van szükség, mivel a málnafajták általában bőségesen fejlesztenek gyökérsarjakat. Ha ezeket ritkítjuk, akkor csökkenthető a gombás megbetegedések és fertőzések kockázata.

Az első sarjakat is érdemes eltávolítani, így ugyanis késleltethető a sarjak fejlődése, a második sarjnemzettség pedig alacsonyabb és vékonyabb lesz. Ezzel a módszerrel öntözetlen területeken 10-20%-os, öntözöttön pedig 30-50%-os hozamnövekedés érhető el. Érés után a letermett vesszőket is el kell távolítani és a sarjakat ritkítani, hogy tövenként 5-6 termővessző maradjon.

A termővesszőket érdemes visszametszeni, hiszen a túl hosszú vesszők nemcsak az ápolási munkákat akadályozzák, de a visszametszetteken jobban hajtanak a rügyek és több termés is fejlődik.

Betakarítás

A málna csupán rövid időszakban szedhető, érési hossza általában 2-3 hét. Létezik azonban folytontermő málna is, ez az őszi málna (például a Polka fajta), melyről a megfelelő metszéssel ősszel és nyáron is szüretelhetünk.

A málna nem utóérő, így a zamatanyagai a szedés után már nem fejlődnek, viszont ha túl éretten szedjük, akkor elszíneződik és hullik. A konzervipari feldolgozásra szánt gyümölcsöt 4-5 naponta szedik, a melyhűtésre és a friss piacra szánt málnát azonban 2-3 naponta, főérésben 1-2 naponta szüretelik. A friss fogyasztásra szánt gyümölcsöt közvetlenül a csomagolásba szedik, mivel a szemek igen sérülékenyek.

A betakarítás igen költséges, ez teszi ki a termelésre fordított kiadás 60%-át. Ma már léteznek korszerű betakarítógépek is, melyek egy gépkezelő és 4 segítő közreműködésével 80-85 szedő munkáját képesek kiváltani. Tény azonban, hogy a friss piacra és gyorsfagyasztásra szánt gyümölcsminőség egyelőre kevés géppel érhető el.

Az éghajlatváltozás sajnos a málnatermesztésre is nagy hatást gyakorol. Az átlaghőmérséklet emelkedése, a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságának növekedése egyre nagyobb problémákat okoz. A túl erős közvetlen napfény például megégeti a gyümölcsöt, a leveleket, sőt a bogyó rá is sülhet a vacokkúpra. E probléma feloldására kísérleteztek a NAIK fertődi kutatóintézetében is a fedett termesztési módokkal, melyek ígéretes megoldásnak bizonyulnak.

A bejegyzés a NAIK A bogyósok termesztése című könyv alapján készült!

Mire van szüksége a szamócának, a málnának, a szedernek és a bodzának?

Mire van szüksége a szamócának, a málnának, a szedernek és a bodzának?

Egy korábbi blogposztban általánosságban írtunk arról, hogy milyen igényei vannak a bogyós gyümölcsöknek, ma pedig azt nézzük meg, hogy az egyes fajtáknak milyen ökológiai körülményekre van szüksége ahhoz, hogy szépen fejlődjenek és bő termést hozzanak.

A szamóca rendkívül jó adottságokkal bír, így sok helyen termeszthető. Itthon a korán érő fajták közé tartozik, a nyugalmi szakasza már márciusban befejeződik. A téli hideget -10 °C-ig tűri károsodás nélkül, a tavaszi fagyokra azonban a virág ivarszervei érzékenyek, már akár -1-3 C°-os hideg is végzetes lehet számukra. Sík vidéken jól termeszthető, a szélvédelemre azonban már a telepítéskor érdemes gondolni. Virágzástól érésig igényli a legtöbb vizet, igazán jövedelmezően az öntözés biztosítása mellett termeszthető.

A málna a hűvösebb időjárást kedveli, olyan területeket, ahol a tenyészidőszak alatt a hőmérséklet nem nagyon emelkedik 17 °C fölé. Ebből adódik, hogy a mélynyugalmi állapotban jól tűri akár a -25 °C-ot is, mivel későn virágzik, így a tavaszi fagyok sem jelentenek rá veszélyt. Vízigénye igen nagy, évi 800-1000 mm, amit Magyarországon leginkább a nyugat-dunántúli tájegységeken kap meg, máshol a vízpótló öntözés elengedhetetlen. Gyökérzete sekély, így a levegős, vályogtalajokat kedveli leginkább.

A szeder a mérsékelt égövben csaknem mindenhol megterem. Kései virágzású, így a tavaszi fagyok nem károsítják, a május közepén érkező sarkvidéki hideg levegő azonban komoly károkat okozhat az ültetvényben. A 200 méter körül magasságban fekvő domboldalakat kedveli leginkább. Július közepén érik, akkor, amikor a legnagyobb a párolgás, ügyelni kell azonban arra, hogy ha nem kap elegendő vizet, akkor a gyümölcsök kisebbek és gyengébb minőségűek lesznek.

A bodza itthon a lombos erdők cserjeszintjeiben szinte mindenhol megtalálható. Mélynyugalmi állapotban a téli fagyok nem ártalmasok rá, ahogy a tavaszi fagyok sem jelentenek veszélyt. Nagy lombfelülete miatt a nyári nagy meleget és a vízhiányt nehezen tűri. Mivel nagy a vízigénye (éves szinten 800 mm fölött), így a vízellátásról mindenképp gondoskodni kell.

 

A bejegyzés A bogyósok termesztése (NAIK) című könyv alapján készült!

Nemkívánatos állatok a veteményesben

Nemkívánatos állatok a veteményesben

A konyhakertészek számára két dolog tud igazán nagy bosszúságot okozni. Az egyik, amikor az időjárás megtizedeli a termést, a másik pedig, amikor a kártevők teszik ugyanezt. Mai bejegyzésünkben három gyakori, a kert szempontjából kártékony állatot nézünk meg: a csigát, a levéltetvet és a vakondot.

Csiga

A meztelencsigák tavasztól jelentenek fenyegetést a kertre, leginkább a friss hajtásokat, az árnyékliliomot, a salátákat támadják meg, de valójában mindenbe szívesen belekóstolnak, ami az útjukba kerül. Éjszaka bújnak elő, látogatásukat nyálkás nyomvonaluk és harapásnyomaik jelzik. Ha szeretnél megszabadulni tőlük, akkor állíts nekik csapdát vagy kézzel szedegesd össze őket az éj leple alatt. Mivel nem kedvelik a rezet, hatásos lehet az is, ha rézszalagot teszel a virágágyások és cserepek köré. Egyes növények, mint az izsóp, a fokhagyma és a zsálya is segíthetnek a hívatlan vendégek távoltartásában.

Levéltetű

A friss zöldellő levelek és bimbók lakói a levéltetvek. Ezek a megtámadott leveleken szabad szemmel is láthatók, társasan telepednek meg és növényi nedvekkel táplálkoznak, minek következtében a növények anyagcseréje felborulhat, az érintett részek pedig eldeformálódhatnak. Sok természetes ellenségük létezik, ilyen például a katicabogár, a fátyolka, számos pókfajta, a cinege és a pinty is. Megjelenésük elkerülhető levendula, borsikafű, fokhagyma, koriander és metélőhagyma ültetésével is.

Vakond

A vakondról azt szokták mondani, hogy valójában nem kártevő, csak károkat is tud okozni. Jó barát abban a tekintetben, hogy sok kártevőt megeszik, így például előszeretettel fogyaszt lótücsköt, drótférget és cserebogár pajort. Ellenség azonban akkor, amikor kidönti a palántákat, aláássa a veteményest és alagutakat képez. Többféle módon lehet védekezni ellene, különösen hatásosak azok az eszközök, amik a kifinomult hallására és szaglására hatnak. Remek zajkeltő lehet például egy lelógatott szélcsengő, de szakboltokban kaphatók különféle szagos riasztók is, melyekkel elűzhetők a vakondok.

 

Megérett a meggy?

Megérett a meggy?

Édes-savanykás íz, gyönyörű bordó-piros árnyalat, lédús és egyben roppanós – ez bizony a meggy, amely a cseresznye rokonaként a nyár egyik nagy kedvence. Mai bejegyzésünkben a meggytermesztés témáját járjuk körül!

A hazai meggytermesztés nagy múltra tekint vissza, amit bizonyít, hogy igen gazdag génforrások és sok-sok tapasztalat áll a hazai gazdák rendelkezésére. A világon évente termő nagyjából 1 millió tonna meggynek megközelítőleg 5-6%-át adja Magyarország, ami 50-60 ezer tonna gyümölcsöt jelent.

Hazánk adottságai ideálisak a meggytermesztésre. A meggyfa jól viseli a hideget, mélynyugalmi állapotban, akár a -25 °C-ot is kibírja és egyébként, hosszabb ideig is van mélynyugalmi állapotban, mint például a cseresznye. Mivel később virágzik, így a virágok is kevésbé kitettek a fagykárnak, ráadásul a vízigénye sem mondható magasnak, évi 600 mm csapadék mellett már jól termeszthető. A jól levegőző vályogtalajt kedveli a leginkább, a kötött talajokban azonban nem terem megfelelően. Összességében a cseresznyénél jobban alkalmazkodik az időjárás kihívásaihoz és a talaj változatosságához, ezért tudott ilyen mértékben elterjedni Magyarországon.

Fája nem nő túl nagyra, így akár kisebb kertekbe is jó választás lehet. Ügyelni kell azonban arra, hogy a fák között elegendő (4 méteres tőtávolság) legyen, így ugyanis a betegségek nehezebben terjednek át egyik fáról a másikra. Gondozása során ügyelni kell a megfelelő metszésre, a tápanyagutánpótlásra és a növényvédelemre is. 

A nemesítéseknek köszönhetően ma már eltérő időpontokban érő fajtákkal is lehet találkozni: a Meteor például június elején terem, június végén pedig az Újfehértói fürtös és a méltán híres Pándy érik be.

Jótékony hatása nem vitatható: gazdag antioxidánsokban, nagyon magas a rosttartalma és káliumban is gazdag. Nyersen, kompótként, süteményben, levesben, mártásban is megállja a helyét és nagyon jól kombinálható húsokkal is. Íme egy szuper meggyes recept:

Kiváló fajta és ideális termőhely – Ezektől függ a bogyósok termésmennyisége

Kiváló fajta és ideális termőhely – Ezektől függ a bogyósok termésmennyisége

Az egészséges és bőséges termés titka – általában, és a bogyósok esetében is – a környezeti adottságok felmérése és a megfelelő fajta kiválasztása. Az ökológiai jellemzők közül a legfontosabb a domborzat, a talaj, az éghajlat és a vízháztartás feltérképezése. Ezt ma már szakértők is elvégzik helyetted, akik egy szakértői vélemény keretében tesznek javaslatot arra, hogy milyen bogyós fajtát válassz és mire ügyelj a termesztés során!

A jogi szabályozás értelmében a 2500 négyzetméternél nagyobb területű ültetvények árutermő ültetvénynek számítanak, így a telepítés előtt regisztrálni kell. Habár ma már nem kötelező a termőhely előzetes minősítése, nem érdemes azonban kihagyni ezt a lépést, hiszen egy ilyen szakvélemény segíthet a jövedelmezőség felépítésében felépítésében. Termőhelyminősítést a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézete is végez: a munka előkészítése után, helyszíni szemlén veszik szemügyre a szakemberek a környezeti adottságokat, majd ezek alapján megnevezik azokat a gyümölcsfajtákat, amik nagy biztonsággal termeszthetők az adott területen.

A domborzat vizsgálatakor a szakemberek a tengerszint feletti magasságot, a lejtő szögét, irányát mérik fel, vagyis azokat a tényezőket, amik befolyásolják a terület mezoklímáját. A tengerszint feletti magasság emelkedésével például a fényviszonyok javulnak, viszont az átlaghőmérséklet 100 méterenként csökken. De ugyanígy befolyásoló tényező a természetes és épített környezet és a talaj- és vízveszteség kérdése is.

A talaj tekintetében a fizikai jellemzőket kell felmérni, a tömődöttséget és a humuszosságot. Szántóföldi kultúra esetén a meglévő növényállomány jellemzőiből lehet a talaj minőségére következtetni. A talajról készül egy mélyszelvényes talajfeltáráson alapuló laboratóriumi vizsgálat is, hiszen előfordulhat, hogy a szemlén a talaj alkalmasnak tűnik a telepítésre, a laborvizsgálat során felmerülő talajhibák azonban keresztülhúzzák a terveket.

Magyarországon a napfényes órák száma 1800-2100 között van, az évi középhőmérséklet pedig 9,4-10,6 °C között mozog, ezek teszik lehetővé igazán a bogyósok termesztését.  Fontos az átlagok mellett figyelembe venni ezeknek a tényezőknek a havi alakulását is, hiszen az egyes fajok más-más igényekkel rendelkeznek a különböző fejlődési stádiumokban. Számításba kell venni a kora tavaszi kisugárzási fagyokat, a szállított fagyokat, a virágzás idején bekövetkező fagyos napok számát. Fontos kérdés az éves csapadékmennyiség is, ebből a szempontból a Dél-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon kedvezőbb a termőterületek helyzete, mint az Északi-Hegyvidéki területeken. A száraz időszakok nyáron veszélyeztetik a termőrügyek kialakulását és a későn érő szeder termését.

A termőhely értékelésekor a vízháztartást is fel kell mérni. A szakértők feltérképezik a talajvíz elhelyezkedését, lejtős területeken a felszíni vizek elfolyását, a talajeróziót, síkvidéken pedig a belvíz mértékét. A vízháztartás kérdése azért kap kiemelt figyelmet, mivel a bogyósok nem bírják a tartós vízborítást, különösen a vegetációs időben. A vizsgálatok alapján a felmérés után a szakemberek a fajta mellett arra is javaslatot tesznek, hogy milyen öntözési gyakoriság, megoldások szükségesek.

Látható, hogy a sikeres bogyótermesztés kulcsa a megfelelő fajta mellett a megfelelő környezet. Legközelebbi posztunkban azt nézzük meg, hogy milyen igényei vannak a különféle bogyósoknak!

 

A bejegyzés A bogyósok termesztése (NAIK) című könyv alapján készült!

Termelés és fogyasztás – Kitalálod, hány kg baromfihúst fogyaszt évente egy átlagos magyar ember?

Termelés és fogyasztás – Kitalálod, hány kg baromfihúst fogyaszt évente egy átlagos magyar ember?

A mezőgazdaság értékelése jellemzően ágazatokra bontva történik meg. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy kiderüljön, mely területeken sikeres és ígéretes egy adott terület, ország. Mai bejegyzésünkben azt nézzük meg, hogy Magyarország hogyan teljesített 2018-ban a különféle agrárágazatokban, és az is kiderül, hogy mennyit fogyasztottunk az egyes termékekből.

A legfontosabb szántóföldi növényeink a búza, a kukorica, a repce, a lucerna és a rozs. Összesen 2,3 millió hektáron termett 2018-ban gabona, ahonnan csaknem 15 millió tonna termést takarítottak be. Kiemelkedő értéket produkált a repce az előző évhez képest, hiszen elérte az 1 millió tonnás termésmennyiséget.

A kertészeti ágazaton belül a zöldség- és gyümölcstermesztés igen jelentős szerepet játszik. Ezt igazolja, hogy 2018-ban a teljes mezőgazdasági kibocsátás 13,6%-át adta ez az ágazat. Paradicsomból abban az évben 212 ezer tonna, almából 679 ezer tonna, meggyből 84 ezer tonna, cseresznyéből 12 ezer tonna, szőlőből pedig 533 ezer tonna termett.

Az állatállomány jó részét a tyúk tette ki (30 657 ezer darab) 2018-ban, ezt követte a sertés (2871 ezer darab), a juh (1108 ezer darab), végül pedig a szarvasmarha (884 darab). Az állattenyésztés egyébként az egyik legmeghatározóbb ágazat, hiszen a mezőgazdasági kibocsátás 35%-át adja.

A megtermelt növények egy része takarmányként hasznosul, másik része pedig az családi asztalra kerül. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon milyen termékekből mennyit fogyasztanak az emberek. 2017-ben például az egy főre jutó éves tojásfogyasztás 145 darab, az ásványvíz fogyasztás 73 liter, a tejfogyasztás 53 liter volt. Éves szinten, fejenként 37 kg kenyeret, 29 kg burgonyát, 20 kg baromfihúst, 18 kg sertéshúst és 15 kg cukrot fogyasztottunk el.

A mezőgazdasági termelés célja, hogy ellássa az országot megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerekkel és az export révén erősítse pozícióját és anyagi haszonra tegyen szert. A gazdák és a termelés erősödésével egyre több hazai élelmiszer kerülhet a polcokra, ez pedig az egész társadalomra pozitív hatással lehet.